Peter von Hagenbach
| Peter von Hagenbach | |
 | |
| lovag | |
| Uralkodási ideje | |
| 1443 – 1474. május 9. | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1423 |
| Elhunyt | 1474. május 9. (50-51 évesen)[1][2] Breisach am Rhein |
| Édesapja | Anton von Hagenhof |
| Édesanyja | Jean de Montjustin |
| |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Peter von Hagenbach (cc. 1420 – Breisach, 1474. május 9.) elzászi-burgundi családból származó lovag, Károly burgundi herceg felső-rajnai helytartója volt, akit kegyetlenkedései miatt kivégeztek. Számos jogtudós álláspontja szerint a Hagenbach ellen indított eljárás az első háborús bűnök miatt kezdeményezett nemzetközi bírósági procedúrának tekinthető.
Ifjúsága[szerkesztés]
Peter von Hagenbach 1420 körül született. Apja, Anton von Hagenbach alacsony rangú nemes volt Dél-Elzászban. A család a Mulhouse-hoz közeli Hagenbachból származott, ahol kastélyuk is állt. Anton von Hagenbach Thann polgára lett, és a Habsburgok szolgálatába állt. 1482-ben Thann polgármestere lett, 1440-től pedig Ensisheimben képviselte a hatalmat. Peter von Hagenbach anyja, Jean de Montjustin egy francia nemes özvegye volt. Férjétől örökölt egy várat Belmont-ban, Peter von Hagenbach ott nőtt fel. Apjától németül, anyjától franciául tanult meg.[3]
Nagy valószínűséggel egy francia kolostorban tanult, majd a katonai pályát és a burgundi hercegi udvar szolgálatát választotta. A feljegyzések szerint már 1443-ban részt vett egy katonai vállalkozásban Luxembourgban, amelyet Merész Károly apja, III. Fülöp burgundi herceg indított. Ugyanebben az évben a burgundiai Szent György-rend lovagja lett és feleségül vette Marguerite d’Accolans francia nemesasszonyt, aki Franche-Comtéból származott. 1448-ban Hagenbach elrabolt Bázelből egy bankárt, Marquard Baldecket, akivel együtt vacsorázott előző nap, majd váltságdíjat követelt családjától. A pénzszerzési akció meghiúsult, amikor Hagenbach kénytelen volt szabadon engedni Baldecket Jó Fülöp parancsára.[3]
A hercegi udvarban[szerkesztés]
Hagenbach neve (Archembault vagy Aquenbacq formában) az 1450-es évek elején keletkezett udvari dokumentumokban jelenik meg legközelebb. A hercegi udvarban töltött éveknek köszönhetően Hagenbach karrierje gyorsan ívelt felfelé. A Károly és apja közötti vitákban a leendő herceg pártját fogta. 1462 nyarán leleplezte Jean Coustain állítólagos merénylettervét Károly ellen. A történészek szerint a merénylettervet Hagenbach találta ki Károly érdekében, hogy így szabaduljanak meg Coustain-től és hiteltelenítsék pártfogóit. Fennmaradt egy levél ebből az időszakból, amelyben Károly nagyon jó barátjának nevezi Hagenbachot, és biztosítja örök barátságáról.[4]
Hagenbach részt vett Károly oldalán a neversi gróf birtokai ellen indított 1465 júniusi háborúban, majd a két burgundiai lázadó város, Dinant és Liège leverésében. A harcokban bátor, rátermett parancsnoknak bizonyult, de Károly számíthatott rá a csatamezőkön kívül isː Hagenbach rendszeresen teljesített diplomáciai küldetéseket, elsősorban német területeken.[4]
Helytartóként[szerkesztés]
_colour.jpg)
1949-ben Zsigmond osztrák főherceg a Saint-omeri szerződéssel elzálogosította felső-rajnai birtokát Károlynak, aki a nyáron Peter von Hagenbachot nevezte ki új szerzeménye helytartójának.[5] Hagenbach tevékenységét a korabeli források vadállati kegyetlenségek sorozatának festik le. Számos történet maradt fenn arról, hogy Hagenbach mindenféle bírósági tárgyalás nélkül embereket öletett meg. Így járt például a thanni kormányzat négy küldöttje, akiket azért menesztett városuk Hagenbachoz, hogy az adóterhek mérséklését kérjék. A követek lenyakaztatása később a helytartó perében is fontos szerepet kapott.[4]
