Ugrás a tartalomhoz

Sesi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. május 15., 03:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Link hozzáadása egy könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20210514)) #IABot (v2.0.8) (GreenC bot)
Sesi
előd
egyiptomi fáraó
utód
Ammu Aahotepré (?)[1]
XIV. vagy XV. dinasztia
Neheszi[2] vagy Jakubher[3]

Szkarabeusz Sesi nevével[4]
Szkarabeusz Sesi nevével[4]

Uralkodásahossza bizonytalan;
3 év[note 1]
19 év,[note 2]
40 év.[note 3]
Prenomen
<
raU4a
ib
>

m3ˁ-ỉb-rˁ
Maaibré
szíve igazságos”
Nomen
<
S
S
i
>

ššỉ
Sesi
FőfeleségeTati (?)
GyermekeiNeheszi ♂ (?)
Ipku ♂ (?)
A Wikimédia Commons tartalmaz Sesi témájú médiaállományokat.

Sesi (uralkodói nevén Maaibré) ókori egyiptomi uralkodó volt a második átmeneti korban. Vitatott, melyik dinasztiához tartozott, mikor élt, mennyi ideig uralkodott és hatalma mekkora területre terjedt ki. Az azonosítás nehézségeit tükrözi a Középbirodalom vége és a hükszoszok érkezése közti események meghatározása is. Mindezek ellenére az említések számát tekintve Sesi az i. e. 1800 és 1550 közti, a Középbirodalom végét és a második átmeneti kort felölelő korszak legjobban dokumentált uralkodója; több száz, a nevével ellátott szkarabeuszpecsét került elő Egyiptomból, Kánaánból, Núbiából és még olyan távoli helyről is, mint Karthágó, ahol 1500 évvel halála után még mindig használatban voltak.

Három elmélet is van arról, melyik dinasztiához tartozhatott. Nicolas Grimal, William C. Hayes és Donald B. Redford egyiptológusok úgy tartják, azonos Szalitisz hükszosz uralkodóval, akit Manethón a XV. dinasztia alapítójaként nevez meg. Szalitisznek 19 év uralkodási időt tulajdonítanak; valamikor i. e. 1720 és 1650 közt élt. William Ayres Ward egyiptológus és Daphna Ben-Tor régész szerint Sesi hükszosz király volt és a XV. dinasztia második feléhez tartozik, Hian és Apepi közt uralkodott. Manfred Bietak egyiptológus szerint a hükszoszok vazallusa volt, és Egyiptom vagy Kánaán egy része fölött uralkodott. Ezeknek a vazallusoknak a létezése vitatott. Végül lehetséges az is, hogy Sesi a XIV. dinasztia elejének egyik uralkodója volt; ezek a kánaáni származású királyok a Nílus-delta keleti részén uralkodtak közvetlenül a hükszoszok érkezése előtt. Ennek az elméletnek a támogatói, köztük Kim Ryholt és Darrell Baker negyven év uralkodási időt tulajdonítanak Sesinek, és úgy vélik, i. e. 1745 körül lépett trónra.

Ryholt feltételezése szerint Sesi szövetséget kötött a núbiai kusitákkal, és dinasztikus házasságot kötött egyik hercegnőjükkel, Tatival, fiuk pedig Neheszi volt, akinek neve núbiait jelent és aki követte apját a trónon.

Említései

Neve pecséteken

Sesi személyneve – melynek jelentése ismeretlen, talán egy másik név beceneve[9] – több mint kétszáz szkarabeuszpecséten fordul elő. Uralkodása idejéből ezek az egyedüli fennmaradt említései. A neki tulajdonított szkarabeuszokkal mennyiségben csak azok érnek fel, amelyeken a Maaibré uralkodói név áll,[10] melynek jelentése „ szíve igazságos”.[11] A Sesi és a Maaibré névvel ellátott szkarabeuszok stilisztikai hasonlóságából, valamint mindkettő magas számából[12] az következik, hogy a Maaibré volt Sesi uralkodói neve.[13][14][15]

Az egyes szkarabeuszok lelőhelye[16]

Ebből következően Maaibré Sesi a második átmeneti kornak az a királya, akinek a legtöbb említése fennmaradt: személyneve és uralkodói neve 396 pecséten és két pecsétlenyomaton maradt fenn.[17] Ez háromszor annyi, mint a korszak második legtöbb említéssel rendelkező uralkodójáé, Jakbim Szehaenrééé, akinek 123 pecsétet tulajdonítanak.

