SN 1987A

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az 1987A szupernóva maradványa a kép közepe felé

Az SN 1987A egy II típusú szupernóva volt a Nagy Magellán-felhőben, a Tejútrendszert kísérő törpegalaxisban. Nagyjából 50 kiloparszek távolságban történt a Földtől, ez a legközelebbi szupernóva az SN 1604 óta (amely a Tejútrendszer magjában robbant). A belőle jövő fény a Földet 1987. február 24-én érte el, bár a mag összeroppanása során kibocsátott neutrínókat már február 23-án észlelték. Mivel ez volt 1987-ben az első felfedezett szupernóva, ezért az „1987A” jelölést kapta. Májusban volt a legfényesebb, ekkor 3 magnitúdós volt, és lassan halványodott a következő hónapokban. Progenitorát máig (2012) nem sikerült azonosítani. Először a Sanduleak -69° 202a fényes kék változócsillagot feltételezték, azonban az IUE műhold mérései szerint ez a csillag változatlanul látható a helyén, század ívmásodpercre a szupernóvától.[1]

Ez volt az első szupernóva, amelyet neutrínódetektorokkal (például Super-Kamiokande) is észleltek, ezt a pillanatot tekintik a neutrínócsillagászat születésének.

A robbanás által létrehozott szupernóva-maradvány az egyik legalaposabban tanulmányozott égitest napjainkban.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Meteor”, Budapest XLII. (6), 6. o, Kiadó: MCSE. ISSN 0133-249X.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz SN 1987A témájú médiaállományokat.