Rob Halford
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Rob Halford | |
| Rob Halford a Judas Priest frontembereként a színpadon, 2009. március. | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1951. augusztus 25. (58 éves) |
| Származás | Walsall, Anglia |
| Pályafutás | |
| Műfajok | Heavy metal |
| Aktív évek | 1969 – napjainkig |
| Együttes | Judas Priest, Fight, Two |
| Tevékenység | énekes, dalszerző |
| Kiadók | Epic, Columbia, Metal-is, Nothing, Metal God Records |
| Honlap | http://www.robhalford.com |
Rob Halford (teljes nevén Robert John Arthur Halford) (Walsall, 1951. augusztus 25.) egy angol énekes és dalszerző, aki a Judas Priest nevű brit heavy metal együttes frontembereként vált népszerűvé az 1970-es/1980-as években. Halford a műfaj egyik legelismertebb énekese egyedi énekstílusa, magas hangú sikolyai okán. A heavy metalra gyakorolt hatása miatt a stílus rajongói Metal Godnak (Metal Istennek) nevezik a Judas Priest azonos című dala nyomán. Rob Halford színpadi megjelenése – fémszegecsekkel kivert fekete bőrruhák – a heavy metal zenekarok és rajongók öltözködési stílusát is megváltoztatta.
[szerkesztés] Zenei pályafutása
A Birminghamhez közel született Rob Halford több amatőr együttesben is énekelt (utoljára a Hiroshimában) mielőtt 1973-ban csatlakozott a Judas Priesthez. Az együttes bemutatkozó albuma 1974 szeptemberében jelent meg Rocka Rolla címmel, de igazából a következő Sad Wings of Destiny (1976) albumnál figyelt fel rájuk a közönség és szaksajtó. A '80-as évek kezdetére a Judas Priest vált a heavy metal vezető zenekarává, British Steel című 1980-as albumuk Angliában a lemezeladási lista 4. helyéig jutott, Amerikában pedig bekerült a Top40-be.
A '80-as évek második felének kísérletező nagylemezei után a Judas Priest az 1990-es Painkiller albummal tudott megújulni, de a világkörüli lemezbemutató turnét követően Rob Halford bejelentette távozását az együttesből, hogy újonnan alapított Fight nevű zenekarával valósítsa meg zenei elképzeléseit. A Fight zenei világa a Judas Priest féle klasszikus heavy metal és a Pantera fémjelezte groove metal keveréke volt. Az együttesnek két stúdióalbuma jelent meg: War of Words (1993), A Small Deadly Place (1995).
1997-ben Halford és a gitáros John Lowery (alias John5) megalapították a Two nevű formációt, amely Halford addigi zenei pályájától eltérően indusztriál vonalon mozgott. Egyetlen albumuk Voyeurs címmel jelent meg Trent Reznor kiadójánál. Halford a nagylemez megjelenésének idején állt a nyilvánosság elé homoszexualitásával, ami a régi rajongók teljes megdöbbenésére a Two duó külsőségeiben is szerepet kapott.
1999-ben Rob Halford a saját magáról elnevezett Halford együttes élén tért vissza a heavy metalhoz Roy Z producer segítségével. A 2000-ben megjelent Resurrection című album helyreállította az énekes utóbbi években megtépázott hírnevét. A csapat második albuma, a Crucible 2002-ben jelent meg, majd egy évvel később Rob Halford bejelentette, hogy visszatér a Judas Priestbe.
Halford 2003-as visszatérése óta a Judas Priest két stúdióalbumot adott ki és folyamatosan koncerteznek. Emellett Rob beindította saját produkciós irodáját, amely főként szólóanyagainak digitális formában történő kiadásával foglalkozik. 2009 májusában létrehozta a Metal God Records nevű lemezkiadóját, melynek első kiadványa a Halford Crucible World Tour - Live In Anaheim DVD és Blu-Ray videó.
[szerkesztés] Diszkográfia
Judas Priest
- 1974 - Rocka Rolla
- 1976 - Sad Wings of Destiny
- 1977 - Sin After Sin
- 1978 - Stained Class
- 1978 - Killing Machine
- 1980 - British Steel
- 1981 - Point of Entry
- 1982 - Screaming for Vengeance
- 1984 - Defenders of the Faith
- 1986 - Turbo
- 1988 - Ram It Down
- 1990 - Painkiller
- 2005 - Angel of Retribution
- 2009 - Nostradamus
Fight
- 1993 - War of Words
- 1994 - Mutations EP
- 1995 - A Small Deadly Place
Two
- 1998 - Voyeurs
Halford
- 2000 - Resurrection
- 2001 - Live Insurrection
- 2002 - Crucible
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Rob Halford hivatalos oldal
- Judas Priest hivatalos oldal
- Rob Halford biográfia - Allmusic Guide
- Rob Halford biográfia - NME