Manfred Bietak feltételezése szerint a pecséteken túlmenően egy Avariszból előkerült szkarabeusz is az övé lehet, ezen egy Sensek nevű uralkodó neve szerepel.[18] Kim Ryholt és Darrell Baker elutasítják ezt a feltevést, szerintük Sensek másik személy volt, nem azonos Sesivel.[19][20]

A lelőhelyek

A Maaibré Sesinek tulajdonított pecsétek több mint 80%-ának nem ismert a lelőhelye – a Ryholt által számba vett 396 pecsét közül 325-nek a lelőhelye ismeretlen, valószínűleg illegális ásatásból származik[21] –, a fennmaradó 20% Egyiptom több részéről, valamint Núbiából és Kánaánból került elő, ami azt jelenti, Sesi idejében kiterjedt kereskedelmi és diplomáciai kapcsolat állt fenn ezen területek között.[22] A legfontosabb lelőhelyek közé tartoznak Kánaánban Lakis, Gézer, Jerikó, Tell Michal,[23] Ammán és Tell el-Ajjul[24]. Alsó-Egyiptomban három pecsét került elő Tell el-Jahudija és Tell el-Maszkhúta lelőhelyekről, nyolc pedig a Delta többi részéről.[25] Négy pecsét származik Szakkarából[26], további öt közép-egyiptomi lelőhelyekről – Abuszír el-Melek, Kom Medinet Ghurab, Kom el-Ahmar és Deir Rifa lelőhelyekről. Felső-Egyiptomból összesen húsz szkarabeusz ismert Abüdosz, Hu, Théba, Elephantiné, Eszna és Edfu lelőhelyekről.[27] Núbiában Uronarti és Mirgissza erődökből, valamint Dakkából, Kermából, Szajalából, Anibából, Maszmaszból, Faraszból, Ukmából, Akasából és Szai szigetéről.[28] Végül két pecsét került elő Karthágóból,[29][30] az i. e. 2. századra datált kontextusból.[31]

Sesi pecsétjeit ma a világ számos múzeuma őrzi, köztük az Izraeli Múzeum,[32] a Petrie Múzeum,[note 4][34] az Ashmolean Museum, a British Museum, a Louvre, a Walters Művészeti Múzeum,[35] a Metropolitan Művészeti Múzeum[36] és a kairói Egyiptomi Múzeum.[37]

Történelmi források

Pecsétjein kívül Sesinek nem ismert olyan említése, ami teljes bizonyossággal rá vonatkozik. Nem szerepel a XIX. dinasztia idején készült torinói királylistán, amely a második átmeneti kor legfontosabb történelmi forrásának minősül;[38] valószínűleg azért, mert a papirusznak az a része, ahol a XIII. dinasztiától a XVII. dinasztiáig sorolja az uralkodókat, súlyosan károsodott.[39] Így Sesi helye a kronológiában nem dönthető el belőle.

Nem világos, hogy említi-e az Aegyptiaca, amelyet II. Ptolemaiosz uralkodása alatt, az i. e. 3. században állított össze egy Manethón nevű egyiptomi pap. Az Aegyptiaca a fáraók nevét görögös formában adja meg, így nehézkes Sesit bármelyik, a műben szereplő névvel azonosítani.[40]

Aharon Kempinski és Donald B. Redford felvetették, hogy Sesi az a történelmi alak, akiről a Biblia negyedik könyvében említett Sésaj alakját mintázták. Sésaj egyike Anák leszármazottainak, akik Hebronban élnek Józsué idejében, Kánaán meghódítása alatt.[41][42][43] David Rohl egyértelműen azonosnak tekinti Sesit Sésajjal.[44]

Dinasztiája

Pecsét „Ré fia, Sesi, örökké él” felirattal, Walters Művészeti Múzeum[45]

Három, egymásnak ellentmondó elmélet is született arról, Sesi melyik dinasztiához tartozott.

Hükszosz uralkodó

William C. Hayes, Nicolas Grimal, Redford és Peter Clayton szerint Sesi azonos Szalitisz hükszosz királlyal,[46][47][48][49][50] aki Manethón Aegyptiacája szerint a XV. dinasztia alapítója.[51] Bietak és Janine Bourriau felvetették, hogy Szalitisz talán Szekirharral,[52] a második átmeneti kor egy kevéssé ismert uralkodójával azonos, akiről – Sesivel ellentétben[53] – tudni, hogy hükszosznak nevezte magát.[54]

