Penobscot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Penobscot
Penobscotrivermap.png
A Penobscot – sárgával kiemelt – vízgyűjtőjének elhelyezkedése Maine területén belül
Közigazgatás
Országok  Amerikai Egyesült Államok (100%)
Földrajzi adatok
Hossz 563 km
Vízhozam Stacyville: 2 - 1 047 m³/s
West Enfield: 46 - 4 333 m³/s
Vízgyűjtő terület 22 300 km²
Forrás Appalache-hegység
Torkolat Penobscot-öböl
é. sz. 44° 26′, ny. h. 68° 50′Koordináták: é. sz. 44° 26′, ny. h. 68° 50′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Penobscot témájú médiaállományokat.
Látkép, a Penobscot Millinocket magasságában

A Penobscot egy észak-amerikai folyó, amely az Appalache-hegységben ered, hogy végül az azonos nevű öbölben az Atlanti-óceánba ömöljék. 563 km hosszú, vízgyűjtője mintegy 22 300 km2. Ezzel az állam második leghosszabb folyója, egyben a leghosszabb azok közül, amelyek nem lépik át annak határait. (Mindent egybevetve a leghosszabb maine-i folyó a Saint John, amely New Brunswick kanadai államot is érinti.)

Jellemző folyásiránya keleti. Mellékvizeinek zöme tavakból táplálkozik, s Maine szívében ered. A főmeder felett négy nagyobb ágát tartják számon. Nyugati és keleti ága (angolul West Branch, illetve East Branch) Medway városánál találkozik, s ezek egyesült vize itt délnek fordul. Bangor alatt hajózható. A folyó egy szigetén található a penobscot indián törzs rezervátuma.

Történelmi és gazdasági vonatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bucksporti tájkép egy korabeli képeslapon, 1905-ből
Winterporti tájkép egy korabeli képeslapon, 1906-ból

A folyót a portugál Estaban Gomez fedezte fel 1524-ben, akit 1605-ben a franciák követtek Samuel de Champlain személyében. Néhány évre rá – szintén francia – jezsuita szerzetesek érkeztek a vidékre, s az őslakosokat katolikus hitre térítették. Az első francia falut 1613-ban alapították a folyó torkolatánál Pentagouet néven (ma Castine). A folyón ettől jóval feljebb, a már nem hajózható részen, az egykori missziós épület körül hozták létre első állandó településüket az indiánok (ma Indian Old Town). A 16. században és a 17. első felében nagy eséllyel ezek voltak az egyedüli állandó települések a környéken; a folyó- és az öböl mentén – mint a penobscotok vadászterületén – ugyanakkor több, időszakosan lakott, indián falu is állt.

Az őslakosokra nézve nagy csapást jelentett a mohikánok 1669-es dúlása. A környékre Massachusetts angol telepesei is indítottak portyákat, de ezek eleinte túl gyengének bizonyultak, hogy a francia hatalmat megingassák. Az amerikai tagállam végül 1752-ben hivatalosan is bejelentette igényét a Penobscot folyó medencéjére, s 1759-ben Thomas Pownall a torkolatnál megalapította Fort Pownall erődjét (ma Stockton Springs). Ezzel a terület jobbára angol fennhatóság alá került és Új-Anglia részévé lett.

A folyómente első angol telepese Joshua Treat (1726-1802), fegyverkovács és tolmács Fort Pownallban. Legidősebb fia, ifjabb Joshua Treat faházat és fűrészmalmot épített a Marsh Bay partján (ma Frankfort). Ahogy a Joshua család és a többi, Massachusetts és New Hampshire államból való telepes egyre feljebb foglalt földeket a folyó mentén, úgy szorultak vissza egyre kisebb területre a penobscotok, míg azoknak végül csak Indian Old Town (ma indián rezervátum) maradt.

A folyó és az öböl környéke a függetlenségi háború és az 1812-es brit–amerikai háború alatt is hadszíntérré változott. Az ütközeteket mindkét háborúban az angol flotta nyerte, s a britek 1814-ben még Bangort is kifosztották. Az amerikaiak ezen kudarcok után 1844-ben egy nagy kőerődöt (ma Fort Knox) kezdtek el építeni nem sokkal a torkolat felett, Bucksport túlpartján: egyrészt, hogy megerősítsék a környék védelmét, másrészt hogy a britekkel való határvitában (Kanada akkor még brit terület volt) a területet maguknak biztosítsák. Mindazonáltal az erőd egyetlen ágyúját sem sütötték el harcban.

A Penobscot-szoros és Fort Knox látványa a folyóról (2007)

A 19. században jelentős faúsztató útvonal volt a magasabban fekvő erdők, illetve az Old Town és Orono környéki fűrészüzemek közt. A félkész faárut Bangorból szállították tovább hajóval, dagálycsúcs idején. (A dagályhullám Bangornál átlagosan 4 méter.[1]) A folyón fejtett jeget a század végétől szállították városi piacra is.

A 20. század elejétől a környék faanyagát mindinkább a papír- és cellulózipar kezdte felhasználni. Ezek gyárai északról Millinocket és East Millinocket, délről a South Brewer és Bucksport városok határolta szakaszon telepedtek meg. Az olcsó vízenergia a könnyűipar más ágait, elsősorban textil- és cipőipari cégeket is a környékre vonzott.

A 21. század elejére az erdők erősen megfogyatkoztak, így a helyi papírgyártás gyors hanyatlásnak indult. Ezzel előtérbe került az eddig is jelentős turizmus, különösen pedig a vadászat és a horgászat, illetve a sporthajózás.

Horgászat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A folyón nagy hagyománya van a horgászatnak, különösen pedig a legyezésnek. A Nyugati-ág híres lazacozó víz, míg a Keleti-ág fekete sügérjeiről nevezetes.[2] 2008-ban a főmederre is engedélyezték a lazacozást, feltéve, hogy a kifogott példányokat a horgászok visszaengedik a folyóba.[3][4]

Szépirodalmi hivatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Derry fiktív városa Stephen King regényvilágában a Penobscot partján fekszik. A folyó ugyancsak feltűnik Vadászat a Vörös Októberre című Tom Clancy-regény filmfeldolgozásában is.

Vízmércéi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helye Hely-leírás A vízgyűjtő
mérete (km2)
Vízhozam/másodperc (köbméter)
Minimum Maximum
Grindstone (Keleti-ág)
(é. sz. 45° 43′ 49″, ny. h. 68° 35′ 22″)
hozzávetőleg 15 km-re délre Stacyville-től 2810 2 1047
West Enfield
(é. sz. 45° 14′ 12″, ny. h. 68° 38′ 57″)
- 17280 46 4333
Eddington
(é. sz. 45° 14′ 12″, ny. h. 68° 38′ 57″)
A Veazie-gáttól folyásirányban fél kilométerre lefelé 20110 csak vízállást mér csak vízállást mér

Ez a szócikk részben vagy egészben a Penobscot River című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Penobscot témájú médiaállományokat.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. (angol) Tidal Station Locations and Ranges. NOAA. (Hozzáférés: 2009. április 8.)
  2. (angol) Kreh, Lefty, Middleton, Harry. Lefty's Favorite Fly Fishing Waters-Volume One-United States. Birmingham, Alabama: Odysseus Editions, 13–16. o (1993) 
  3. Ez az úgynevezett catch-and-release.
  4. (angol) Rules of the Atlantic Salmon Commission