Hagenbach hatalmas adókat vetett ki és lábbal tiporta Felső-Rajna tartomány jogrendszerét. Katonáit polgárházakba szállásoltatta el, megvonta a nemesek vadászati jogát, a földművesekkel kényszermunkát végeztetett. A krónikaírók szerint a nők, köztük az apácák megerőszakolása mindennapos volt. Johannes Knebel bázeli káplán szerint maga a helytartó is legalább egy apácát megerőszakolt. Hagenbach számos, a herceg által uralt területhez nem tartozó várost támadott meg és fosztott ki. Hagenbach nem kímélte a svájci érdekeltségeket sem, és ezzel elidegenítette a burgundiaiak hagyományos szövetségeseit.[4]
A későbbi források árnyaltabban ábrázolják Hagenbachot. Elismerik, hogy keménykezű, brutális ember volt, aki mindenkire rákényszerítette az akaratát. Erőfeszítései azonban a hercegség bővítésére és a tartomány modernizálására irányultakː szigorú adminisztrációt működtetett, várakat építtetett, megalapította az országutakra felügyelő rendőrséget, fejlesztette a kereskedelmet és megszervezte a bírósági rendszert.[6]
Rámutatnak arra is, hogy Hagenbach első éveit nem jellemezték kegyetlenkedések, az azokról szóló feljegyzések csak évekkel később jelentek meg, gyakran szóbeszédek leirataként. A revizionista történészek szerint az első években Hagenbach igyekezett jó oldalát mutatni, ráadásul kevés időt töltött Elzászban, mert a herceg hadi vállalkozásaiban vett részt.[7]
Idővel azonban a helytartó folyamatos sértései, arisztokrata gőgjéből fakadó megvetése a polgárok és városlakók iránt, erőszakkal végigvitt átalakítási elképzelései kimerítették és elkeserítették a polgárokat. Ezek megítélésén az sem változtathatott, hogy lényegében külföldi volt, francia környezetből érkezett a német gyökerű területre. A mentalitásbeli különbségek és érdekütközések 1473-74-re teljesen erodálták az új urak és a régi lakók kapcsolatát. Hozzájárult ehhez az is, hogy Hagenbach nem kapott megfelelő anyagi és emberi támogatást Károlytól, így az átalakított adminisztrációt kénytelen volt kevéssé rátermett emberekkel feltölteni.[7]
Mindazonáltal az elvitathatatlan, hogy Hagenbach minden feladatát brutális erőszakkal akarta teljesíteni, a kemény kéz politikáján kívül nem ismert más megoldást. Sokatmondó az is, hogy a későbbi perben Hagenbach védője, aki az utolsó pillanatig mindent megtett védencéért, meg sem próbálta tagadni a kegyetlenkedésről, önkényeskedésről szóló vádakat.[7] Arra nincs bizonyíték, hogy Hagenbach számolatlanul ölette volna az embereket, de az biztos, hogy civilek meggyilkoltatásával, a nők megerőszakoltatásával vagy annak eltűrésével terrorizálta a polgárokat. Ez egyébként a burgundi katonák, parancsnokok rutinszerű eljárása volt az elfoglalt területeken.[7]
Börtönben[szerkesztés]
Hagenbachnak sikerült elérnie, hogy Felső-Rajna lakosai engesztelhetetlenül meggyűlöljék. 1474 március-áprilisban XI. Lajos francia király bátorításával a Svájci Ószövetség, az osztrákok, valamint a szabad városok szövetséget kötöttek, hogy felszabadítsák a tartományt a burgundiaik uralma alól.[6]
A szövetség anyagi alapjait Bázel, Colmar, Sélestat és Strasbourg állta. Zsigmond ki is nevezte saját helytartóját, a sundgaui nemest, Hermann von Eptingent. Hagenbach Károlyhoz fordult, és további csapatokat kért, de a herceg hadseregét más csatározások kötötték le. A helytartó főhadiszállása Thann volt, de félt ott maradni, mert úgy vélte, a polgárok már előző nyáron is összeesküvést szőttek ellene, ezért Breisachba költözött át, amelyet könnyebb volt védeni az ott állomásozó pikárdiai és német zsoldosokkal.[6]
