Plotosidae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Plotosidae
Plotosus lineatus
Plotosus lineatus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes)
Öregcsalád: Siluroidea
Család: Plotosidae
Bleeker, 1858
Nemek

Anodontiglanis
Cnidoglanis
Euristhmus
Neosiluroides
Neosilurus
Oloplotosus
Paraplotosus
Plotosus
Porochilus
Tandanus

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Plotosidae témájú kategóriát.

A Plotosidae a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe tartozó halcsalád. Jellemző rájuk, hogy farkuk angolnaszerűen meghosszabbodott. Az Indiai-óceánban, a Csendes-óceán nyugati részén, Japántól Ausztráliáig és a Fidzsi-szigetekig élnek[1]. 10 nem mintegy 35 faja tartozik ide[1][2]. A fajok mintegy fele édesvízi, ezek Ausztrália és Új-Guinea folyóiban élnek.[1]

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az édesvízi fajok Ausztrália folyóiban élnek, a tengeri fajok pedig főként a Csendes-óceán nyugati részén Délkelet-Ázsia és az Ausztrália keleti partjainál a Nagy–korallzátonyokon él.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közülük kerülnek ki azok a ritka harcsafajok, amelyek alkalmazkodtak a tengeri életmódhoz. A tengeri fajok, mint a csíkos tengeri harcsa nagy rajokban élnek, mivel ez az életmód nagyobb túlélési esélyt nyújt a ragadozók ellen és könnyebb a homokban rejtő gerinctelenekből álló táplálék megszerzése.

A vízfenéken táplálkoznak, a száj környéki bajuszszálaikkal érzékelik a táplálék közelségét és a szájukkal feltúrják a fenéket. Amikor táplálékot keresnek a csapat tagjai felválva úsznak a halraj elején hogy midankinek eggyenlő mennyiségű táplálék jusson.

Kinézetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család összes tagjának összenőtt második hát–farok–illetve farok alatti úszója van, ami úgy néz ki, mint egy angolna farka, ezért ritkán nevezik „angolnaharcsának” is. A zsírúszó hiányzik[1]. Négy pár bajuszszála van, amelyek közül két pár a felső állkapcson, a másik két pár pedig az alsó állkapcson van. Testének többi része egyébként nagyon hasonlít a közönséges törpeharcsára.

Mérgük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E halcsalád némelyik fajának hát- és mellúszóján található tövisei erős idegmérget tartalmaznak, hogy biztonságot nyújtson a ragadozók ellen[1].

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e Nelson, Joseph S.. Fishes of the World. John Wiley & Sons, Inc (2006). ISBN 0-471-25031-7 
  2. Ferraris, Carl J., Jr. (2007.). „Checklist of catfishes, recent and fossil (Osteichthyes: Siluriformes), and catalogue of siluriform primary types” (PDF). Zootaxa 1418, 1–628. o. Hozzáférés ideje: 2009. június 23.