Amennyiben Sesi azonos Szalitisszel, úgy Núbiában talált pecsétjei azt sugallják, hogy a hükszoszok, amint megérkeztek a Nílus-deltába, szövetséget kötöttek Núbiával az őslakos egyiptomi XIII. dinasztia ellen.[55] Grimal ezt i. e. 1720 környékére teszi.[56] Grimal elképzelése szerint Sesi királysága a teljes Nílus-deltát és a Nílus völgyének a Gebeleintől északra fekvő részét ölelte fel. Manethón szerint – ahogy arról Iosephus beszámol az Apión ellenben[57] – Szalitisz Memphiszből kormányzott,[58][59] és megerősítette a már korábban létező Avarisz városát,[60] amely később a hükszoszok fővárosává vált.[61]

Grimal és Hayes ezen felül azonosnak tartják Sesit Szelekkel,[62] akinek egyedüli említése egy kősztélén található, amely egy, a XXII. dinasztia vége felé, i. e. 750 körül – jó 900 évvel Sesi feltételezett uralkodási ideje után – élt pap, Anhefenszahmet genealógiáját örökítette meg. Ryholt kételkedik Szelek létezésében.[63][64]

William Ayres Ward és Daphna Ben-Tor Sesi és más, a második átmeneti korban élt királyok szkarabeuszainak stilisztikai vizsgálata alapján a XV. dinasztia második felére datálják Sesit, két nagy hükszosz fáraó, Hian és Apepi közé.[65][66]

A hükszoszok vazallusa

Jürgen von Beckerath kevésbé biztos Sesi személyazonosságában; ő a XV.-XVI. dinasztiára datálja, melyben az ismeretlen kronológiai helyzetű hükszosz uralkodókat csoportosítja össze egy listába olyanokkal, akiket a hükszoszok vazallusainak tart.[67] Von Beckerath elemzése arra a feltételezésre támaszkodik, hogy a Manethón által leírt XVI. dinasztia a Nílus-delta kisebb uralkodóiból állt, akik a XV. dinasztia nagy hükszosz királyait, például Hiant és Apepit szolgálták.[68]

Manfred Bietak szerint Sesi említéseinek nagy száma arra utal, jelentős hükszosz uralkodó volt,[69] de a XV. dinasztiához sorolása kétséges, mert neki tulajdonítható emlékművek nem maradtak fenn.[70] Így arra a következtetésre jutott, hogy Sesit a XV. dinasztiával egy időben uralkodó, azok vazallusának számító vagy tőlük többé-kevésbé független nyugati sémi királyok közé kell sorolni, akik közül némelyik még hükszosznak is nevezte magát.[71]

Az, hogy léteztek-e kisebb hükszosz királyok Egyiptomban, vitatott.[72] Ryholt kimutatta, hogy Kaiszareiai Euszebiosz Aegyptiaca-kivonatának az az állítása, amely arra utal, hogy a hükszoszoknak voltak vazallusai, rosszul adja vissza Manethón eredeti szövegét,[73][74] így szerinte a XVI. dinasztia nem a hükszoszok vazallusaiból állt, hanem őslakos egyiptomi dinasztia volt, amely a thébai régió fölött uralkodott a XIII. dinasztia bukása és a XVII. dinasztia megjelenése között.[75] Ezeket a XVI. dinasztiára vonatkozó következtetéseket több tudós, köztük Ben-Tor, James Peter Allen, Susan Allen,[76] Baker és Redford is elfogadta,[77] mind Redford,[78] mind Bietak azonban úgy tartja, kétségkívül léteztek a XV. dinasztiát szolgáló vazallusok Palesztina déli és partvidéki részén, Közép-Egyiptomban és Thébában is, mert ilyen volt a hükszoszok politikai rendszere, ami tipikus volt a szíriai amorita királyságokban és Palesztina városállamaiban.[79]

A XIV. dinasztia királya

Pecsét „Ré fia, Sesi, örökké él” felirattal, Walters Művészeti Múzeum[80]

Ryholt és Baker elutasítják az elméletet, mely szerint Sesi a XV. dinasztia uralkodója lenne.[81][82] Ryholt megfigyelte, hogy míg a korai hükszosz uralkodók – például Szekirhar és Hian – köztudottan felvették a heka haszut (ḥq3 ḥ3s.wt),[83] azaz „az idegen földek uralkodója” címet (a hükszosz szó ebből ered), Sesi ezt nem viselte.[84] Emellett Hian csak uralkodása második felében vett fel egyiptomi módra uralkodói nevet – a későbbi hükszosz királyok követték ebben.[85] Ezzel szemben Sesi, amennyiben valóban azonos Maaibrével, uralkodói nevet is viselt. Ez vagy azt jelenti, hogy Hian után uralkodó hükszosz király volt – Hian ismert utódai, Apepi és Hamudi riválisa –,[86] vagy azt, hogy másik dinasztiához tartozott.[87]

