Riftia pachyptila
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Telepe
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Riftia pachyptila M. L. Jones, 1981 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Riftia pachyptila témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Riftia pachyptila témájú kategóriát. |
A Riftia pachyptila a soksertéjűek (Polychaeta) osztályának csőférgek (Canalipalpata) rendjébe, ezen belül a Siboglinidae családjába tartozó faj.[1]
Rendszertani besorolása[szerkesztés]
Korábban ezt az élőlényt a Pogonophora és Vestimentifera törzsekbe sorolták. A Riftia pachyptila közeli rokonságban áll az árapály térségben élő mészcsőférgekkel (Serpulidae), mint például a sima mészcsőféreggel (Protula tubularia).
Előfordulása[szerkesztés]
A Riftia pachyptila a Csendes-óceán keleti részén található meg, több mint 1,6 kilométer mélységben. A hidrotermális kürtők közelében él. Jól tűri a magas kén-hidrogén szintet.
Megjelenése és anyagcseréje[szerkesztés]
Ez az óriási csőféreg akár 2,4 méter hosszúra is megnőhet. A csőből kinyúló vörös, gyűrűzött tapogató „tollazat” erősen erezett. Ezekkel szedi fel a számára létszükséges kén-hidrogént, szén-dioxidot, oxigént, stb. A Riftia pachyptilának nemigen van ragadozója, mivel ebben a mélységben csak kevés olyan állat van, amely meg tudná támadni. Ha veszély éri, akkor behúzódik a védelmet nyújtó csőbe. Az állat szimbiózisban él néhány baktérium-fajjal. A baktériumok a csőféreg speciális szerveiben élnek és feldolgozzák az anyagokat, amelyeket a féreg szívott fel; cserébe szerves molekulákat szolgáltatnak a gazdaállatnak. A Riftia pachyptilában olyan sok baktérium élhet, hogy az élőlény testtömegének a felét azok alkotják. Ezt a fajta jelenséget kemoszintézisnek nevezünk, és először Colleen Cavanaugh fedezte fel, miközben még érettségiző diáklány volt.[2]
A tapogatók rikító vörös színét néhány összetett hemoglobin adja, amelyben akár 144 globin-lánc található (valószínűleg mindegyikhez hem szerkezetek tartoznak). Az érdekesség ennél a csőféregnél az, hogy a hemoglobinok képesek oxigént szállítani a kén-hidrogén jelenlétében is, anélkül, hogy „megmérgeződjenek”. A legtöbb faj esetében ez lehetetlen.[3][4]
A nitrát és nitrit mérgezőek, de a nitrogén szükséges a bioszintetikus folyamatokhoz. Az úgynevezett kemoszintézis során a baktériumok a nitrátból ammónium ionokat állítanak elő, amelyekből később aminosavakat készítenek. Ezeket az aminosavakat aztán áteresztik a csőféregbe.[5] Ahhoz, hogy a Riftia pachyptila ellássa a baktériumait nitrátokkal, a vérében a nitrátsűrűség százszor nagyobb kell, hogy legyen, mint a környező vízben. Ma még nem ismert, hogy a Riftia pachyptila hogyan tűri meg ezt a magas nitrát szintet a vérében.[6]
A Ceuthoecetes rákfajok is szimbiózisban élnek a csőféreggel, vagy csak egyszerűen élősködnek rajta.
