Schafarzik Ferenc
| Schafarzik Ferenc | |
 | |
| Született | 1854. március 20. Debrecen |
| Elhunyt | 1927. szeptember 5. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | geológus, hidrológus, műegyetemi tanár, akadémikus |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1881, bölcsészettudomány) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (39-1-119) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schafarzik Ferenc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Schafarzik Ferenc, (Debrecen, 1854. március 20. – Budapest, 1927. szeptember 5.) geológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1902; rendes 1916), a műszaki földtan, földrengéstan és hidrogeológia egyik hazai úttörője.
Életpályája
Tanulmányait a nagyszebeni állami főgimnáziumban s a budapesti tudományos egyetem bölcsészeti karán végezte. 1877-ben középiskolai tanári diplomát, 1881-ben bölcsészetdoktori oklevelet szerzett. 1876-tól 1882-ig Szabó Józsefnek volt asszisztense. Ezután a Magyar Királyi Földtani Intézet tagja lett, osztálygeológusként. 1878-ban részt vett Bosznia okkupálásában; a Dolni-Tuzla és Doboj körüli ütközetekben tanusított kiváló magatartásáért megkapta a hadi díszítvényű katonai tiszti érdemkeresztet és a cs. és kir. hadi érmet. 1891 óta a királyi József-műegyetemen a technikai geológia magántanára volt. 1886-ban a földmívelésügyi miniszter támogatásával Déchy Mórral bejárta a Kaukázus középső hegyláncait, Dagesztánt, a bakui petróleumterületet, orosz Örményország némely részét, Konstantinápoly és Brussza környékét és Görögországban Lauriumot. 1889-ben Olaszországban járt és különösen Nápoly környékét tanulmányozta 1891-ben a földmívelésügyi miniszter, Semsey Andor úti stipendiumával Svédországba és Norvégiába, 1892-ben Felső-Olaszországba és Isztriába, végül 1893-ban Görögországba küldte ki ezen országok kőbányáinak és kőbányaiparának tanulmányozása céljából. 1895 és 1896 őszén rendkívüli munkaidőben Budapest északi környékének geológiai reambulálását végezte. Ezután a Retyezát hegycsomónak geológiai feltérképezésén dolgozott. A Földtani Intézet keretén belül az 1885. évi iparkiállításon, az 1891. évi agyagipar- és kőipar-kiállításon, valamint az 1896. évi millenniumi kiállításon tevékenyen részt vett.
Művei
Jelentékeny publikációs tevékenységet fejtett ki.[1] Számos dolgozata és értekezése német nyelven jelent meg.
Néhány munkája:
- Schafarzik Ferenc (1886): A propilit kérdéséről. Földtani Közlöny, 16. köt. 10–12. füz. 322–329. old.
- Schafarzik Ferenc (1904): A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. Bp.
- Schafarzik Ferenc (1920): Szökevény hévforrások a Gellérthegy tövében. Földtani Közlöny, 50. köt. 1–12. füz. 79–83. old.
- Schafarzik Ferenc – Vendl Aladár (1929): Geológiai kirándulások Budapest környékén. Stadium Sajtóvállalat Rt., Budapest, 343 old.
Jegyzetek
Források
- A Pallas nagy lexikona
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8