Perneszy Pál (alnádor)
Osztopáni Perneszy Pál (fl. 1424-1470) a Magyar Királyság alnádora 1447 és 1460 között, Garai László nádor főfamiliárisa, majd Újlaki Miklós tanácsosa, szlavóniai vicebán.
Élete
Az ősrégi osztopáni Perneszy család sarja, és annak a legtekintélyesebb középkori tagja.[1] Édesapja, Perneszy Pethő (fl. 1316-1361) fia, Perneszy Péter volt, édesanyja neve ismeretlen. Nagyanyja Perneszy Pethő felesége, Egudi Katich, Egudi János mester lánya volt.[2] Perneszy Pál mester (magister) felemelkedő középnemes családja a Somogy vármegyei Kapós, a Dráva mentén, illetőleg a Kis-Koppány völgyében lévő Pernesz nevű helység környékén Csánki Dezső történész szerint 9-22 birtokkal (faluval és birtokrésszel) rendelkezett, és az utolsó után vette fel a vezetéknevét.
1424-ben királyi emberként szerepelt egy pereskedésben.[3] 1435-ben deáknak (litteratusnak) nevezik,[4] és ugyanabban az évben Somogy vármegye alispánja Zichy Balázs alispán mellett. 1437-ben Perneszy Pál mester, a királyi kúriai jegyzői tisztséget töltötte be.[5] 1444 és 1446 között az egyik Somogy vármegye alispánjaként tevékenykedett Marczali Imre alispán mellett.[6] Familiáris szolgálatba állt Garai László nádornak, és hűséges belső embereként sikerült megszereznie a köznemesség számára nehezen elérhető nagyon jelentős hivatalokat. Először 1447. júniusában macsói vicebán,[7] majd 1447 és 1460 között 13 éven keresztül a királyság alnádora volt Garai mellett.
1439. június 5.-én[8] címereslevél adományában részesült rokonaival együtt Albert magyar királytől.[9] 1448-ban osztályos rokonaival együtt Ozorai Pipó magtalan halála után, a királyra visszaszállt birtokait neki adományozta, és így lett Mérőn, Torvajon, Szennán, Szomajomban, Kalocsafalván, Kiskárán és Bárdon földbirtokos (azonban más örökösök ellentmondása miatt több éven keresztül próbálta érvényesíteni a jogait az adományhoz).[1]
Garai László halála után (1459 áprilisa), még a nádor árvájának, Garai Jóbnak a tiszttartója volt 1461-ben. 1461. februárjában Gyulai Ferenc mellett a simontornyai várnagy volt, erődítmény amely a Garai család tulajdona volt.[10] Ezt a tisztséget még 1461. áprilisában töltötte be.[11] Azonban a lehetőségeket felmérvén, ahogy más tehetős köznemes úr rajta kívül is tette, Perneszy Pál elhagyta a Garai családot és helyette Újlaki Miklóst szolgálta. 1464-ben már a Szlavónia vicebánja volt Újlaki familiárisaként egészen halálaig 1470 előtt.[1]
Házassága és leszármazottjai
Perneszy Pál gyermekei édesanyja nevét nem ismerjük pontosan. A Szapolyai-családhoz tartozó Szapolyai Orsolya sírja alapján tudni, hogy a házastársa volt Perneszy Pálnak, azonban nem alapítható meg, hogy ő lett volna a gyermekei anyja.[12] A forrásokban nem fordult elő.[13] Perneszy Pál gyermekei egy ideig az Újlaki családnál tartottak, majd a 16. században a Báthory családnak szolgálatot tettek. Gyermekei:
- osztopáni Perneszy Zsigmond, somogyi alispán, akinek a felesége némai Kolos Borbála, némai Kolos László komáromi várnagy lánya volt
- osztopáni Perneszy Imre, a Báthoryak babocsai várnagya,[14] aki feleségül vette enyingi Török Ilona kisasszonyt, enyingi Török Ambrus lányát.[15] Unokája, István fia, osztopáni Perneszy András, felsőlendvai lovaskapitány, és több vármegye alispánja volt.
Jegyzetek
- ↑ a b c Könyvészeti adatok: Zalalövő története. Az ókortól napjainkig. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
- ↑ Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 46. o.
- ↑ MNL.DF.35498.1424-05-07
- ↑ MNL.DF.44093.1435-11-30
- ↑ MNL.103584.1437-10-26
- ↑ MNL.DF.208615.1444-08-19
- ↑ MOLDF.59367.1447-06-23
- ↑ MNL.DF. 13394 1439-06-05
- ↑ Nyulásziné Straub Éva. Öt évszázad címere. Budapest. 1987 (13. o.)
- ↑ MNL.DF:106614.1461-02-12
- ↑ MNL.DF.106572.1461-04-02
- ↑ Kubinyi András. A Szapolyaiak és familiárisai (szervitorai)
- ↑ Neumann Tibor. A Szapolyai család legrégebbi címere / The Oldest Coat of Arms of the Szapolyai family
- ↑ MOLD.DF.24867.1504-07-11
- ↑ MOLDF.97811.1496-12-20
