Pitagorasz-tétel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
a^2 + b^2 = c^2
A tétel egyik bizonyítása.

A Pitagorasz-tétel vagy Pitagorasz tétele[1] az euklideszi geometria egyik állítása. Felfedezését és első bizonyítását az i. e. 6. században élt matematikusnak és filozófusnak, Püthagorasznak tulajdonítják, pedig indiai, görög, kínai és babilóniai matematikusok már ismerték a tételt jóval Püthagorasz előtt, és a kínaiak bizonyítást is adtak rá.

A tétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bármely derékszögű háromszög leghosszabb oldalának (átfogójának) négyzete megegyezik a másik két oldal (a befogók) négyzetösszegével. Tehát: ha egy háromszög derékszögű, akkor a leghosszabb oldalára emelt négyzet területe a másik két oldalra emelt négyzetek területének összegével egyenlő.
A szokásos jelölésekkel (c az átfogó): a^2 + b^2 = c^2.

A Pitagorasz-tétel másik megfogalmazása:

Tetszőleges derékszögű háromszögben a befogók fölé írt négyzetek területeinek összege megegyezik az átfogó fölé írt négyzet területével.

Bizonyítás: A tétel bizonyításában felhasználjuk azt az euklideszi axiómát, hogy "Ha egyenlőkből egyenlőket veszünk el, akkor a maradékok is egyenlők."

Készítsünk két darab (b+a) oldalú négyzetet az alábbi módon, ahol "a" és "b" a derékszögű háromszög befogói. (Ez a "csel".)

A (b+a) oldalú négyzetek területe nyilvánvalóan egyenlő.

A baloldali négyzetben kaptunk 4 darab, az eredeti háromszöggel egybevágó derékszögű háromszöget, és egy "a" illetve "b" oldalú négyzetet. Ezek területe a2 és b2 területegység.

A jobb oldali négyzetben is megtalálható ez a 4 darab, az eredeti háromszöggel egybevágó derékszögű háromszög, amelynek átfogója "c". Így tehát a középső PQRS síkidom minden oldala "c". Be kell még látni, hogy csúcsainál derékszög van. Mivel azonban az eredeti háromszögben a+ß=90, ezért ennek a síkidomnak minden szögére 180°-( a+ß )=90°.

Tehát a PQRS síkidom négyzet, területe pedig c2.

Ha mindkét négyzetből elvesszük a 4 darab derékszögű háromszöget, a maradékok területe is egyenlő, azaz:

a2+b2=c2

A tétel megfordítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(nem azonos magával a Pitagorasz-tétellel):

Ha egy háromszög két oldalhosszának négyzetösszege egyenlő a harmadik oldal hosszának négyzetével, akkor a háromszög derékszögű.

Ugyanez más megfogalmazásban:

Ha a, b és c pozitív számokra igaz, hogy a^2 + b^2 = c^2, akkor van olyan háromszög, amelynek ekkorák az oldalai, és a háromszög derékszögű (c az átfogó).

Az alábbiak akkor igazak, ha a szabály szerint, c-vel jelöljük az átfogót.

A tétel szemléletes bizonyítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pitagorasz-tétel szemléletes bizonyítása

A fenti képről leolvasható a tétel bizonyítása. Mindkét nagy négyzet egyenlő területű, tehát ha mindkét oldalon elhagyjuk az azonos területű 4-4 háromszöget, akkor a maradék területének is egyeznie kell. Baloldalt két, jobboldalt egy négyzet marad, amelyek területe az egyenlet bal, illetve jobb oldalát adják.

Felhasználtuk, hogy

  1. a háromszögek területe egyezik, mivel két oldaluk (a és b) illetve az általuk közbezárt szögek megegyeznek,
  2. a jobb oldalon lévő rombusz (minden oldala c) négyzet, mivel minden szöge 90° ( 180°-+β), ahol α, β az ábrán lévő derékszögű háromszögek hegyesszögei  ), tehát szögei megegyeznek, tehát derékszögek.

Ez a bizonyítás Pitagorasz tételét és nem annak megfordítását bizonyítja.

