Bombardier ITINO
| Bombardier ITINO | |
 |
|
| Bombardier ITINO | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Bombardier Transportation (korábban: Adtranz), Hennigsdorf  |
| Gyártásban | 2002- |
| Darabszám | 40 |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | D2: B'2'B' D3: B'2'2'B' |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő | 850 mm |
| Futókerék-átmérő | 770 mm |
| Gyorsítás | D2: 1,0 m/s² D3: 0,8 m/s² |
| Fékezés | 1,1 m/s² |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 2 × 500 kW |
| Vontató | svéd változatok: 2 × 400 kW Odenwaldbahn: 2 × 430 kW |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 140 km/h (opcionálisan: 160 km/h) |
| Kapcsolókészülékek közötti hossz | Y31: 39 200 mm Y32: 55 300 mm Odenwaldbahn: 39 470 mm |
| Magasság | 2 850 mm |
| Szélesség | 4 221 mm |
| Forgócsaptávolság | D2: 16 000 mm D3: 16 000 / 16 350 mm |
| Tengelytáv forgóvázon belül | 2 200 / 2 700 mm |
| Teljes tengelytávolság | kétrészes: 34 200 mm háromrészes: 50 550 mm |
| Szolgálati tömeg | EIB: 74 t Y31: 76 t Y32: 96 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 17 t |
| Hajtás | kardános, kúpkerekes |
| Vezérlés | szinkronvezérlés max. 3 motorvonatig |
| Erőátvitel | Voith Turbo T 212 bre, 1 db hidrodinamikus nyomatékmódosító + 2 db hidrodinamikus tengelykapcsoló[2] |
| Kapcsolókészülék típusa | Scharfenberg 10 |
| Fékek | |
| Kiegészítőfék | mágneses sínfék |
| Rögzítőfék | rugóerőtárolós |
| Dinamikus fék | hidrodinamikus retarder[1] |
| Átmenő fék | elektropneumatikus tárcsafék |
| Vonatfűtés | hűtővízkörből + Webasto |
| Erőátvitel | Voith Turbo T 212 bre, 1 db hidrodinamikus nyomatékmódosító + 2 db hidrodinamikus tengelykapcsoló[2] |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | MAN D 2842 LE 607 |
| Szerkezete | Euro2-es 12 hengeres V-hengerelrendezésű dízelmotor kipufogógázos turbófeltöltéssel és töltőlevegő-hűtéssel |
| Névleges fordulatszám | 2100 min-1 |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | EIB: 0+102(+12)[3] Y31: 0+86(+14) Y32: 0+142(+22) |
| Állóhelyek száma | (4 fő/m²) EIB: 115 Y31: 100 Y32: 145 |
| Padlómagasság | 1 260 / 600 mm |
| Alacsony padlós rész (%) | D2: 57 D3: 70 |
| Osztályok | 2. vagy 1. és 2. |
| Üzemmód | dízel-hidraulikus[4] |
A Bombardier ITINO kiviteltől függően két- vagy háromrészes (ITINO D2, illetve ITINO D3 típusjelzésű), 140 km/h legnagyobb sebességű dízel-hidraulikus motorvonat. Mindegyik változatát, egy-egy a két szélső kocsirészben (tagban) elhelyezett gépcsoport hajtja. A szerelvények gyártása a Berlin melletti Hennigsdorfban történik.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Az ITINO-t az Adtranz fejlesztette ki azzal céllal hogy a kínálatában Regio-Shuttle motorkocsit nagyobb és teljesítőképesebb járműtípussal egészítse ki. Még az első példány elkészülte előtt az Adtranzot 2001-ben a Bombardier Transportation vette át. Míg a kartelljogi döntések értelmében Regio-Shuttle gyártási jogát Stadler Rail-nek kellett átadni, addig az ITINO a Bombardiernél maradt. Ebben a helyzetben az ITINO belső konkurenciát jelentett a már régebb óta Bombardier-tulajdonú Talent-típuscsaládnak. Ennek a helyzetnek köszönhető, hogy a regionális forgalmú motorvonatok amúgyis túlzsúfolt piacán az ITINO motorvonatokból eddig mindössze 40 db-ot (23 járművet Németországban és 17 db-ot Svédországban) értékesítettek, míg versenytársaikat tízszeres nagyságrendben állítják elő.
