Rembétiko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Márkosz Vamvakárisz

A rembétiko (gyakran többes számban: rembétika; görög betűkkel: ρεμπέτικο, illetve ρεμπέτικα) görög városi zene, a görög népzenei hagyományokon nyugszik, és a 20. században Athénben, Pireuszban és Szalonikiben kialakult szubkultúrákban fejlődött ki. A rembétiko dalok tele vannak keserűséggel, fájdalommal, szenvedéllyel és csalódással. Szokták az amerikai blues műfajához is hasonlítani. Fénykorát az 1930–1950-es évekre tehetjük.

A rembétiko legismertebb zeneszerzői: Márkosz Vamvakárisz[1], Mihálisz Jenícarisz és Vaszílisz Cicánisz.
A rembétiko legfontosabb dalai a következő csoportokba sorolhatók: Haszápikosz, Haszaposzérvikosz, Zeibékikosz, Karszilamász, Aptálikosz, Ciftetéli és Szirtosz. Sok rembétiko dalra táncolnak is.

Hallgassuk meg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MP3 fájlok:

  • Zembekiko (Ζεϊμπέκικο: Zeibékiko – „Zeybek-tánc”)
  • Diazigio (Διαζύγιο: Diazíjo – „Elválás”)
  • Ta Matoklada Sou Lampoun (Τα ματόκλαδα σου λάμπουν: Ta matóklada szu lámbun – „A szempilláid ragyognak”)
  • Ta Paidia Tis Amynas (Τα παιδιά της άμυνας: Ta pediá tisz áminasz – „A sereg fiai”)
  • Saltadoros (Ο σαλταδόρος: O szaltadórosz)
  • Otan Kapnizi O Loulas (Όταν καπνίζει ο λουλάς: Ótan kapnízi o lulász – „Mikor a vízipipa füstölög”)
  • Na Pame Ya Ti Boula (Να πάμε για τη Βούλα: Na páme ja ti Vúla – „Vúlába menni” [?])
  • Pino Ke Metho (Πίνω και μεθώ: Píno ke métho – „Iszom és lerészegedem”)
  • Pente Manges Ston Pirea (Πέντε μάγκες στον Περαία: Pende mángesz szton Peréa – „Öt huligán[2] Peréában”)
  • Ma Einai ke Theos (Μα είναι και θεός: Ma íne ke theósz – „De van Isten is”)

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rembétiko Kis-Ázsiából ered, ahol a kávézók, a börtönök és az ópiumbarlangok zenéje volt. Különösen Szmirna zenészei voltak ismertek. A rembétikát kezdetben a csak a Pireusz-ban élő rembétesz és az 1922-es szmirnai és kisázsiai menekültek játszották. Később Görögország egyik legnépszerűbb zenei formájává vált.
1932-ben készítették az első felvételeket, 1936-tól, a Metaxasz diktatúra alatt pedig tiltották, ugyanis a korai rembétiko témája sokszor volt a hasis. 1947-ben aztán Mánosz Hadzidákisz népszerűvé tette a műfajt, ekkor újra engedélyezték.

Ilíasz Petrópulosz (Ηλίας Πετρόπουλος), aki a rembétiko történészeinek élvonalába tartozik, a következő három korszakra osztja fel a stílus kialakulását és fejlődését:

  • 19221932 – szmirnai gyökereiből kifejlődik a rembétiko,
  • 19321942 – klasszikus korszak,
  • 19421952 – a felfedezés, az elterjedés és az elfogadás időszaka.

Hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rembétiko legismertebb hangszere a buzuki, amely a lantra emlékeztet. Szintén szerepet kaphat a tamburin, a hegedű, a harmonika, a gitár, a tonbak, az ujjravaló cintányérok. Egyes régi felvételeken a rózsafüzérszerű gyöngysor pohárhoz koccantása is szerepet kap.

Rembétiko dalciklus – Míkisz Theodorákisz zenéje Jánisz Rícosz szövegére[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„A rembétiko egy forradalmi szöveg hordozójává válik. A Sirató, amit Bithikócisz énekel, a népi lélekkel együtt rezegve egyszerre jelképezi az 1936-os sztrájkolókat, az 1941-ben éhen haltakat, az 1944 megölteket és az 1948-ban elüldözötteket.” [3]

Rembetiko (film)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az 1983-ban készült film a műfaj megszületését, virágzását és tetszhalálát az ismert rembétiko énekesnő, Maríka Nínu életének bemutatásával. A filmet Kósztasz Férisz rendezte, és 1984-ben Berlinben az Ezüst Medve (Silberner Bär) kitüntetést kapta.