Mivel az a híresztelés kapott szárnyra, hogy Hagenbach a Rajnába akarja fojtatni a polgárokat, a szövetség sürgősen Breisach ellen vezényelte a csapatait. Végül nem a szövetség, hanem saját katonái buktatták meg a helytartót, mert Károly anyagi támogatásának hiányában nem tudta fizetni őket. A lázadás 1474. április 10-én, húsvét vasárnap kezdődött, a Hagenbach jogtiprásaitól szenvedő polgárok támogatásával. A helytartó házi őrizetbe került, a zsoldosok pedig elhagyták a várost. Hagenbachot három napig szállásán, a polgármester házában őrizték, majd átvitték a börtönbe, és megláncolták.[8]
Zsigmond április végén érkezett meg a városba, és kínzóeszközöket hozatott Bázelből. Megkezdődött Hagenbach kihallgatása, amely nem csak helytartói tevékenységével foglalkozott, hanem Merész Károly területszerzési terveivel is, különös tekintettel a herceg és III. Frigyes német-római császár 1473 szeptemberi találkozójára.[8]
Május 5-én Hagenbachot a Víztoronyba vitték át. A helytartó a kínzások miatt nem tudott saját lábán átmenni, ezért egy talicskán tolták át a járókelők szidalmazása közepette. Hagenbach hangosan kiabált, és gyilkosnak nevezte fogva tartóit. A helytartót súlyosan megkínozták, és elismerte bűnit, megnevezte bűntársait. Feltehetően bevallotta azt is, hogy meg akarta öletni Breisach polgárait.[8]
A per[szerkesztés]
A kor szokásai szerint azok, akik bevallották bűneiket, hamar a hóhér kezére jutottak. Hagenbach már a lázadást is alig élte túl, mert a polgárok meg akarták lincselni, csak Friedrich Kappelar közbenjárására elégedtek meg a letartóztatásával.[8]
Zsigmond nyílt tárgyalást rendelt el, ami szokatlan volt ugyan, de nem előzmények nélküli a korban. Ami igazán különlegessé tette a pert, az a bíróság összeállítása volt. A főherceg úgy rendelkezett, hogy az ügyet nem helyi bíróság, hanem 28, a régió más szegleteiből összehívott bíró tárgyalja. Nyolc bírát Breisach, kettőt-kettőt Strasbourg, Sélestat, Colmar, Bázel, Thann, Kenzingen, Neuburg, Freiburg im Breisgau, Bern és Solothurn jelölt.[8]
A tárgyalás 1474. május 9-én reggel nyolc órakor kezdődött meg a polgármester házában, amely előtt hatalmas tömeg gyűlt össze.[8] A bíróság elnöke az ensisheimi Thomas Schutz lett, a vádat névlegesen az új helytartó, Hermann von Eptingen, Hagenbachot pedig a bázeli Hans Irmy képviselte. Eptigen Heinrich Iselint jelölte ki a vád gyakorlati képviseletére. Négy vádpontot fogalmaztak meg Károly helytartója ellenː a thanni követek bírósági eljárás nélküli lefejeztetése; nők, lányok, köztük apácák megerőszakolása; a breisach-i polgárok tervezett legyilkolása; a helyi jogrendszer lábbal tiprása, a polgárok kirablása, jogtalan adóztatása. Az ügyész halálbüntetést kért.[9]
Hagenbach védője először a bíróság illetékességét kérdőjelezte meg. Úgy vélekedett, hogy egyedül Hagenbach felettese, a burgundi herceg ítélkezhet a vádlott felett. A bíróság elutasította a felvetéseket. Hagenbach kérésére két védővel kiegészítették jogi csapatát. A volt helytartó az első vádpontra azt válaszolta, hogy a thanni követek felkelésre készültek, ezért a herceg azt az utasítást adta, hogy végeztesse ki őket. A nők megerőszakolásáról azt állította, hogy azért nem ő, hanem az elkövetők a felelősek. Hozzátette, hogy ő nem erőszakolt meg senkit; fizetett a szexuális szolgáltatásokért. Hagenbach arra a vádpontra, amely szerint meg akarta gyilkoltatni Breisacher polgárait, nem válaszolt egyenesen, helyette arra helyezte a hangsúlyt, hogy a herceg akarata szerint járt el. Hasonlóan védekezett a jogtiprásait felvető vádponttal szemben is. Hans Irmry leszögezteː védencének nem állt módjában felülbírálni a Merész Károlytól kapott utasításokat.[9]