Felépítése [szerkesztés]
A járművek jó menetkomfortot és a jó motorizáltságnak köszönhetően igen kedvező gyosítóképességgel rendelkeznek. Ezáltal az ITINO fővonalakon , villamos hajtású vonatok között is bevethető. Minden kocsirész (tag) saját klímaberendezéssel ellátott. Ezek enerigaellátását 2 db, a dízelmotorok által meghajtott generátor biztosítja az energiát.
A járműbe az alacsonypadlós építési módnak köszönhetően kényelmes és kerekesszékes utasok által könnyen lehetséges a beszállás a kétrészes változatnál oldalanként két-két, a háromrészeseknél három-három db kétszárnyú villamos hajtású lengő-tolóajtón keresztül. Egyedül a vonat két, vezetőállásos végénél található szakasz (melyek alatt a gépcsoportok helyzekednek el) megközelítéséhez szükséges lépcső. A zárt rendszerű WC-ket ugyancsak igénybe vehetik kerekesszékesek is. A beszállóterekben emelelőliftek elhelyezésére is lehetsőség van, ezt eddig az egykori prototípus járműnél alkalmazták, mely jelenleg az EIB tulajdona. Az oldalfalakhoz rögzített (Cantilever) ülések a német Franz Kiel GmbH & Co. KG termékei.
A vezetőállásokból a beszállóajtókat eredetileg nem visszapillantó tükrökből, hanem két külső kamerán keresztül lehet figyelni, melyyek képe egy monitoron jelenik meg. A svéd vevő kérésére azonban külön kibillentehető visszapillantó tükröket is beépítettek. A Rhein-Main-Verkehrsverbund (RMV) által az Odenwaldbahn részére megrendelt 22 (plusz a 2007-ben megrendelt további 4) járművet belső video-figyelőrendszerrel is ellátták.
Több más járművel szemben az ITINO-k a korszerű közúti villamosokhoz hasonlóan egyetlen menet-fék karral irányítható. A járművezérlés a Bombardier MITRAC rendszere szerinti
Az ITINO korszerű, Knorr-gyártmányú elektropneumatikus fékrendszerrel rendelkezik, melyet egy, a Voith T 212 bre típusú hajtóművébe épített hidraulikus fék (retarder) egészít ki. Az alkalmazott úgynevezett blending-fékkoncepció szerint a fékszámítógép a különböző fékberendezések fékerőszükségletét a szükséges fékteljesítmény alapján kombinálja, melynek során először a kopásmentes féket használja ki és csak a többletigény mértékéig működteti a légféket.
Az ITINO jellegzetessége még az újszerű ütközési koncepció, melyet az erfurti prototípus óta továbbfejlesztettek és így megfelel a TSI 1 és TSI 2 normáknak. A Scharfenberg rendszerű ütköző-vonókészüléken kívül a szögletes, ütközőszerű törőelemek enegiaemésztő anyagokból állnak. Ezek több más megoldással együtt a közúti járműveknél szokásos ütközőzónákhoz hasonlóan viselkednek. A rendszer egy svéd mozdonnyal szemben már élesben is "bemutatkozott".
A kocsiszekrény alumíniumprofilokból készült, míg a járműhomlokok anyaga a manapság szokásos módon üvegszálerősítéses műanyag. Az ablakkeretek a Regio-Shuttle-lel azonos módon ferdén futnak le, itt azonban ennek statikai szerepe már nincs. A forgóvázak a Bombardier siegeni üzeméből származnak, mindkét változat H-alakú kerettel, acéllemezekből hegesztett dobozszerkezettel készült. A primer rugózás csavarrugós, a szekunder rugózást légrugók biztosítják.
