Shetland-szigeteki ütközet

Shetland-szigeteki ütközet
a Bremse egyik ágyúja Scapa Flow-ban
Konfliktus	Első világháború
Időpont	1917. október 17.
Helyszín	Lerwick közelében, Shetland-szigetek (60° 6’ É, 1° 6’ K)
Eredmény	német győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Royal Navy Német Birodalom Kaiserliche Marine
Parancsnokok
Charles Fox Max Leonardi
Szemben álló erők
2 romboló 2 felfegyverzett gőzös 2 könnyűcirkáló
Veszteségek
2 romboló 133 halott Kereskedelmi hajók: 35 halott (~120?) ~50 sebesült nincs
Térkép
é. sz. 60° 01′, k. h. 1° 06′60.01666667, 1.1

A shetland-szigeteki ütközet avagy lerwicki ütközet (németül: Seegefecht bei den Shetland-Inseln; angolul: Action off Lerwick) egy 1917-ben lezajlott kisebb összecsapás volt az Északi-tengeren az első világháború idején. Ennek során két német könnyűcirkáló (kleiner Kreuzer – kiscirkáló) megtámadt egy kereskedelmi hajókból álló konvojt és az őket kísérő hadihajókat. A harc során a két kísérő rombolót valamint kilenc kereskedelmi hajót elsüllyesztettek a Shetland-szigetek közelében.

Előzmények

Német tervek

Az 1917 februárjában ismét meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború hatékonysága őszre a konvojokat támogató erős kíséret miatt nagy mértékben csökkent. A német admiralitás a tengeralattjárók támogatására a brit partok mentén illetve a Skócia és Norvégia között közlekedő konvojok ellen tervezett végrehajtani rajtaütéseket felszíni egységekkel. Ezen az útvonalon erősen védték a konvojokat tengeralattjárókkal szemben és több támadásukat korábban vissza is verték. Viszont ez a kisebb egységekből álló védelem nagyobb felszíni hadihajók ellen nem volt elegendő. A környező vizeken rendszeresen őrjáratoztak cirkálókötelékek, azonban ezek nem kísérték közvetlenül a konvojokat és ezért nem tudtak azonnal közbelépni szükség esetén. A német vezetés úgy számolt, hogy a Baltikumban jelentős haditengerészeti erők bevonásával végrehajtott Albion hadművelet miatt a britek nem számítanak majd felszíni hajók felbukkanására, ami tovább növelheti a meglepetés mértékét.

A hadműveletre Max Leonardi korvettkapitány vezetésével a Bremse (zászlóshajó) és a Brummer könnyűcirkálókat választották ki, melyek sziluettje hasonlított a brit Arethusa-osztályú könnyűcirkálókéra, így könnyen álcázhatták magukat, nagy sebességük révén pedig könnyen kitérhettek a túlerő elől. Az eredetileg aknarakásra megépített cirkálók aknatelepítéshez szükséges eszközeit a hadművelethez eltávolították. Abban az esetben, ha nem találtak volna célpontot a Lerwick-Bergen útvonalon, akkor az Atlanti-óceán felé nyomulhattak volna tovább mindaddig, míg üzemanyaguk engedte. A bevetésük egy nappal késett, mivel az aknaszedő hajók az útvonalukon aknákat találtak.

Brit hírszerzés értesülései

A britek a német rádióforgalom megfigyelése révén tudomást szereztek a Bremse és a Brummer kifutásáról, de mivel úgy gondolták most is aknatelepítési céllal alkalmazzák őket, nem számítottak arra, hogy messze északon tűnnek majd fel a konvojok útvonalát támadni. Az információt nem közölték David Beatty tengernaggyal, a Grand Fleet parancsnokával, aki engedélyt adott a konvoj október 16-ai kifutására Bergenből.

A konvoj összetétele

Az Egyesült Királyság és Norvégia között közlekedő konvojok főként fém- és fatermékeket szállítottak Skandináviából és a visszaúton szenet vittek magukkal. A Shetland-szigetek felé tartó konvojt két romboló, a Mary Rose és a Strongbow valamint két felfegyverzett gőzös, az Elise és a P. Fannon kísérte. A brit rombolók három-három 102 mm-es illetve 40 mm-es gyorstüzelő ágyúval voltak felszerelve. Fegyverzetükhöz tartozott két 533 mm-es torpedóvető cső is. A brit kötelék parancsnoka Charles Fox korvettkapitány (lieutenant commander) volt és a Mary Rose szolgált zászlóshajójául. A Strongbow Edward Brooke korvettkapitány vezette. A kereskedelmi hajók két sorban haladtak, előttük a Mary Rose, mögöttük bal oldalon pedig a Strongbow biztosított.