Növekedése[szerkesztés]
A Riftia pachyptila az egyik leggyorsabban növő és fejlődő tengeri gerinctelen. Már megfigyelték, amint egy új élőhelyen új Riftia pachyptila telep jött létre. Két év sem kellett, és a lárvák 1,5 méteresre megnőttek és ivarérettek lettek.[7] Ez a gyors fejlődés egészen ellentétes a rokon Lamellibrachia luymesi fejlődésével; mivel ez utóbbi élőlény a Mexikói-öböl aljzatán található hideg vizű források közelében él, és hogy elérje a 2 méteres hosszúságot, az körülbelül 170-250 évet igényel. Ennél hosszabb életű férgeket is felfedeztek már.[8]
Szaporodása[szerkesztés]
A szaporodáshoz a Riftia pachyptila nőstény lipidekben gazdag petéketbocsát ki magából; ezek azonnal a felszín felé lebegnek. Azután a hímek csoportosan hímivarsejteket eresztenek ki, amelyek a peték után úsznak, megtermékenyítve azokat. Miután a petéből kikelt a lárva, a tengerfenekére úszik, megtapadva egy kövön vagy sziklán.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Ruppert, E., Fox, R.; Barnes, R.. Invertebrate Zoology: A functional Evolutionary Approach, 7th, Belmont: Thomson Learning (2007). ISBN 0-03-025982-7
- ↑ Cavanaugh, Colleen M. (1981). „Prokaryotic Cells in the Hydrothermal Vent Tube Worm Riftia pachyptila Jones: Possible Chemoautotrophic Symbionts”. Science 213 (4505), 340–342. o. DOI:10.1126/science.213.4505.340. PMID 17819907.
- ↑ Zal F, Lallier FH, Green BN, Vinogradov SN, Toulmond A (1996. Apr). „The multi-hemoglobin system of the hydrothermal vent tube worm Riftia pachyptila. II. Complete polypeptide chain composition investigated by maximum entropy analysis of mass spectra” (Free full text). J. Biol. Chem. 271 (15), 8875–81. o. [2019. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1074/jbc.271.15.8875. ISSN 0021-9258. PMID 8621529. (Hozzáférés: 2013. január 23.)
- ↑ Minic Z, Hervé G (2004. Aug). „Biochemical and enzymological aspects of the symbiosis between the deep-sea tubeworm Riftia pachyptila and its bacterial endosymbiont” (Free full text). Eur. J. Biochem. 271 (15), 3093–102. o. DOI:10.1111/j.1432-1033.2004.04248.x. ISSN 0014-2956. PMID 15265029.
- ↑ C.Michael Hogan. 2011. Sulfur. Encyclopedia of Earth, eds. A.Jorgensen and C.J.Cleveland, National Council for Science and the environment, Washington DC
- ↑ Edda Hahlbeck, Mark A. Pospesel, Franck Zal, James Childress, Horst Felbeck (2005. July). „Proposed nitrate binding by hemoglobin in Riftia pachyptila” (Free full text). Deep-Sea Research 52 (10), 1885–1895. o. DOI:10.1016/j.dsr.2004.12.011. ISSN 0967-0637. [halott link]
- ↑ Lutz, R. A., et al. "Rapid Growth at Deep-sea Vents." Nature 371 (1994): 663–664.
- ↑ http://www.sciencedaily.com/releases/2000/02/000203075002.htm
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Giant tube worm című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További irodalom[szerkesztés]
- Minic, Zoran, Hervé, Guy (2004). „Biochemical and enzymological aspects of the symbiosis between the deep-sea tubeworm Riftia pachyptila and its bacterial endosymbiont”. European Journal of Biochemistry 271 (15), 3093–3102. o. DOI:10.1111/j.1432-1033.2004.04248.x. PMID 15265029.
- Zal, Franck (1996). „The Multi-hemoglobin System of the Hydrothermal Vent Tube Worm Riftia pachyptila: II. Complete polypeptide chain composition investigated by maximum entropy analysis of mass spectra”. Journal of Biological Chemistry 271 (15), 8875–8881. o. [2009. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1074/jbc.271.15.8875. PMID 8621529.
További információk[szerkesztés]
- Privett, B.: Riftia pachyptila. Animal Diversity Web, 2001. (Hozzáférés: 2008. február 25.)
- Giant Tube Worm page at the Smithsonian Archiválva 2016. január 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Podcast on Giant Tube Worm at the Encyclopedia of Life
- http://www.seasky.org/monsters/sea7a1g.html
- https://web.archive.org/web/20180418060346/http://www.ucmp.berkeley.edu/annelida/pogonophora.html
- https://web.archive.org/web/20090408022512/http://www.ocean.udel.edu/deepsea/level-2/creature/tube.html