Ryholt ebből kifolyólag azt feltételezi, hogy Sesi a XIV. dinasztia egyik uralkodója volt.[88] Ez a dinasztia kánaáni származású uralkodókból állt, akik talán a Nílus-delta keleti részét uralták közvetlenül a hükszoszok érkezése előtt. Régészeti bizonyítékok alapján, valamint az alapján, hogy a torinói királylista körülbelül 50 királyt felsorol a XIII. dinasztia és a hükszosz uralkodók között, számos egyiptológus elfogadja a XIV. dinasztia létezését,[89][90] Redford ezzel szemben úgy tartja, hogy ez az 50 király a hükszosz királyok őseit jelenti, és a XIV. dinasztia valójában nem létezett.[91]

A második átmeneti kor azon szkarabeuszainak stilisztikai vizsgálata alapján, amelyek 1900-ban már ismertek voltak, George Willoughby Fraser Sesi uralkodását „egy rövid, a hükszosz megszállás előtti dinasztiára” datálja. Ryholt saját kutatásai során ugyanerre a következtetésre jutott,[92] és Sesit Jakubher elé helyezi a kronológiában, Hiant és Apepit pedig Jakbim, Ja'ammu, Kareh és 'Ammu Ahotepré utánra.[93] Rolf Krauss tőle függetlenül ugyanerre a következtetésre jutott.[94] Tekintve, hogy a torinói királylistán a XIV. dinasztia legkorábbi uralkodójaként Neheszit említik, akinek uralkodása idejéből számos, őt megnevező lelet maradt fenn a Delta vidékéről, és tekintve, hogy a papiruszon csak egy név számára van hely a Neheszié előtt, Ryholt arra a következtetésre jutott, hogy a lista összeállításánál használt korábbi dokumentumon lacuna volt ott, ahol a Neheszi előtti királyok neve szerepelt volna.[95] Az ehhez hasonló lacunákat a papiruszon a wsf szöveg jelölte, és akárhány királyt jelenthetett.[96] (Ryholtnak a wsf jelentéséről szóló elméletét több más tudós, köztük Allen és Ben-Tor is elfogadta.[97]) Így Ryholt nem látja lehetetlennek, hogy Sesi elődje 'Ammu Aahotepré, közvetlen utóda pedig Neheszi legyen.[98]

Datálása

Sesi szkarabeusza „a jó isten, Maaibré, élet adatik neki” felirattal[99]

I. e. 18. század közepe

Ryholt Sesi uralkodását az i. e. 18. század közepére datálja. Fő érve emellett, hogy a núbiai Uronarti erődjében Sesi pecsétjei a XIII. dinasztia közepén uralkodó Habau és Dzsedheperu pecsétjeivel együtt kerültek elő. Uronarti erődjét valamikor a XIII. dinasztia idején elhagyták; Ryholt ezt az eseményt Dzsedheperu idejére datálja, mert a későbbi uralkodóknak tulajdonítható pecsét nem fordul elő az erődben. Ez alapján feltételezi, hogy Sesi körülbelül i. e. 1745 és 1705 között uralkodott, Habau és Dzsedheperu kortársaként.[100]

Ryholt Sesivel kapcsolatos elmélete azzal jár, hogy a XIV. dinasztia kezdetét i. e. 1805 körülre datálja,[101] több mint 90 évvel korábbra a legtöbb egyiptológus által elfogadottnál (a XIV. dinasztiát hagyományosan i. e. 1710–1650 körülre datálják.[102][103] Utóbbiak úgy tartják, a XIV. dinasztia Mernoferré Ay két évtizedes uralkodása alatt jelent meg,[104] ami valamikor i. e. 1700[105] és 1660[106] között zajlott. Ay a XIII. dinasztia utolsó uralkodója, akit Alsó-Egyiptomban is említenek, így a legtöbb tudós azon a véleményen van, hogy elhagyta az I. Amenemhat uralkodása (i. e. 1980 körül) óta Egyiptom fővárosaként szolgáló Itjtauit, és Thébába költözött, amelynek oka az lehetett, hogy a XIV. dinasztia miatt elvesztette a hatalmat a Delta vidéke felett.[107][108] (A legtöbb egyiptológus Neheszit vagy a XIV. dinasztia alapítójának,[109] vagy második királyának tartja.[110]

