Poszogó taplóbogár
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Diaperis boleti Linnaeus, 1756 | ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
Chrysomela boleti | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Poszogó taplóbogár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Poszogó taplóbogár témájú médiaállományokat és Poszogó taplóbogár témájú kategóriát. |
A poszogó taplóbogár (Diaperis boleti) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a gyászbogárfélék (Tenebrionidae) családjához tartozó faj. Mind a lárvák, mind a kifejlett egyedei korhadó fákon tenyésző különféle taplógombákon élnek. Veszély esetén átható szagú riasztó váladékukkal védekeznek.
Elterjedése
Megtalálható Európa nagy részében és Ázsiában (Szibéria). Magyarországon főleg lomblevelű (elsősorban bükk és tölgy) erdőkben közönséges.
Megjelenése
A poszogó taplóbogár rövid, tojásdad alkatú bogár. Hossza általában 6–8 mm. Teste fekete, alul lapos, felül erősen domború; fényes, fémes csillogással. Feje kicsi, szemei kidomborodóak. Csápja fonalas, a vége felé egyenletesen vastagodó ízekkel. Előtora a tövénél a legszélesebb, oldala szegélyezett. Szárnyfedőin szabályos pontsorok húzódnak. A szárnyfedőkön a vállaknál, a szárnyfedők közepén és gyakran a csúcsukon is sárga szalag húzódik. A szalagok szélei nem szabályosak, csipkézettek. Ez a mintázat azonban hiányozhat is, így vannak teljesen egyszínű, fekete példányok is. A középső csípőknek ízületi vápája oldalt nyitott. Lábai vékonyak, két elülső lábfeje 5-5, utolsó négy ízű.
Életmódja
A poszogó taplóbogár lomblevelű fákon élő taplógombákon él. Sokféle gombafajon megél, de különösen kedveli a sárga gévagombát (Laetiporus sulphureus) és a nyírfataplót (Piptoporus betulinus), melyeken gyakran csapatostul fordul elő. Mind a kifejlett rovar, mind a lárva a gombafonalakkal és spórákkal is táplálkozik. A telet gyakran a fa repedéseibe húzódva, többesével vészelik át.
Zavarás, ragadozók ellen kellemetlen, átható illatú feromonokkal védekeznek. A riasztó hatású szekrétum fő komponensei a 2-etil-1,4-benzokinon és a 2-metil-1,4-benzokinon.
Szaporodása
A nőstények májusban rakják le tojásakat a taplógombák termőtesteibe. Egyazon gombában évente egy-két generációjuk is kifejlődik. Az első júliusra, a második nemzedék szeptemberre lesz ivarérett.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Gelbbindiger Schwarzkäfer című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Kaszab Zoltán: Felemás lábfejízes bogarak I. in Magyarország Állatvilága. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1957.
- A taxon adatlapja a Biolib.cz-n
- Merkl Ottó, Víg Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
- The Pherobase: Database of Insect Pheromones and Semiochemicals. © 2003-2011 - The Pherobase - Ashraf M. El-Sayed
