Schöber Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Holdkóros (vitalap | szerkesztései) 2020. március 11., 06:14-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Schöber Emil (Kapnikbánya, 1860. március 3.Debrecen, 1937. szeptember 18.) bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, erdélyi magyar természettudományi szakíró.

Életútja, munkássága

Schöber Ignác királyi bányatanácsos fia. Selmecbányán 1879-ben tett érettségi vizsgálatot, a kolozsvári egyetemen 1883-ban szerzett természetrajz–földrajz szakos tanári, majd 1885-ben bölcsészdoktori oklevelet. 1886-tól Szatmárnémetiben tanított a Római Katolikus Főgimnáziumban, a világháború éveiben a tanítóképzőben, 1919-től a Református Főgimnáziumban is. 1936-tól Debrecenben élt.

A szatmárnémeti Kölcsey Kör múzeumi szakosztályában rendszeres tudománynépszerűsítő előadásokat tartott, jól használható tankönyvet írt. Szaktanulmányait (A szájtátóhalak /Cyaloatoni/ és a halak /Pisces/ általános jellemzése) a katolikus gimnázium évkönyvei közölték. Az 1920-as években a Cimbora gyermeklapnak is munkatársa volt. Sokoldalúságát jellemzi, hogy Szatmárnémeti tégla- és cserépgyára az általa kidolgozott műszaki eljárás alapján termelt. Ezenkívül hetente két délután egy helyi fazekasmester (Sztan­kai Ignác) műhelyében a szatmári táj népművészeti elemeit őrző, maga tervezte és korongolta kerámiát, művészi intarziás dobozokat készített.

Kötetei

  • Ásványhatározó (Szatmárnémeti, 1896);
  • Ásványtani gyakorlatok középiskolák és tanítóképző intézetek használatára (Szatmárnémeti, 1896);
  • Növénytan (Szatmárnémeti, 1901);
  • A talajjavításról (Szatmárnémeti, é. n.).

Források

További információk

  • Bura László: Schöber Emil. Szatmári Hírlap, 1974. április 6.
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.