I. e. 17. század közepe-vége

Amennyiben Sesi azonos Szalitisszel, a XV. dinasztia Manethón szerinti alapítójával, úgy i. e. 1650 körül élt, amelyet a legtöbb egyiptológus, köztük Ryholt is elfogad a hükszoszok Egyiptomba érkezésének nagyjábóli dátumaként.[111][112][113][114][115] Ha Sesi a XV. dinasztia idejének második felében élt, Hian és Apepi között, ahogy Ben-Tor és Ward feltételezi,[116][117] akkor i. e. 1600 körül volt trónon.[118]

Uralkodásának hossza

Akik Sesit Szalitisszel azonosítják, azok Iosephusra, Sextus Julius Africanusra és Eusebiusra támaszkodnak; tőlük tudjuk, hogy Manethón 19 évnyi uralkodási időt tulajdonított Szalitisznek Aegyptiaca című művében.[119][120] Ryholt ehelyett statisztikai módszert használ, és Sesi uralkodásának hosszát 20 és 53 év közé teszi. Módszere lényege, hogy összeszámolta a Jakbimnek, Ja'ammunak, Karehnek és Aahoteprének tulajdonított szkarabeuszokat, és figyelembe véve, hogy összesen legalább 30 évig uralkodtak,[note 5][125] ami azt jelenti, hogy évenként átlagosan 7,5 és 20 közti darabszámú szkarabeuszt hagytak hátra. Ennek alapján Sesi közel 400 szrakabeusza 20–53 évnek felel meg,[126] és Ryholt kronológiájában kb. 40 évet tulajdonít neki.[127]

Családja

Ryholt feltételezése szerint Sesinek legalább két felesége volt: Tati, akivel utódját, Neheszit nemzette, és egy ismeretlen királyné, akitől Ikpu nevű fia született.[128] Ryholt az alapján jutott erre a következtetésre, hogy feltűnt neki a Tati királyné, valamint Ikpu és Neheszi hercegek nevét említő szkarabeuszok stilisztikai hasonlósága Sesi szkarabeuszaiéhoz, ami azt jelenti, kortársaknak kellett lenniük.[129] Emellett a Tati név már korábban is előfordul núbiai női névként, egyiptomi átokszövegekben.[130] Núbiai származása megmagyarázná Neheszi szokatlan nevét, melynek jelentése: „a núbiai”.

Ryholt úgy véli, Sesi házasságkötését a kusita hercegnővel az motiválta, hogy így szövetséget köthetett a núbiaiakkal.[131] Ryholt Neheszivel kapcsolatos feltételezését megerősítheti számos szkarabeusz, melyeken Neheszit „a király fia” és „a király legidősebb fia” címek kíséretében említik, ami azt jelenti, apja király volt. Emellett mind Neheszi, mint Ikpu viselte a „Ré király fia” címet, a „Ré fia” és „a király fia” címek összevonását, ami azt jelentheti, társuralkodók voltak apjuk mellett.[132]

Ezekkel a következtetésekkel Baker egyetért,[133] Ben-Tor azonban nem; ő úgy tartja, hogy egyrészt Neheszi Sesi előtt uralkodott, másrészt a „király fia”-ként említett Neheszi nem az uralkodó volt, hanem egy később élt hükszosz herceg. 2005-ben a Hórusz-út – az Egyiptomot Kánaánnal összekötő fő útvonal – egyiptomi kiindulópontjában, Tjaru erődvárosában előkerült egy sztélé, melyen „a király fia, Neheszi” olajat áldoz Banebdzsedet istennek. A sztélén említenek egy „a király húga, Tani” néven megnevezett hölgyet is. Egy ezt a nevet viselő nőt más források is említenek Apepi hükszosz uralkodó korából, i. e. 1570 körül.[134] Ez arra utal, hogy a sztélén említett Neheszi herceg is i. e. 1570 körül élt, több mint száz évvel Neheszi király uralkodásának feltételezett ideje után. Ezt megerősíti Ben-Tornak az az észrevétele is, hogy a Neheszi herceget említő szkarabeuszok stílusa eltér a Neheszi királyt említőktől. Ez azt jelenti, hogy „a király fia, Neheszi” nem ugyanaz a személy, mint a jobban ismert Neheszi király,[135] akiről így nem tudni, király volt-e az apja.

