Örkény

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Örkény
Pálóczy-Horváth-kastély
Pálóczy-Horváth-kastély
Örkény címere
Örkény címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Magyarország
Megye Pest
Járás Dabasi
Jogállás város
Polgármester Kovács István (MSZP)[1]
Irányítószám 2377
Körzethívószám 29
Testvértelepülései
Népesség
Teljes népesség 4851 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség 134,50 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 36,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Örkény (Magyarország)
Örkény
Örkény
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 07′ 38″, k. h. 19° 25′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 38″, k. h. 19° 25′ 40″
Örkény (Pest megye)
Örkény
Örkény
Pozíció Pest megye térképén
Örkény weboldala

Örkény város Pest megyében, a Dabasi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örkény Pest megye déli részén, a Dabasi járás területén fekszik. Távolsága Budapest központjától 53, Kecskeméttől 36 kilométer. Örkény megközelíthető az M5-ös autópályáról az 52-es kijárattól. A településen áthalad a 142-es számú (Budapest Nyugati–Lajosmizse–Kecskemét) vasútvonal, és az 5-ös számú főközlekedési út.

Örkény területének egésze a Kiskunsági-homokháton terül el, a népnyelv sívónak nevezi a település talaját alkotó holocén folyami homokot.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település török időszak előtti történetéből csak nagyon kevés nyom maradt fenn. Igen valószínű, hogy az Árpád-korban a Buda és Szeged közötti országút egyik őrhelye volt. Az első konkrét említés 1424-ből származik, amikor Ewrkint Zsigmond király feleségének, Borbálának ajándékozta. 1490-ben Ulászló a Haraszti családnak adományozta, majd több tulajdonosváltás után a a Ferenczi család birtokába került. A település vélhetően rögtön a török megszállás elején megsemmisült, lakói Kecskemét és Nagykőrös városaiban kerestek menedéket. A török adminisztráció Örkényt mint jövedelemszerzésre alkalmas pusztát említi 1562-ben. Területét Kecskemét az 1600-as években legeltetés céljára vette bérbe. Az oszmán megszállók kiűzése után a település puszta volt, de a Rákóczi-szabadságharc után már kezdtek beszivárogni az első lakók.

1727-ben jutott a település a Grassalkovich család tulajdonába. A család birtokközpontot kívánt létrehozni a Örkénypusztán, ezért 1783-ban alapítólevelet bocsájtott ki és ötven telkeket parcellázott fel a mai Fő utca vonalában a beköltözők számára. A meghirdetett telkekre csaknem egyenlő arányban jelentkeztek német, magyar és szlovák nemzetiségűek. A település katolikus templomának 1791-ben kezdődő anyakönyvében a német (pl. Pekker, Tremen, Trapp, Surman), magyar (pl. Kiss, Katona, Sarray, Farkas, Országh) és szlovák (Malata, Honicsák, Hornyák, Moravecz) eredetű családnevek sorakoznak. A település gazdasági alapját jelentő úri gazdaság 1851-ben a Sina család birtoka lett, 1873-ban pedig a Várady család szerezte meg. A Várady család kihalása után a családba beházasodott Pálóczi-Horváth grófi család kezdte meg a község modernizálását és bővítését. Pálóczi-Horváth jelentős területeket értékesített a nagybirtokból főként szőlőtelepítés céljára. Ekkor alakultak ki a község északi részén egykor elterült nagy kiterjedésű bikahegyi szőlőskertek.