Az ütközet

A konvojra a cirkálók október 17-én kb. 100 km-re Lerwicktől keletre találtak rá. A nagy ködben a látótávolság mindössze 4000 méter volt. A Strongbow őrszemei észlelték először a két közelítő német cirkálót 3200 méter távolságban. Sziluettjükből, kötélzetükből valamint sötét festésükből ítélve brit cirkálóknak vélték és azonosításra szólították fel őket. Bár helytelen választ kaptak, a riadókészültséget mégsem rendelték el egyből. A németek a brit rombolót cirkálóknak vélték és felszólították, hogy álljon ki harcolni velük. A távolság közben 3000 méterre csökkent és 06:06-kor (GMT) a Brummer tüzet nyitott a 152 mm-es ágyúival. Második sortüzével több súlyos találatot ért el a Strongbow-n, elpusztítva a parancsnoki hidat és súlyosan megsebesítve a hajó kapitányát. A lövedékek megrongálták a fő gőzvezetékét és továbbiak kiiktatták a rádióját, épp mikor a kezelője vészjelzést akart leadni. Újabb találatok után a Strongbow teljesen mozgásképtelenné vált.

Ekkor a németek a kereskedelmi hajókat vették tűz alá és négyet elsüllyesztettek közülük, mire a Mary Rose felbukkant. A támadásról a fegyverdörgésből szereztek tudomást, de a fedélzetén úgy gondolták, hogy egy tengeralattjáró támadását hárítják el. Erre a rombolóra 06:40-kor nyitottak tüzet, melyet használhatatlan távmérője ellenére jól célzott lövésekkel viszonzott, de csak a Brummer elülső részén ért el találatot csekély károkat okozva. A Mary Rose 07:03-ig 15 találatot szenvedett el és ez után már nem tanúsított ellenállást. A Bremse 500 méterre megközelítette és elsüllyesztette a harcképtelen rombolót.

A Mary Rose elsüllyesztése után a Strongbow-t vették ismét tűz alá és ezt is elsüllyesztették. Miközben a P. Fannon tovább kísérte a konvojt nyugati irányba, az Elise a Strongbow hajótörötteinek kimenekítéséhez manőverezett. Közben tüzet nyitott és bár találatokat nem ért el, a kereskedelmi hajókat támadó németek figyelmét magára vonta. A cirkálók megfutamították az Elisét és az lőtávolságán kívülre menekült. A német cirkálók így újra a kereskedelmi hajókat támadhatták és mellettük közel elhaladva a vízvonalnál célba véve további ötöthazaindult elsüllyesztettek közülük.

A német hajók a támadás egész ideje alatt eredményesen zavarták az ellenséges rádiójeleket, így a britek nem tudtak vészjelzéseket leadni. Mivel azonban nem voltak biztosak abban, hogy minden segélykérő hívást sikeresen tudtak-e zavarni és mert a közelben egy tengeralattjárót véltek felfedezni, a cirkálók a kilenc kereskedelmi hajó elsüllyesztése után hazaindultak és nem üldözték a konvoj megmaradt hajóit. Két brit és egy belga teherhajó valamint a két felfegyverzett gőzös meg tudott így menekülni. A hajótöröttek kimentését a németek a mentőcsónakokra és a megmaradt hajókra hagyták. A harcképtelen Strongbow még 09:30-ig felszínen maradt. A felfegyverzett gőzösök röviddel a németek távozása után visszatértek a harc színhelyére, hogy segítsék a mentőcsónakokat a mentésben. A brit hadvezetés csak a konvoj maradékának Lerwickbe érkezése után, 15:50-kor szerzett tudomást az eseményekről. Az ütközet után a német cirkálók akadálytalanul tértek vissza a támaszpontjukra.

Veszteségek

A Strongbow pusztulását 48-an élték túl, köztük a kapitány és három tiszt. 46-an életüket veszítették. A Mary Rose-on lévők közül csak 10 fő maradt életben, köztük két tiszt. 87 halottja között volt a kötelék parancsnoka is. A brit közlések szerint a támadásban összesen 250-en veszítették életüket az elsüllyesztett kereskedelmi hajók legénységének áldozataival együtt. A kereskedelmi hajók sebesültjeit 50 főre tették. Más források csak 35 skandináv tengerész halálát erősítik meg. Német oldalon nem volt emberveszteség.

