Palmer Kálmán

Palmer Kálmán, Pálmai (Oláhláposbánya, 1860. december 25. – Washington, 1933. május 23.) képviselőházi elnöki főtanácsos, író, Palmer Andor testvéröccse. Fia, Tibor (1892 – 1915), az északi fronton súlyos sérülést szenvedett és fél évi szenvedés után 23 éves korában halt meg egy kijevi kórházban. Lánya, Rózsi, egy amerikai haditengerészeti korvett kapitányhoz ment férjhez 1929-ben.

Életútja

Középiskoláit Egerben, Máramarosszigeten és Kolozsvárt végezte 1878-ban a piaristák főgimnáziumában. Innét kezdve 1882-ig a budapesti egyetem bölcseleti tanfolyamán hallgatta Gyulai Pál, Greguss Ágost és Beöthy Zsolt irodalmi és esztétikai előadásait. Önkéntesi évét 1883-ban leszolgálván, előbb a Nagyszalonta melletti Erdőgyarakon vállalt nevelői állást a Bessenyey-családnál, melynek révén gyakori bizalmas érintkezésbe jutott Arany János szalontai rokonságával, főként sógorával Ercsey Sándorral, akivel azontúl évekig levelezésben állott. Arany László biztatására jött a fővárosba és lépett a magyar földhitelintézet szolgálatába; ahonnét 1885-ben báró Nyári Adolf, József főherceg egykori főudvarmestere, hívta fia mellé nevelőnek. Társadalmi téren mint a műbarátok köre és a Klotild-szeretetház-egyesület titkára működött; része volt a Nemzeti Szalon megalapításában is, melynek fennállása első évében szintén titkára volt. Külföldi utakat tett Olasz- és Németországban, Svájcban, Dél-Franciaországban, többi közt 1899-ben állami segítséggel nevezetesebb külföldi szegénynevelő intézetek tanulmányozása céljából; szerzett tapasztalatait a Budapesten 1903-ban felállított új Klotild-szeretetház berendezésében és szervezésében érvényesítette.

1890-től kezdve az országgyűlési gyorsíró-hivatalnak tisztviselője volt 1906-ig. 1907-ben a főrendiház főtitkárává léptették elő. 1913-tól a főrendiház, 1920-tól a nemzetgyűlés, 1927-től az országgyűlés képviselőházának elnöki főtanácsosa volt. 1929. július 1-jén vonult nyugdíjba.

Az irodalmi téren mint versíró, fordító és hírlapíró működött. Első verse a K. Beniczky Irma szerkesztette Kis Vasárnapi Ujságban (1874) jelent meg; költeményeket írt még a következő lapokba: Dengi János Délibábja (1877). 1878-tól: Fővárosi Lapok, Vasárnapi Ujság, Ország-Világ, Magyar Bazár; a Budapesti Szemlében (1894. Hamerling, Őszi válás c. költemény.), a Budapesti Hirlapban (1885. 316. szám Szilágyi István). A Pesti Naplónak (1896-1901.) tárca- és vezércikkírója volt. Cikkei közül általánosabb érdekűek a Pesti Naplóban (1885. 102. sz. Arany János emléke Nagy-Szalontán, 156. sz. A nagyszalontai Arany-szoba, 1897. 7. sz. Pápai István, 252, Pulszky Ferenc, 293. Wesselényi szobra, 1898. 258. Ave pia anima, Erzsébet királyné halálára, 1899. 115. Demokraczia a művészetben, 193. Petőfi-kultusz, 251. Emlékezés Erzsébet királynéra, márc. 1. Gróf Apponyi György, 1900. 120. Munkácsy Mihály, dec. 1. Vörösmarty ünnepe); Fővárosi Lapok (1886. 293. sz. A költő és unokája, Arany-ereklye); Egyetértés és Pester Lloyd (1888. 97. szám, József főherczeg czigánynyelvtana); Nemzet (1896. 294. sz. Arany János a közügyről); a Magyar Szalonban (1895. parlamenti szónokok); a Nyelvőr Szarvas Gábor Albumában (1895. Szarvas Gábor megdicsőülése, humoros költemény).

Munkái

• Költemények. Írta Pálmai Kálmán. Nagybánya, 1882
• Csöndes hullámok. Költemények. Budapest, 1888 (Eredetiek és Lenau, Heine, Lamartine, Müller von Guttenbrunn, Coppée és Lorm után ford. Ism. Vasárnapi Ujság 1887. 50. sz.)
• Nagybánya és környéke. A magyar országos bányászati és kohászati egyesület első vándorgyűlése alkalmára többek közreműködésével szerk. Nagybánya, 1894. Számos műmelléklettel és szövegképpel. (Wekerle, Jókai, Bartók kéziratmásaival. Ism. Vasárnapi Ujság 1894. 31. sz.)
• Schiller Frigyes, Tell Vilmos. Színmű 5 felv. ford. Bpest, 1901. (Olcsó Könyvtár 1215-1217.)

Egyik dala: Páros csillag az ég alján Pete Lajos zenéjével a nép közt is elterjedt és mint «chanson populair» van fölvéve Polignac. M. «Poetes Hongrois» c. antológiájába.

Álnevei és jegyei

Pálmai Kálmán, Mai Pál (írói nevei), – Im – ‐ Im, P. K.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X. (Ótócska–Popea). Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.