A svéd járművek közül a kétrészesek sorozatjele Y31, a háromrészeseké Y32. Pályaszámaik: 1401–1405 és 1412–1416 (Y31), illetve 1406–1411 (Y32). A Németországban közlekedő társaikkal szemben ezeket a járműveket a fokozott téli üzem követelményeinek megfelelően alakították ki, így például fűthetőek az üzemanyagtartályok és hókotróval vannak felszerelve. E járművek utastere is komfortosabb a beépített asztaloknak, a lehajtható kartámaszoknak és a laptopok részére kialakított villamos csatlakozásoknak köszönhetően.
A németországi járműveket a Bombardier számozási rendszerében IT D2.0.001 – IT D2.0.023 számokkal jelölik. A vasúttársságok saját állományukban a VT 201 (EIB), illetve VT 101–122 (Odenwaldbahn, üzemeltető a VIAS GmbH).
Üzeme [szerkesztés]
Habár az ITINO-t DB 613 sorozatként azonosítja, ilyen vonatok Németországban az Erfurter Bahn (EIB) Erfurt-Kassel és Erfurt–Ilmenau vonalain kívül csak az Odenwaldbahn Eberbach-Darmstadt/Frankfurt am Main, Wiebelsbach-Frankfurt am Main vonalain közlekednek. Az EIB-jármű egy prototípus, melyen az Odenwaldbahn részére tervezett jobban motoriált változatot próbálták ki.
Az Odenwalbahn korszerűsítése keretében a Fahrzeugmanagement Region Frankfurt Rhein/Main GmbH (fahma) 22 db kétrészes ITINO-t rendelt, melyeket 2005. augusztus 5. és november 22. között szállítottak le és 2005. december 11-én, a menetrendváltással álltak forgalomba. A kétrészes ITINO-k javított motorizáltsága lehetővé tette, hogy a menetrendet az eredetileg tervezett billenőszekrényes technológia nélkül megvalósíthassák.
12 további ITINO-vonatot (6-6 db két- és háromrészes) szállítottak Svédországba, ahol Nässjö környékén a JLT és a TiB társaságok színeiben közlekednek. 2006 elején további 5 vonatot szállítottak a skandináv országba.
Jelenleg tehát 40 vonat közlekedik a típusból. További három egységet rendelt meg az RMV az Obenwaldbahnra 2007 augusztusában.[5]
Üzemeltetők Európában [szerkesztés]
Németország
- Erfurter Bahn GmbH (EIB)
- VT 201 (kétrészes)
- VIAS GmbH (Odenwald-Bahn)
- VT 110–VT 133 (kétrészes)
- Erfurter Bahn GmbH (EIB)
Svédország
- Krösatågen (a járművek tulajdonosa a Jönköpings länstrafik (JLT))
- Y31 1402–1405, 1413 (kétrészes)
- Y32 1406–1410 (háromrészes)
- Västtrafik (VT) (Kinnekullebanan)
- Y31 1412 (kétrészes)
- Y32 1411 (háromrészes)
- Värmlandstrafik AB (VTAB) (a járművek tulajdonosa a Merresor)
- Y31 1414–1416 (kétrészes)
- Tåg i Bergslagen (TiB)
- Y31 1400–1401 (kétrészes)
- Krösatågen (a járművek tulajdonosa a Jönköpings länstrafik (JLT))
Források és jegyzetek [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- ITINO a gyártó honlapján
- Privát ITINO-oldal németül
- yärnväg.net (svéd holnap jellegrajzzal és fotókkal a svéd motorvonatokról)
- A ZF ASTronic 16 AS 2630 TO típusú sebességváltója
- A Voith T 212 bre típusú hajtóműve
|
||||||||||||||
