Rátz Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rátz Péter
Született 1879. október 27.
Császló
Meghalt 1945. augusztus 28. (65 évesen)
Nagypeleske
Nemzetisége magyar
Iskolái nagybányai művésztelep
Mestere(i) Maticska Jenő, Réti István, Ferenczy Károly

Tagyosi Rátz Péter (Császló, 1879. október 27.Nagypeleske, 1945. augusztus 28.) magyar festő. A nagybányai művésztelep második nemzedékének jeles képviselője, a két világháború közt tartotta a lelket a nagybányai képzőművészeti kolóniában.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

25 évesen, 1905 tavaszán érkezett Nagybányára, Maticska Jenővel járt festeni a természetbe. A Rómából éppen hazatért Maticska azt a tanácsot adta neki: „fesse, amit lát, úgy amint látja”. Majd Réti István és Ferenczy Károly mellett tanult. 1906-ban Fraknói Vilmos-díjat nyert, Réti társaságában Rómába utazott, ahol kezdetben az Instituto di Belle Arti szabad iskoláját látogatta, majd az amerikai akadémián rajzolt esti aktot. 1907-ben a Tirrén-tenger partján Anzióban festett őszig, s visszatért Nagybányára. Néhány kisebb képet kiállított a Könyves Kálmán Szalonban.

1908-ban a Szépművészeti Múzeum anyagát tanulmányozta, majd Bécsen át Münchenbe ment. 1909-ben közel egy évet töltött Párizsban, szorgalmasan tanulmányozta a gyűjteményeket, reggelenként a Szajna partján, utcákon, tereken festett, esténként krokira járt a Grande Chaumiére-be. Párizsból hazatért Nagybányára, de 1911-ben már nem volt ott, az első világháború kitörése a dalmát tengerparton érte, ekkor hazasietett Nagybányára, itt nősült meg a háború elején. 1915-ben állított ki a Műcsarnokban. Besorozták katonának, majd 1918 őszén rokkantként tért haza. Szorgalmasan, nagy lelkesedéssel festett. 1922-ben tagja, 1931-ben ügyvezető elnöke lett a Nagybányai Festők Társaságának. Festői szorgalma és jó kedélye a nagybányai képzőművészeti kolónia kedvelt alakjává tette.

Tehetsége több irányban mutatott, a tájképek festése mellett az emberi alak, az arckép és az akt ábrázolása is foglalkoztatta. Leginkább a naturalista stílus mellett maradt meg, de ezen belül is kialakult az ő egyéni stílusa. A román megszállás után mintegy másfél évtizedig élt és alkotott Nagybányán. 1935-ben a kolónia városi kézbe vételekor műterméből kilakoltatták. Ekkor visszavonult szatmári birtokára, Peleskére**(sajnos több forrásban is tévesen Gacsály szerepel). 1945-ben Nagypeleskén helyezték örök nyugalomra.

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagybányai táj
  • Nagybányai Zazar-part
  • Délutáni napsütés Nagybányán (1908)
  • Mediterrán tengerpart
  • Árnyas fenyőerdő
  • Vasárnap délelőtt Nagybányán
  • Antik romok az Adrián (1907)
  • Önarckép (1907)
  • Piros csónakok (1910)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest : Kulturtrade Kiadó, 1994. Rátz Péter (tagyosi) lásd 131-132. p. ISBN 963-7826-35-1
  • Réti István: Nagybányai művészek. Nyugat, 1924. 6.szám
  • Murádin Jenő: Nagybánya. A festőtelep művészei. Missionart Galéria.Budapest-Miskolc. 2001. ISBN 963-8074-17-5
  • Koroknay Gyula:Ismeretlen szatmári festőművészünk Tagyosi Rátz Péter, Kelet-Magyarország.1979.06.10.7.p.
    • Rátz család levelezései, családi iratok

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]