Regőczi István
Regőczi István | |
Született | 1915. október 5.[1] Látrány |
Elhunyt | 2013. február 28. (97 évesen)[2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Kitüntetései | Világ Igaza díj (2017. május 24.)[2] |
A Wikimédia Commons tartalmaz Regőczi István témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Regőczi István (Látrány, 1915. október 5. – 2013. február 28.) katolikus pap, egyházi író.
Élete
Molnárcsaládban született, a háború alatt teljesen elszegényedtek. 1918-ban két lánytestvére halt meg spanyolnáthában. A Budapesti szegényházban nevelkedett 1926-ig, amikor egy belga kanonok vállalta, hogy testvérével együtt kiviszi Belgiumba, ahol tökéletesen megtanult flamandul. Két év múlva hazatért azzal a szándékkal, hogy papnak tanul, de nem volt pénze tandíjra. Ezért 1933-ban gyalog visszament Belgiumba. Itt végezte el az iskolát, majd Brugge-ben 1943 március 28--án pappá szentelték. Ekkor írta meg első könyvét aminek bevételéből házat vesz szüleinek Budapesten. Hazatérésekor Pestszenterzsébeten árvaházat nyitott a hadiárvák részére. 1945-ben arra kérik építsen Vácon templomot. Kieszközölte a hadügyminiszternél, hogy egy a háború miatt félbe hagyott laktanyát lebonthasson és árvaházat építsen belőle. A második templom szintén flamandul írt könyve az Én sasfiókáim bevételéből épült meg, belga segítséggel. 1947-től már több hatósági ember zaklatja közel háromszáz gyerek vallásos nevelése miatt. Két évvel később kihallgatták két munkatársát. Az ő tanúvallomásuk alapján kémkedés vádjával letartóztatták, Kistarcsán ült 1953-ig. A vallomásokban annyi szerepel, hogy a Sasi Otthonban többször imádkoztak Mindszenty Józsefért, hallgatták az Amerika Magyar Hangja rádiót, többször felvonultak a város utcáin és harcba hívó feliratokat festettek az Otthon falára. Az, hogy mindebből mennyi igaz és mit írtak bele a kihallgatók ma már nem állapítható meg teljes bizonyossággal.[3]
1956-os forradalomban tevékenyen nem vett részt, utána viszont egy rövid brosúrát küldött ki Belgiumba Sasfiókák viharban címmel, a szabadságharcosok – köztük az ő tanítványai – emlékére. A kéziratot elkobozták, őt újra letartóztatták, végül miután a könyv megjelenéséről nem szereztek tudomást, elengedték.[3] Megpróbálták ügynöknek beszervezni. A következő években káplán volt Máriabesnyőn, lelkész Aszódon, Nógrádverőcén, Szalkszentmártonban, Örkényben, de hívták misézni Domonyba, Domonyvölgybe, Őrhegyre, Szokolyára is. Közadakozásból hat templomot is épített, Máriabesnyőn hatvan árvát nevelt. Többször beidézték a rendőrségre, egyszer le is tartóztatták, de törvénysértés híján elengedték. 1968-ban végül kitiltották eddigi működési területéről. Válaszként 1969-ben megírta könyvét Nem hallgathatunk tovább címmel. Ennek egy példánya a rendőrség kezére jutott. 1969-ben illegális sajtótevékenység vádjával húsz hónap börtönre ítélték, később a belga nagykövet és Casaroli érsek,[3] pápai követ közbeavatkozására csak tizenhármat kellett letöltenie. Szabadulása után megvásárolta és felújította a magántulajdonban lévő kétszázötven évig romos Kútvölgyi Kápolnát és a mellette álló zarándokházat. Ma ez a Kútvölgyi Boldogasszony-kápolna vagy más néven a Magyarság engesztelő kápolnája. 1986-ban régi családi házát öregek otthonának rendezte be. 1992-2002 között a Váci fegyház lelkésze, 2000-től haláláig a Regnum Marianum elnöke volt.
Emlékezete
- 2015-ben felavatták emléktábláját a Kútvölgyi Kápolna falán.
- 2017-ben emléktáblát kapott a Világ Igazainak emlékfalain a Jad Vasem kertjében.[4]
- 2019-től a Kútvölgyi Kápolna előtti buszforduló a Regőczi István tér nevet viseli.
Művei
- Ha Flandria visszahív, 1939 (flamandul is)
- Karácsonyi ágak, 1943 (flamandul is) (új kiad. Budapest, 1996)
- Az én sasfiókáim, 1948 (flamandul is)
- Sasfiókák viharban, É.n.
- Mi nem hallgathatunk, 1969 (flamandul Brugge, 1969)
- Az Isten vándora. Önéletrajz, 1972 (flamandul is)
- Isten vándora II. 1975
- A szárnyaló sasok, 1975 (Az én sasfiókáim, Sasfiókák viharban együtt; franciául Paris, 1992)
- Az Isten vándora I. Békés, 1988 (új kiadás Szent István: Budapest, 1991)
- Filioli. Evangéliumi elbeszélések. Budapest, 1997
- Keresztút. Mindszenty József bíboros hercegprímás atyánk emlékére. Szeged, 1997
- Az élet kenyere. Szentáldozás utáni hálaadás az év minden napjára. Budapest, 1998
- Pio atya kilenced. Ahogyan Isten vándora, Regőczi István atya imádkozza; Szent Gellért, Bp., 1998
- Isten vándora III. A vízimalomtól a kútvölgyi kápolnáig, 2000
- Isten vándora a szeretetről. Budapest, 2001
- Elmélkedések a Hétfájdalmú Szűzanyáról, 2001
- Isten vándora kézen fogott, 2001
- A kútvölgyi engesztelő kápolna története, 2001
- Mária, segíts szabadulni! Kilenced Fogolykiváltó Boldogasszony tiszteletére. Budapest, 2002
- Világítótorony. 250 éve a Kútvölgyi Engesztelő Kápolna Budán. Budapest, 2002
- Máriával mindennap Ádventtől Pünkösdig, 2002
- Ének a vízimalomról. Budapest, 2003
- Mindennap Máriával. Budapest, 2003
Elismerései
- 1992 Vác díszpolgára
- 2002 vitézzé avatták
- 2009 Magyar Örökség díj
- 2009 A XII. kerület díszpolgára
- 2010 Parma Fidei - díj
- 2017-ben embermentő tevékenységéért a Jad Vasem a Világ Igaza címmel tüntette ki.[4]
Jegyzetek
- ↑ ODIS
- ↑ a b The Righteous Among the Nations Database (angol nyelven)
- ↑ a b c Vörös Géza: Sasik a viharban – Egy gyermekmentő pap meghurcoltatásai a diktatúra évtizedeiben (Betekintő, 7. évfolyam, 4. szám, 2013)
- ↑ a b Adatlapja a Jad Vasem nyilvántartásában
Források
- Magyar Katolikus Lexikon szerk. Diós István, Viczián János Budapest Szent István, 2013 ISBN 963-360-727-2
- Regőczi István: Isten Vándora Budapest: Szent István, 1991 ISBN 963 360 538 5
- Regőczi István atya az Isten Vándora
- Az Isten vándora; sajtó alá rend., szerk. Dobos Marianne; "Táborhegyen" Kútvölgyi Engesztelő Kápolna, Bp., 2006