Prionochilus percussus
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_-_Dicaeidae_-_bird_skin_specimen.jpeg)
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Prionochilus percussus (Temminck, 1826) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Prionochilus percussus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Prionochilus percussus témájú kategóriát. |
A Prionochilus percussus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a virágjárófélék (Dicaeidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1826-ban, a Pardalotus nembe Pardalotus percussus néven.[3]
Alfajai
- Prionochilus percussus ignicapilla (Eyton, 1839)
- Prionochilus percussus percussus (Temminck, 1826)
- Prionochilus percussus regulus (Meyer de Schauensee, 1940)[2]
Előfordulása
Délkelet-Ázsiában, Indonézia, Malajzia, Mianmar és Thaiföld területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és mangroveerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 10 centiméter, testtömege 7–10 gramm.[3]
Életmódja
Bogyókkal és gyümölcsökkel táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 14.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 14.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 14.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 14.)
