Dárdás vesepáfrány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Polystichum lonchitis szócikkből átirányítva)
Dárdás vesepáfrány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Pterydophyta
Osztály: Polypodiopsida
Rend: Polypodiales
Család: Dryopteridaceae
Nemzetség: Polystichum
Tudományos név
Polystichum lonchitis
(L.) Roth
Szinonimák

Polypodium lonchitis Linnaeus
Aetopteron lonchitis House
Aspidium lonchitis (L.) Swartz
Dryopteris lonchitis (L.) O. Kuntze
Hypopeltis lonchitis Tod.
Polystichum asperum Bubani

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dárdás vesepáfrány témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dárdás vesepáfrány témájú médiaállományokat és Dárdás vesepáfrány témájú kategóriát.

A dárdás vesepáfrány (Polystichum lonchitis) az északi féltekén elterjedt páfrányfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A dárdás vesepáfrány 10–50 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Közepes termetű páfrány, megjelenése egyedi. Áttelelő levelei 10–50 cm hosszúak, maximum 6 cm szélesek, szálas vagy szálas-lándzsás alakúak. Levélnyele csak 4–8 cm-es pelyvaszőrükkel borított, míg a levélgerinc pikkelyszőrös. A levél lemeze egyszeresen szárnyalt, fényesen zöld, bőrszerű. A 25-35 pár levélszárny pereme szálkásan fogas, sokszor átfednek egymáson. A levélkék szárhoz legközelebbi, felső foga feltűnően nagyobb a többinél.

Spórái július és szeptember között érnek. A szóruszok (sporangiumcsoportok) a levél fonákán fejlődnek két, a levélér és a perem között félúton elhelyezkedő sorban. A fátyolkák kör alakúak. A kezdetben szürkésfehér szóruszok kávébarna színűre érnek. Spórái sötétbarnák, a szél messzire szállítja őket.

Kromoszómaszáma: 2n=82.

Ritkán hibridizálhat más Polystichum-fajokkal. Ilyen a P. lonchitis x P. setiferum = P. lonchitiforme vagy a P. lonchitis x P. aculeatum = P. illyricum. A hibridek sterilek, ezért szóruszok hamar leszáradnak.

Elterjedése[szerkesztés]

Az északi féltekén elterjedt, megtalálható Európában, Szibériában, a Himalájában, Japánban, Észak-Amerikában és Grönlandon. Magyarországon az Aggteleki-karszton, a Bükkben, a Börzsönyben, a Tornai-karszton, a Pilisben, a Vértesben, a Bakonyban, a Kőszegi-hegységben, a Vasi-dombságon és a Kisalföldön vannak állományai.

Termőhelye[szerkesztés]

Hegyvidéki erdőkben, néha az erdőhatár fölött fordul elő, jellemzően sziklaerdőkben, fenyvesekben, bükkösökben, szurdokerdőkben, mészkősziklákon, kőfalakon, sziklagyepekben 3200 m magasságig. Kimondottan mészkedvelő, a hideget -35 °C-ig elviseli.

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]