A konvoj kereskedelmi hajói

A kilenc elsüllyesztett kereskedelmi hajó össztérfogata 10.248 BRT-t tett ki.

Név	Ország	Méret	Halottak száma (megerősített)
Margrethe	Dánia	1245 BRT	0
Stella	Dánia	836 BRT	0
Habil	Norvégia	636 BRT	0
Dagbjørg	Norvégia	98 BRT	0
Silja	Norvégia	1236 BRT	3
Sørhaug	Norvégia	1007 BRT	1
Kristine	Norvégia	568 BRT	11
Visbur	Svédország	962 BRT	0
H. Wicander	Svédország	1256 BRT	19
Megmenekült teherszállítóhajók
Benclugh	Egyesült Királyság	n. a.	0
City of York	Egyesült Királyság	n. a.	0
Lonionier	Belgium	n. a.	0

Az ütközet után

Az akció nagy felháborodást okozott az antantnál. A semleges kereskedelmi hajók elleni támadást illegálisnak tartották és felrótták a németeknek, hogy nem hagytak elég időt számukra a hajók evakuálásához, ami nagy emberveszteséghez vezetett. Mindkét brit romboló parancsnoka kitüntetésben részesült a bátorságáért és hősökként ünnepelte őket a sajtó, bár a brit admiralitás néhány vezető beosztású tisztje kritikával illette a ténykedésüket, mivel az erőfölényben lévő ellenséggel való harcba bocsátkozásukkal a kereskedelmi hajókat védtelenül magukra hagyták.

A britek az ütközet után a németeket azzal vádolták, hogy a rombolók vízben lévő hajótörötteire is tüzet nyitottak, de a németek tagadták ezeket a vádakat. Emellett azt is felrótták nekik, hogy semleges kereskedelmi hajókat süllyesztettek el és közben a legénységüknek nem adták meg a lehetőséget arra, hogy a mentőcsónakokba szálljanak. A németek ezt azzal magyarázták, hogy szükséges volt így eljárniuk annak érdekében, hogy a hajók ne adhassanak le segélykérő jeleket. Emellett hivatkoztak arra is, hogy azok a kereskedelmi hajók, melyek brit rakományt szállítanak, brit hajók védelmét veszik igénybe és a fedélzetükön lévő lövegekkel tüzet nyitnak német egységekre, azok nem tekinthetők semlegesnek.

A brit kormányzat 1918-ban propaganda célzattal összeállította a "Háborús Bűnök Listáját" (War Crimes List) és a 3000 oldalas dokumentumot átadták a német hatóságoknak. A lista 35 tengerésztiszt nevét is tartalmazta, de valójában közülük csak kettő elleni vádak voltak valódi háborús bűnöket tartalmazó vádak. A Mary Rose túlélői ellen elkövetett háborús bűntett vádját a britek ejtették és 1919 februárjában levették a listáról.

Következmények

Az ütközet után Rosyth-ban tartott megbeszélésen felvetődött, hogy ritkábban kellene közlekedtetni a konvojokat Skócia és Norvégia között. Az Egyesült Királyság azonban havi 250.000 tonna szén leszállítására kötelezte magát Norvégia irányába, melyet járatritkításokkal nem tudtak volna tartani. Felvetődött az is, hogy Lerwick helyett a nagyobb kikötőjű és jobban felszerelt Methilből indítják a konvojokat. Így az útvonal jelentősen lerövidült volna, de ugyanakkor közelebb is került a német támaszpontokhoz.

A decemberi bergeni rajtaütés után e felvetéseket a brit admiralitás átültette a gyakorlatba és a konvojok védelmére erősebb kíséretet rendeltek. Egy ilyen erősebb védelemmel rendelkező konvoj elfogására hajózott ki utoljára a Hochseeflotte 1918 tavaszán, de nem jártak sikerrel, mivel a konvoj egy nappal korábban indult, mint arra számítottak. E rövid ideig tartó felszíni hajókkal végrehajtott offenzíva után a kereskedelmi háborút a tengeralattjárókra hagyták.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Action off Lerwick című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Seegefecht bei den Shetland-Inseln című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom

• Reinhard Scheer: Germany’s High Sea Fleet in the World War, Cassel 1920, 309-311. o. (angol, teljes)
• Reinhard Scheer: Deutschlands Hochseeflotte im Weltkrieg, Salzwasser-Verlag 2012, 435-437. o. (német, részleges)

Linkek

• Az ütközetről szóló cikk a gwpda.org oldalon
• Jelentés a H. Wicander elsüllyesztéséről és linkek a többi odaveszett hajóhoz
• Oldal a Strongbow-ról