Fényes kék változócsillag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az η Carinae körüli Homunculus-köd, a 19. századi anyagkidobás eredménye

A fényes kék változócsillag (angolul Luminous blue variable, rövidítve LBV), vagy S Doradus típusú változócsillag, igen nagy tömegű és nagyon fényes változócsillag. Tömege megközelíti a csillagok tömegének elméleti maximumát (150 naptömeg), ennél nagyobb tömeg esetén a csillagot a saját sugárzásából eredő sugárnyomás szétszakítaná (mert erősebb lenne a csillagot összetartó gravitációnál). Az η Carinae, az egyik legismertebb ilyen csillag, az 1840-1890 közötti kifényesedése alkalmával a Nap tömegének 12-szeresét dobta le magáról.[1] Feltételezések szerint miután a többlet-tömegüktől, mely a külső rétegekben van, megszabadultak, nehezebb elemekből kialakult magjuk kerül a felszínre, amit a Földről Wolf-Rayet csillagként látunk. Az ilyen csillagok abszolút fényessége igen nagy, a Nap fényének több milliószorosa, élettartamuk viszont nagyon alacsony, mindössze néhány millió év elmúltával felélik tüzelőanyagukat, és II típusú szupernóvává, egyes feltételezések szerint hipernóvává válnak.

Ismertebb fényes kék változók:

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

LUMINOUS BLUE VARIABLES | FÉNYES KÉK VÁLTOZÓK

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Ejecta of Eta Carinae: Just what is the Mass – The Smithsonian/NASA Astrophysics Data System