Sokat segített a környék gazdasági fejlődésének a vasútvonal 1889-es megnyitása. A faluban tevékenykedő Pálóczi-Horváth és Fischer családok számos vállalkozást indítottak, amelyek termékeiket a vasút segítségével exportálták. Ekkor épült a település délnyugati határában fekvő Ilona major, egy kisebb téglagyár, malom, szeszgyár, vendéglők, iparos vállalkozások. A vasútállomáshoz a későbbi Pusztavacs és az Ilonamajor irányából is kiterjedt kisvasúti hálózat csatlakozott. Ám a fejlődést lehetővé tevő hatékony nagybirtokért komoly árat fizetett a település. Csak maga Pálóczi-Horváth uradalom 10 ezer holdra (57 km²) terjedt ki, ami több mint a fele Örkény korabeli területének, az uradalom mellett további jelentős területeket birtokolt a Fischer-család és az Államkincstár. A föld nélküli parasztságot a nagybirtok csak alacsony bérrel megfizetett szezonmunkára, a termelésbe bekapcsolódni nem tudó, egyre növekvő létszámú társadalmi csoportokat pedig nyomorra kárhoztatta. A nagybirtok jelenlétének egyik sajátos eredménye, hogy míg a környező településeken jelentős számú tanya keletkezett a határban, addig Örkényen környezetében csak nagyon kevés tanyával találkozhatunk. A tanyásodás mindössze a legsilányabb talajadottságokkal bíró területeken, a település akkori peremén (a mai Hernádon és Táborfalván) indulhatott el.

Örkényt a mezőgazdasági munkákban nélkülözhető munkaerő magas aránya miatt erősen sújtotta az első világháború, a frontokon kifejezetten sokan haltak meg. 1921-ben a Fő utcán korszerű iskola épült, amelyben 1926-ban gazdaképzés indult. A nagybirtok súlya csak nagyon lassan csökkent, a mezőgazdasági területek majd 50%-ára terjedt ki a második világháború előtt. A községet a második világháború során újabb jelentős emberveszteség érte. 1944 novemberében a német hadsereg a falu házai között állította fel az előrenyomuló szovjeteket megállítani hivatott nehéztüzérséget. November 1-én és 2-án lezajlott csatában a Vörös Hadsereg szerezte meg a település fölött az ellenőrzést, majd a települést a Budapest ostromához szükséges támaszpontként használta. Örkényen a város ostromának végéig katonai kórházak, lábadozók, karbantartóhelyek működtek. 1945 februárjában megalakult a falu földosztó bizottsága, az régi nagybirtokokat pedig szétosztották a 400 igénylő között.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örkény természeti látványosságai közé tartozik a város nyugati határában elterülő katonai lőtér borókás-nyáras társulása. A Göbölyjárás néven ismert területet a 18. századig legelőként használták. A túllegeltetés következtében azonban annyira tönkrement, hogy területén megindult a homokdűnék vándorlása. Az 1784-es első katonai felmérés során Göbölyjárás deserte (puszta) besorolást kapott. A tönkrement területet II. József idején kezdték katonai lőgyakorlatok céljára használni. A legeltetés megszűnt és elkezdődött a növényzet záródása. Azóta a területen folyamatosan regenerálódott a homokpusztai növényzet, ma is jól megfigyelhetők a pusztai gyep, a borókás-nyáras és a homoki tölgyes társulások koncentrikus foltjai.

A város külterületén, Bikahegy tanyacsoport mellett találhatók a tatárjárás után egy kunhalom köré épített földvár maradványai. Az 5-ös főút mellett található a Pálóczy-Horváth-kastély, amely jelenleg a város művelődési házaként működik. 1888-ban jelent meg Örkényen a református nemes, a vállalkozó kedvű Pálóczy-Horváth István, aki a téglagyár, a református templom, tanyasi iskolák és a máig működő mezőgazdasági szakközépiskola mellett megépíttette a ma is látható kastélyt. Pálóczy-Horváth István nevét és alakját a szakközépiskola és a református templom parkjában található mellszobor őrzi. A település másik jelentős építészeti emléke a Fischer-kúria, amely napjainkban a településen működő festékgyár adminisztrációját szolgálja.

Örkény falumúzeuma egy 1845-ben épült parasztházban tekinthető meg az Arany János utca 46. alatt. A város határában helyezkedik el az EuroRing névre keresztelt autós és motoros versenypálya.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gáli Sándor - Szénási Éva.szerk.: Gáli Sándor: Új élet a homokon - Az örkényi Béke MGTSZ története, 1 (magyar nyelven), Örkény: Béke MGTSZ (1985) 
  1. Örkény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2012. január 15.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]