Schöber Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schöber Emil
Született1860. március 3.
Kapnikbánya
Elhunyt1937. szeptember 18. (77 évesen)
Debrecen
Foglalkozásageográfus
SablonWikidataSegítség

Schöber Emil, névváltozata: Schőber (Kapnikbánya, 1860. március 3.Debrecen, 1937. szeptember 18.) bölcseleti doktor, főgimnáziumi tanár, erdélyi magyar természettudományi szakíró.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Schöber Ignác királyi bányatanácsos fia. Selmecbányán 1879-ben tett érettségi vizsgálatot, a kolozsvári egyetemen 1883-ban szerzett természetrajz–földrajz szakos tanári, majd 1885-ben bölcsészdoktori oklevelet. 1886-tól Szatmárnémetiben tanított a Római Katolikus Főgimnáziumban, a világháború éveiben a tanítóképzőben, 1919-től a Református Főgimnáziumban is. 1936-tól Debrecenben élt.

A szatmárnémeti Kölcsey Kör múzeumi szakosztályában rendszeres tudománynépszerűsítő előadásokat tartott, jól használható tankönyvet írt. Szaktanulmányait (A szájtátóhalak /Cyaloatoni/ és a halak /Pisces/ általános jellemzése) a katolikus gimnázium évkönyvei közölték. Az 1920-as években a Cimbora gyermeklapnak is munkatársa volt. Sokoldalúságát jellemzi, hogy Szatmárnémeti tégla- és cserépgyára az általa kidolgozott műszaki eljárás alapján termelt. Ezenkívül hetente két délután egy helyi fazekasmester (Sztan­kai Ignác) műhelyében a szatmári táj népművészeti elemeit őrző, maga tervezte és korongolta kerámiát, művészi intarziás dobozokat készített.

Kötetei[szerkesztés]

  • Ásványhatározó (Szatmárnémeti, 1896)
  • Ásványtani gyakorlatok középiskolák és tanítóképző intézetek használatára (Szatmárnémeti, 1896)
  • Növénytan (Szatmárnémeti, 1901)
  • A talajjavításról (Szatmárnémeti, é. n.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bura László: Schöber Emil. Szatmári Hírlap, 1974. április 6.
  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest: Pulszky Társaság; Tarsoly. 2002. ISBN 963-86222-4-5