Parlagi madársóska

Parlagi madársóska
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Madársóska-virágúak (Oxalidales);
Család:	Madársóskafélék (Oxalidaceae);
Nemzetség:	Madársóska (Oxalis); L., 1753
Tudományos név
	Oxalis dillenii; Jacq.
Szinonimák
	Oxalis corniculata var. dillenii (Jacq.) Trel.; Oxalis dillenii var. radicans Shinners; Oxalis fontana var. rufa (Small) Karlsson; Oxalis longepedunculata Sennen; Oxalis recurva var. floridana Wiegand; Oxalis rufa Small; Oxalis sanguinolaria Raf.; Oxalis stricta var. piletocarpa Wiegand; xalis stricta var. rufa (Small) Farw.; Xanthoxalis dillenii (Jacq.) Holub; Xanthoxalis dillenii var. piletocarpa (Wiegand) Holub; Xanthoxalis lyonii (Pursh) Holub; Xanthoxalis rufa (Small) Small; Xanthoxalis stricta var. piletocarpa (Wiegand) Moldenke;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Parlagi madársóska témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Parlagi madársóska témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. október 17.) ezen a változaton alapul.

A parlagi madársóska (Oxalis dillenii) a madársóskafélék családjába tartozó, Észak-Amerikában őshonos, Európában inváziós fajként viselkedő növény.

Megjelenése

A parlagi madársóska 10–30 cm magas, lágyszárú egynyári vagy évelő növény. Szára felfelé törekvő, nem a földön elfekvő, szárcsomóinál nem gyökerezik le. A felületén található szőrök a szárhoz simulnak, felfelé állnak. Általában átellenes állású levelei hármasan összetettek, világoszöld színűek. A levélkék kb. egyhatod, egynegyed részükig karéjosak. A levélnyél aljánál lévő megnyúlt pálhalavelek vége lekerekített, szélességük 0,2-0,5 mm.

Májustól októberig virágzik. Virágai általában kettesével nőnek, vékony, 2–3 cm-es száruk a felső levél hónaljából ered. Öt szirma sárga, hosszúkás, végük lekerekített. Csészeleveleik megnyúltak, hegyesek, finoman szőrösek, a sziromok feléig/kétharmadáig érnek. 10 porzója a tövénél gyűrűszerűen összenő. Terméses állapotban a kocsányok visszatörtek.

Termése 15–20 mm hosszú, keskeny, hegyes toktermés. Felületén hosszabb elálló és rövidebb, lefelé hozzásimuló szőrök találhatóak. 1-1,3 mm-es barna magvait 8-10 fehér élű, keresztirányú ránc barázdálja.

A parlagi madársóskán kívül Magyarországon három másik rokon faj fordul elő, az őshonos erdei madársóska (O. acetosella) és a szintén invazív szürke madársóska (O. corniculata) és felálló madársóska (O. stricta).

Elterjedése

Észak-Amerikában, az Egyesült Államok keleti és középső részén őshonos, innen terjedt tovább Kanadába. Európába feltehetően kereskedelmi rakományokkal került át a magva. Németországban az 1960-as évek elején jelent meg. Ma európai elterjedésének északi határa Norvégia, a déli Bulgária.

Magyarországon első előfordulása 1926-ból Tiszabezdédről származik (utólagos herbáriumi példány alapján), de csak 1970-ben írták le. Az egész ország területén előfordul, de a Duna-Tisza közén ritka. Inváziós növényfaj, de számottevő természetvédelmi gondot nem okoz.

Életciklusa

Melegebb éghajlat alatt évelő, hűvösebb körülmények között (mint Magyarországon) egynyári növény. Főleg magokkal terjed. Felnyíló tokterméseik több méterre is elszórják a magokat, amelyek legjobban 15–26 °C-on csíráznak. A virágok májusban jelennek meg rajta, de folyamatosan virágzik, egészen szeptember végéig-október elejéig. Önmegporzó vagy rovarok porozzák be.

Kertekben, parkokban, tarlókon, erdei nyiladékokban gyakori növény. Fénykedvelő, de tűri az árnyékolást. A nedves, üde, semleges kémhatású talajt preferálja.

Felhasználása

Levelei ehetőek, kellemesen savanyú ízűek, de oxálsavtartalma miatt nagyobb mennyiségben fogyasztva megköti a szervezet kalciumtartalékait, a kalcium-oxalát kristályok pedig károsíthatják a vesét.