Ugrás a tartalomhoz

Pallyó András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2021. február 20., 15:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Magyar pedagógusok kategória hozzáadva (a HotCattel))
Pallyó András
Született1806. november 17.
Varannó
Elhunyt1857. november 14. (50 évesen)
Rózsahegy
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaáldozópap,
pedagógus
SablonWikidataSegítség

Pallyó András (Varannó, 1806. november 17.Rózsahegy, 1857. november 14.) bölcseleti doktor, piarista áldozópap és tanár.

Élete

1824. október 5-én lépett a rendbe Kecskeméten; pappá szentelték 1832. augusztus 21-én Nyitrán. 1825-26-ben Kecskeméten novícius volt, 1827-ben ugyanott a II. grammatikai osztály tanára, 1828-ban Korponán ugyanaz, 1829-30-ban Vácott bölcseletet tanult és elnyerte a doktorátust, 1831-32-ben Nyitrán és Szentgyörgyön teologiát tanult, 1833-tól 1836-ig Kolozsvárt a grammatikai osztályok tanára, 1837-ben Debrecenben az I. humaniorák tanára volt, 1838-tól 1841-ig Sátoraljaújhelyt úgyszintén.

1842-43-ban betegeskedett, 1844-ben Szegeden a logika, metafizika és etika tanára, 1845-től 1848-ig ugyanott az elméleti és alkalmazott mennyiségtan tanára, 1849-ben Veszprémben rendfőnöki tanácsos, a ház rektora és a helybeli gimnázium igazgatója,[1] 1850-ben Nyitrán hivatal nélkül élt, 1851-52-ben Kolozsvárt a matematika tanára, a csillagvizsgáló és matematikai múzeum igazgatója, 1853-ban a hittannak és a latin nyelvnek tanára és katecheta, 1854-ben Szebenben gazdasági ügyekben tanácsadó, 1855-56-ban házi lelki atya, 1857-ben Rózsahegyen a háznak másodkormányozója s házi lelki atya volt.

Munkái

  • Tentamen publicum ex algebra. Szegedini, 1845
  • Adaequata ratio diametri ad peripheriam mathematice determinata 1846. U. ott
  • Honoribus adm. rev., ac eximii patrix Marci Kronovszky, dum sacrum jubilare celebraret. Anno 1857. die 30. Augusti Cibinii. Leutschoviae

Jegyzetek

Források

További információk

  • Reizner János: Szeged története. III. kötet, 359. old.