A tételt igazolhatjuk a befogótétel segítségével is. Ossza az átfogóhoz tartozó magasság az átfogót x és y hosszúságú darabokra! Ekkor, ha a befogók a, b és az átfogó c, akkor a^2=cx és b^2=cy a két egyenletet összeadva a^2+b^2=c(x+y)=c^2.


A tétel bizonyítása dimenzióanalízissel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Behúzzuk az átfogóhoz (c) tartozó magasságot, amely két részre osztja a háromszögünket. Az eredeti háromszög területe arányos c^2-tel, az arányossági tényező kizárólag a hegyesszög függvénye f(α). A két kis háromszög hasonló a nagy háromszöghöz, azok területe szintén arányos az átfogóik négyzetével, az arányossági tényező a hasonlóság miatt szintén f(α). Tehát:

c^2 f(α)=a^2 f(α)+b^2 f(α)

Egyszerűsítés után kapjuk, hogy

c^2=a^2+b^2. QED.

Általánosítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pitagorasz-tétel fontos általánosítása a Tabit-tétel, ami az arab ibn Tabit nevéhez fűződik, és átvezet a tétel másik fontos általánosítása, a koszinusztétel felé.
  • Érdekes folyománya a Pitagorasz-tétel a Ptolemaiosz-tételnek: A húrnégyszög átlóinak szorzata megegyezik a szemközti oldalak szorzatainak összegével, azaz ef=ac+bd. Ha az átlók egyenlők egymással, és a szemköztes oldalak is egyenlők, azaz e=f, a=c és b=d, akkor a húrnégyszögből téglalap lesz, és a Ptolemaiosz-tétel pontosan a Pitagorasz-tétel formáját veszi fel.

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A geometria által vizsgált euklideszi tér leggyakoribb modellje a valós számhármasok tere, a geometria e modellre épülő felépítésében a Pitagorasz-tétel axiómaként (pontosabban, az euklideszi metrika definíciójaként) része a geometria alapvetésének.
  • Történeti és didaktikai kiegészítés: Püthagorasz valószínűleg az átfogóra emelt négyzetekre vonatkozó egyenlőségként mondta ki a tételt, és talán tőle került bele ilyen formájában az Elemekbe. Tehát a görögök úgy gondolták, a Pitagorasz-tétel elsősorban területek egyenlőségét mondja ki. A hagyományos iskolai anyagban azonban egész más formájában, mint az oldalak hosszúságának négyzetére vonatkozó tétel szerepel, de bizonyítását mégis az itt közölt egyszerű átdarabolásos bizonyításhoz hasonló ún. „hindu bizonyítás” formájában szokás elvégezni. Ez a szó szoros értelmében, matematikailag nem helytelen, de mindenesetre sok kérdést vet fel, és szoros kapcsolatban van a szakaszok összemérhetetlenségének elméletével.
  • A görögök közül tényleg sokan elhitték, hogy Püthagorasz fedezte fel az illető tételt. Egyik történetírójuk szerint amikor felfedezte, örömében száz ökröt áldozott az isteneknek. Ez azonban nagyon valószínűtlen – amint az már Cicerónak is szemet szúrt[2] – mivel a püthagoreusok nemcsak a lélekvándorlásban hittek, hanem, akárcsak a hinduk és buddhisták, abban is, hogy a halál után az emberi lélek állatokba is költözhet, ezért tartózkodtak az állatok öldöklésétől.
  • A Pitagorasz-tételnek sokféle bizonyítása ismeretes, egy angol nyelvű honlap például több mint negyven bizonyítást sorol fel, de az ismert bizonyítások száma a százat is elérheti. Persze az elemi matematikában mindig kérdés, hogy egy adott bizonyítás mire alapoz, például nem olyan állításokra-e, melyek közt már ott van maga a Pitagorasz-tétel is (ami a tétel igen fontos szerepe miatt, mivel szinte „mindenben ott van”, nem zárható ki).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A filozófus nevének szabatosan átírt formája ugyan Püthagorasz lenne, ebben a kifejezésben azonban már így honosodott meg, így magyarosodott (lásd még euklideszi geometria Eukleidész nevéből).
  2. De natura deorum, III. 36

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]