Az elbizonytalanodó Heinrich Iselint Hildebrand Rasp váltotta az ügyészi poszton. Rasp megismételte a vádakat, hozzátéve, hogy a kínzással elért vallomásában a volt helytartó más bűnöket is elismert. A védők a kínvallatással nyert beismerés érvénytelenségét hangsúlyozták. Rasp azzal válaszolt, hogy Hagenbachot éppen nem kínozták, amikor a vallomását megtette, és ezt szemtanúk is megerősítették. Az ügyész ezután taktikát váltott, és azt mondta, Hagenbach felségsértés követett el, amikor megrágalmazta a burgundi herceget és a német-római császárt azzal, hogy a felső-rajnai jogrend megszegésére utasították. Rasp kijelentetteː lehetetlen, hogy a két uralkodó ilyen parancsot adott volna Hagenbachnak.[10]
A védelem ekkor azt javasolta, hogy forduljanak egyenesen Merész Károlyhoz, és kérjenek választ arra, megfelel-e a valóságnak Hagenbach vallomása. A bíróság ekkor – az írásos dokumentumok szerint először a történelem során – kimondtaː ha kapott is Hagenbach utasításokat a hercegtől a felrótt bűncselekményekre, tudnia kellett, hogy azok nyilvánvalóan jogellenesek. A bíróság visszavonult tanácskozni, majd bűnösnek nyilvánított a volt helytartót, és halálra ítélte. Hagenbachot megfosztották lovagi címétől is.[10]
Hans Irmy fellebbezett a döntés ellen, megismételve korábbi kérését, hogy kérjenek választ a burgundi hercegről. A bíróság elutasította a felvetést, és délután négy órakor befejeződött a per. A bíróság nem határozta meg a kivégzés módját. Hagenbachra bízták a döntés, aki a lefejezést választotta. A bírók lovon, Hagenbach és az érdeklődők gyalog indultak a városon kívüli vesztőhelyre. A végrehajtó szerepére többen pályáztak, végül egy colmari hóhérra esett a választás.[10] A volt helytartó utolsó szavaiban bocsánatot kért, és buzdította a résztvevőket, hogy imádkozzanak érte. Ezután megkötözték a kezét, röviden imádkozott, majd a bakó lecsapta a fejét.[11]
Következmények[szerkesztés]
A korabeli beszámolók szerint a burgundi herceg dührohamot kapott, amikor közölték vele a hírt Hagenbach haláláról, de nem rendelt el azonnali megtorlást. Augusztusban azonban már készen állt a „bűnösök” megleckéztetésére, így a burgundiai csapatok, Hagenbach fivére, Stefan vezetésével betörtek Elzász Sundgau régiójába, ahol fosztogattak, gyilkoltak és mindent felégettek maguk mögött. Ez az akció a svájci szövetség elleni háborút vetítette előre, amelynek első ütközete az 1476. március 2-án megvívott grandsoni csata volt, amelyben a herceg csapatai kis véráldozattal járó vereséget szenvedtek. Három hónappal később Károly ismét betört a svájci területre, ekkor már megsemmisítő vereséget szenvedett a murteni csatában. A háború utolsó felvonása 1477 januárjában volt, amikor a svájciak a nancyi csatában ismét elverték a hercegség seregét, és Merész Károly is elesett. Halála után a Burgundi Hercegség területét felosztották a térség hatalmai.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
- ↑ a b Gordon Gregory S. 25-26. oldal
- ↑ a b c d Gordon Gregory S. 27-28. oldal
- ↑ Gordon Gregory S. 23-24. oldal
- ↑ a b c Gordon Gregory S. 29-30. oldal
- ↑ a b c d Gordon Gregory S. 38-39. oldal
- ↑ a b c d e f Gordon Gregory S. 31-32. oldal
- ↑ a b Gordon Gregory S. 33-34. oldal
- ↑ a b c Gordon Gregory S. 35-36. oldal
- ↑ a b Gordon Gregory S. 37-38. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Gordon Gregory S.: Gordon Gregory S.. Th e Trial of Peter von Hagenbach: Reconciling History, Historiography and International Criminal Law. Oxfordscholarship.com. Hozzáférés ideje: 2019. március 5.