Híres előadók és szerzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ríta Ambadzí (Ρίτα Αμπατζή)

Grigorisz Aszikisz

Apósztolosz Hadzihrísztosz (Απόστολος Χατζηχρήστος)

Manolisz Hriszafakisz

Ána Hriszáfi (Άννα Χρυσάφη)

Jórgosz Bátisz (Γιώργος Μπάτης)

Szotiría Bélu (Σωτηρία Μπέλλου)

Lukasz Dalarasz

Róza Eszkenázi (Ρόζα Εσκενάζυ)

Mihálisz Jenícarisz (Μιχάλης Γενίτσαρης)

Bámbisz Golész (Μπάμπης Γκολές)

Dimítrisz Góngosz (Bajandérasz) (Δημήτρης Γκόγκος Μπαγιαντέρας)

Níkosz Mátheszisz(Νίκος Μάθεσης; epitetonja: ο θρυλικός Τρελάκιας, o thrilikósz Trelákiasz)

Maríka Nínu (Μαρίκα Νίνου)

Maríka Papangíka (Μαρίκα Παπαγκίκα)

Jánisz Papaioánu (Γιάννης Παπαϊωάννου)

Vangélisz Papázoglu (Βαγγέλης Παπάζογλου)

Sztrátosz Pajumdzísz (Στράτος Παγιουμτζής)

Sztéliosz Perpiniádisz (Στέλιος Περπινιάδης)

Kósztasz Rúkunasz (Κώστας Ρούκουνας)

Kósztasz Szkarvélisz (Κώστας Σκαρβέλης)

Jován Caúsz (Γιοβάν Τσαούς)

Prodromosz Causzakisz

Vaszílisz Cicánisz (Βασίλης Τσιτσάνης)

Márkosz Vamvakárisz (Μάρκος Βαμβακάρης)

Eléni Vitáli (Ελένη Βιτάλη)

Glikería (Γλυκερία)

Lemezek, CD-k[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "To Cafe Aman tou Ferri live" és
  • "The HISTORY Of Rembetiko Music", Homer to Vamvakaris, a rembétiko zene története angol nyelven https://www.victorymedia.org/
  • "Rembetika – Manges Passion Drugs Jail Desease Death / Songs of the Greek Underground 1925-1947", Trikont
  • "Michalis Jenitsaris – Saltadores", Trikont
  • "To rebetiko tragoudi stin Ameriki", FM Records 5201364706286, Kísérőkönyv: Kounades , Panagiotis, ed. 1993 "Booklet for the CD 1945-1960".

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • "Rembetiko", Elias Petropoulos (fordítás német nyelvre: Maximilien Vogel), ISBN 3-930378-46-9 (német)
  • "Εις ανάμνησιν στιγμών ελκυστικών", Kounades Panagiotis, Athens, Katarti, 2000 (görög)
  • Damianakos Stathis, Κοινωνιολογία του Ρεμπέτικου 2nd Edition. Athens, Plethron, 2001.
  • Gauntlett Stathis, Rebetika, Carmina Graeciae Recentoris. Athens, D. Harvey and Co., 1985.
  • Hadjidakis Manos, Ερμηνεία και θέση του ρεμπέτικου τραγουδιού. 1949.
  • Holst-Warhaft Gail, Road to Rembetika: Music of a Greek sub-culture, songs of love, sorrow and hashish, Athens, Denise Harvey, 1989 ISBN 960-7120-07-8
  • Kotarides Nikos, Ρεμπέτες και ρεμπέτικο τραγούδι. Athens, Plethron, 1996.
  • Kounades Panagiotis, Εις ανάμνησιν στιγμών ελκυστικών. Athens, Katarti, 2000.
  • Petropoulos Elias, Ρεμπέτικα τραγούδια. Athens, 1968.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A görög nevek átírásakor a Wikipédia megfelelő átírási irányelvei érvényesülnek.
  2. μαγκας, tsz. μαγκες mangasz ill. mangesz a rembétiko stílushoz szorosan kötődő „nehézfiúk”
  3. Guy Wagner: Mikis Theodorakis. Ein Leben für Griechenland. Ed.PHI Luxemburg, 1995