Jegyzetek

  1. William C. Hayes szerint Sesi három évig uralkodott i. e. 1675 körül.[5]
  2. Redford az Aegyptiaca szerint a XV. dinasztiát alapító[6] Szalitisz királlyal azonosítja Sesit.[7]
  3. Ryholt i. e. 1745–1705 közé datálja Sesi uralkodását.[8]
  4. A Petrie Múzeumban több mint 25 pecsét található, katalógusszámuk: UC 11682, 11683, 11684, 11685, 11986, 11687, 11688, 11689, 11690, 11692, 11693, 11694, 11695, 11696, 11697, 11698, 11699, 11700, 11701, 11702, 11703, 11704, 11705, 11706, 11825 és 16595.[33]
  5. Ez a 30 évnyi uralkodási idő erősen függ a XIV. dinasztia elejének Ryholt által összeállított, vitatott rekonstrukciójától, melyhez először Jakbim, Ja'ammu, Kareh és 'Ammu (Aahotepré) szkarabeuszait sorrendbe állítva feltételezte, hogy Sesi előtt uralkodtak,[121] amelyet S. és J. Allen, valamint D. Ben-Tor elutasít.[122] Ezután megállapította, hogy Uronarti egyiptomi erődjének elhagyása azt jelenti, hogy Sesi és Dzsedheperu kortársak voltak, amit Allen, Allen és Ben-Tor szintén vitat.[123] Végül Ryholt ezt a rekonstruált kronológiát használja arra, hogy Dzsedheperu uralkodását i. e. 1770 körülre datálja, ami kb. 30 évet hagy Sesi négy elődjének.[124]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sheshi című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. Ryholt 1997
  2. Ryholt 1997
  3. Hayes 1978
  4. Walters Art Museum 2015
  5. Hayes 1978
  6. Redford 1992
  7. Redford 1992
  8. Ryholt 1997
  9. Bietak 1999
  10. Ben-Tor 2010
  11. Leprohon 2013
  12. Ben-Tor 2007
  13. Bietak 1999
  14. Ben-Tor 2010
  15. Ben-Tor Allen Allen 1999
  16. Ryholt 1997
  17. Ryholt 1997
  18. Bietak 1991
  19. Ryholt 1997
  20. Ryholt 2010
  21. Ryholt 1997
  22. Ryholt 1997
  23. Bryce 2009.
  24. Ryholt 1997
  25. Ryholt 1997
  26. Ryholt 1997
  27. Ryholt 1997
  28. Ryholt 1997
  29. Redissi 1999
  30. Ryholt 1997
  31. Ryholt 2010
  32. Israel Museum 2015
  33. Digital Egypt for Universities 2015
  34. Petrie Museum 2015
  35. Walters Art Museum 2015
  36. Met. Museum of Art 2015
  37. Ryholt 1997
  38. Ryholt 1997
  39. Ryholt 1997
  40. Ryholt 2010
  41. 4Móz13:22
  42. Kempinski 1983
  43. Redford 1992
  44. Rohl 2007
  45. Walters Art Museum 2015
  46. Redford 1992
  47. Hayes 1978
  48. Grimal 1992
  49. Clayton 1994
  50. Encyclopædia Britannica 2015
  51. Waddell 1971
  52. Bourriau 2003
  53. Ryholt 2010
  54. Ryholt 1997
  55. Grimal 1992
  56. Grimal 1992
  57. Waddell 1971
  58. Bietak 1999
  59. Grimal 1992
  60. Redford 1992
  61. Clayton 1994
  62. Grimal 1992
  63. Ryholt 1997
  64. Ryholt 1997
  65. Ward 1984
  66. Ben-Tor 2007
  67. von Beckerath 1999
  68. von Beckerath 1999
  69. Bietak 1999
  70. Bietak 2001
  71. Bietak 2001
  72. Ryholt 2010
  73. Ryholt 2010
  74. Ryholt 1997
  75. Ryholt 1997
  76. Ben-Tor Allen Allen 1999
  77. Redford 1997
  78. Redford 1992
  79. Bietak 2001
  80. Walters Art Museum 2015
  81. Willoughby Fraser 1900
  82. Baker 2008
  83. Hannig 2006
  84. Ryholt 2010
  85. Ryholt 2010
  86. von Beckerath 1999
  87. Ryholt 2010
  88. Ryholt 1997
  89. Ryholt 1997
  90. Bourriau 2003
  91. Redford 1992
  92. Ryholt 1997
  93. Ryholt 2010
  94. Krauss 1998
  95. Ryholt 1997
  96. Ryholt 1997
  97. Ben-Tor Allen Allen 1999
  98. Ryholt 1997
  99. Hall 1913
  100. Ryholt 1997
  101. Ryholt 1997
  102. Bietak 1997
  103. Ben-Tor Allen Allen 1999
  104. Ben-Tor 2010
  105. Ryholt 1997
  106. Hornung 2012
  107. Ben-Tor 2010
  108. Bourriau 2003
  109. Quirke 2001
  110. von Beckerath 1999
  111. Bourriau 2003
  112. Ryholt 1997
  113. von Beckerath 1999
  114. Bietak 2001
  115. Rice 1999
  116. Ward 1984
  117. Ben-Tor 2010
  118. Bourriau 2003
  119. Redford 1992
  120. Waddell 1971
  121. Ryholt 1997
  122. Ben-Tor Allen Allen 1999
  123. Ben-Tor Allen Allen 1999
  124. Ryholt 1997
  125. Ryholt 1997
  126. Ryholt 1997
  127. Ryholt 1997
  128. Ryholt 1997
  129. Ryholt 1997
  130. Ryholt 1997
  131. Ryholt 1997
  132. Ryholt 1997
  133. Baker 2008
  134. 'Abd El-Maksoud Valbelle 2005
  135. Ben-Tor 2007

