Péchy Blanka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péchy Blanka
Életrajzi adatok
Születési név Greiner Blanka
Született 1894. szeptember 21.
Pécs
Elhunyt 1988. július 6. (93 évesen)
Budapest
Házastársa Magyar Lajos, majd Relle Pál
Pályafutása
Aktív évek 1914–1964

Péchy Blanka az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
Péchy Blanka emlékezete a Magyar Nyelv Múzeumában
Péchy Blanka sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-14.

Péchy Blanka (Pécs, 1894. szeptember 21.Budapest, 1988. július 6.[1]) SZOT-díjas színésznő, előadó, író, nyelvművelő, rádiós műsorvezető, a bécsi magyar nagykövetség kulturális attaséja, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, alapítványtévő és a Kazinczy-díj megalapítója, érdemes művész. Péchyről díjat nevezett el a Kazinczy-díj alapítvány 1994-ben.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Greiner Blanka néven látta meg a napvilágot.[1] 1914-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát,[1] Bajor Gizi évfolyamtársaként. Első szerződése a Vígszínházhoz szólt, melyet két év után a Magyar Színház és a Belvárosi Színház követett. Péchy Blanka kortársai közül kiemelkedett versmondó képességével. Ő volt Ady költészetének egyik első népszerűsítője.

1928-tól 1934-ig a bécsi Max Reinhardt társulatánál szerepelt,[1] majd hazatérése után a főváros szinte összes drámai színházában játszott. 1945 után a Nemzeti Színház tagja. 1948-ban három évre ismét az osztrák fővárosba költözött. A bécsi magyar követség kulturális attaséja, illetve a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója lett.[2] 1952-től újra pesti színházakban játszott és 1959-ben megkapta a megtisztelő érdemes művész címet. 1962-től a Zeneművészeti Főiskolán a színpadi beszédet tanított.

1964-től, nyugalomba vonulása után vállalt még fellépéseket, ami mellett a rádióban nyelvművelő sorozatot indított Beszélni nehéz címmel, melyet több mint 300 alkalommal sugároztak, de azóta megszüntettek.[3] 1964-ben SZOT-díjjal jutalmazták. 1942-ben kezdett szépirodalommal foglalkozni, akkor jelent meg első novellája a Magyar Nemzetben. A színpadtól való visszavonulása után elsősorban írói tevékenységet folytatott, s emellett a rádióban folytatta nyelvművelő sorozatát. A művésznő először Magyar Lajos író, újságíró, majd Relle Pál újságíró felesége volt.[4] 1979-ben Győr díszpolgára lett.

1988. július 6-án hunyt el Budapesten. Végső nyugalomra július 15-én helyezték a Kerepesi temetőben.

Nyelvőrzési tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Péchy Blanka 1960-ban díjat hozott létre a szépen beszélő hivatásos előadók jutalmazására. 1986-ban, elhunyt férje, Magyar Lajos író, újságíró emlékére díjat alapított újságírók számára. 1994-től a Kazinczy-díj alapítvány Péchy Blanka-díjat oszt általános és középiskolai tanárok elismerésére.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécsett teret neveztek el róla.[1]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Pécs Lexikon  II. (N-ZS). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 82. o. ISBN 978-963-06-7920-6
  2. www.mommo.hu
  3. www.sulinet.hu, Péchy Blanka
  4. www.kislexikon.hu

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Péchy Blanka témájú médiaállományokat.