Források

 'Abd El-Maksoud: 'Abd El-Maksoud, Mohamed; Valbelle, Dominique. „Tell Héboua-Tjarou. L'apport de l'épigraphie” (francia nyelvű) 
Baker: Baker, Darrell D.. The Encyclopedia of the Egyptian Pharaohs. Volume I: Predynastic to the Twentieth Dynasty (3300–1069 BC). London: Bannerstone Press (2008). ISBN 978-1-905299-37-9 
Ben-Tor: Ben-Tor, Daphna; Allen, Susan; Allen, James Peter. „Seals and Kings” 
Ben-Tor: Ben-Tor, Daphna. Scarabs, Chronology, and Interconnections: Egypt and Palestine in the Second Intermediate Period, Orbis biblicus et orientalis, Series Archaeologica 27. Fribourg: Academic Press (2007). ISBN 978-3-7278-1593-5 
Ben-Tor: Ben-Tor, Daphna. Sequence and chronology of Second Intermediate Period royal-name scarabs, based on excavated series from Egypt and the Levant, The Second Intermediate Period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties). Current Research, Future Prospects, Orientalia Lovaniensia Analecta 192. Leuven; Walpole, MA: Peeters (2010). ISBN 978-90-429-2228-0 
Bietak: Bietak, Manfred. „Egypt and Canaan during the Middle Bronze Age 
Bietak: Bietak, Manfred. The Center of Hyksos Rule: Avaris (Tell el-Dab'a), The Hyksos: New Historical and Archaeological Perspectives, University Museum monograph 96; University Museum symposium series, vol. 8. Philadelphia: University Museum, 87–139. o. (1997). ISBN 978-0-924171-46-8 
Bietak: Bietak, Manfred. Hyksos, Encyclopedia of the Archaeology of Ancient Egypt, 3rd, Routledge (1999). ISBN 978-0-415-18589-9 
Bietak: Bietak, Manfred. Hyksos, The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt, Volume 2. Oxford University Press, 136–143. o. (2001). ISBN 978-0-19-510234-5 
Bourriau: Bourriau, Janine.szerk.: Ian Shaw: The Second Intermediate Period (c. 1650–1550 BC), The Oxford History of Ancient Egypt, new, Oxford: Oxford University Press (2003). ISBN 978-0-19-280458-7 
Clayton: Clayton, Peter. Chronicle of the Pharaohs. Thames & Hudson (1994). ISBN 978-0-500-05074-3 
Grimal: Grimal, Nicolas. A History of Ancient Egypt, Translated by Ian Shaw, Oxford: Blackwell publishing (1992). ISBN 978-0-631-19396-8 
Hayes: Hayes, William. The Scepter of Egypt: A Background for the Study of the Egyptian Antiquities in The Metropolitan Museum of Art. Vol. 2, The Hyksos Period and the New Kingdom (1675–1080 B.C.). The Metropolitan Museum of Art (1978). ISBN 978-0-87099-191-2 
Hall: Hall, Harry Reginald. Catalogue of Egyptian scarabs, etc., in the British Museum. London: British Museum, Department of Egyptian and Assyrian Antiquities (1913). OCLC 494841105 
Hannig: Hannig, Rainer. Grosses Handwörterbuch Ägyptisch-Deutsch (2800–950 v. Chr.): die Sprache der Pharaonen, Kulturgeschichte der antiken Welt, Bd. 64 (német nyelven). Mainz: Philip von Zabern (2006). ISBN 978-3-8053-1771-9 
Hornung: szerk.: Erik Hornung, Rolf Krauss, David Warburton: Ancient Egyptian Chronology, Handbook of Oriental Studies. Leiden, Boston: Brill (2012). ISBN 978-90-04-11385-5 
Kempinski: Kempinski, Aharon. Syrien und Palästina (Kanaan) in der letzten Phase der Mittelbronze IIB – Zeit (1650–1570 v. Chr.), Ägypten und Altes Testament, Bd. 4 (német nyelven). Wiesbaden: Harrassowitz (1983). ISBN 978-3-447-02295-8 
Krauss: Krauss, Rolf. „An Examination of Khyan's Place in W. A. Ward's Seriation of Royal Hyksos Scarabs” 
Leprohon: Leprohon, Ronald J.. The Great Name: Ancient Egyptian Royal Titulary, Writings from the ancient world, no. 33. Atlanta: Society of Biblical Literature (2013). ISBN 978-1-58983-736-2 
Digital Egypt for Universities: Maaibre Sheshi. Digital Egypt for Universities . University College London. (Hozzáférés: 2015. október 18.)
Quirke: Quirke, Stephen. Second Intermediate Period, The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt, Volume 3. Oxford University Press, 260–265. o. (2001). ISBN 978-0-19-510234-5 
Redford: Redford, Donald. Egypt, Canaan, and Israel in Ancient Times. Princeton: Princeton University Press (1992). ISBN 978-0-691-03606-9 
Redford: Redford, Donald B.. Textual Sources for the Hyksos Period, The Hyksos: New Historical and Archaeological Perspectives, University Museum monograph 96, University Museum symposium series vol. 8. Philadelphia: University Museum, University of Pennsylvania, 1–44. o. (1997). ISBN 978-0-924171-46-8 
Redissi: Redissi, Taoufik. Étude des empreintes de sceaux de Carthage, Karthago, III. Die deutschen Ausgrabungen in Karthago. Mainz: Philipp von Zabern, 4–92. o. (1999). ISBN 978-3-8053-1679-8 
Rice: Rice, Michael. Who's Who in Ancient Egypt. Routledge London & New York (1999). ISBN 978-0-203-44328-6 
Rohl: Rohl, David. The Lords of Avaris: Uncovering the Legendary Origins of Western Civilization. London: Century (2007). ISBN 978-0-7126-7762-2 
Ryholt: Ryholt, Kim. The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, c. 1800–1550 B.C, CNI publications, 20. Carsten Niebuhr Institute of Near Eastern Studies, University of Copenhagen : Museum Tusculanum Press (1997). ISBN 978-87-7289-421-8 
Ryholt: Ryholt, Kim. The date of kings Sheshi and Yaqubhar and the rise of the fourteenth dynasty, The Second Intermediate Period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties). Current Research, Future Prospects, Orientalia Lovaniensia Analecta 192. Leuven; Walpole, MA: Peeters (2010). ISBN 978-90-429-2228-0 
Encyclopædia Britannica: Salitis. Encyclopædia Britannica Online , 2015. (Hozzáférés: 2015. november 12.)
Israel Museum: Scarab of Sheshi. The Israel Museum . [2015. november 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 18.)
Met. Museum of Art: Sheshi, MMA online catalog. Metropolitan Museum of Art . (Hozzáférés: 2015. október 18.)
Petrie Museum: Sheshi, Petrie Museum online catalog. Petrie Museum . (Hozzáférés: 2015. október 18.)
von Beckerath: von Beckerath, Jürgen. Handbuch der ägyptischen Königsnamen (német nyelven). Münchner ägyptologische Studien, Heft 49, Mainz : Philip von Zabern (1999). ISBN 978-3-8053-2591-2 
Waddell: Waddell, William Gillan. Manetho, Loeb classical library, 350. Cambridge, Massachusetts; London: Harvard University Press; W. Heinemann (1971). OCLC 6246102 
Walters Art Museum: Walters Art Museum, Online Collection. Walters Art Museum . (Hozzáférés: 2015. október 11.)
Ward: Ward, William A.. Royal-Name Scarabs, Scarab Seals and their Contribution to History in the Early Second Millennium B.C., Studies on Scarab Seals 2. Warminster: Aris & Phillips, 151–192. o. (1984) 
Willoughby Fraser: Willoughby Fraser, George. A Catalogue of the Scarabs belonging to George Fraser. London: B. Quaritch (1900). OCLC 1119018 

  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap