Péchy Blanka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Péchy Blanka emlékezete a Magyar Nyelv Múzeumában
Péchy Blanka sírja Budapesten. Kerepesi temető: 42/1-A-14.

Péchy Blanka (Pécs, 1894. szeptember 21.Budapest, 1988. július 6.[1]) SZOT-díjas színésznő, előadó, író, nyelvművelő, rádiós műsorvezető, a bécsi magyar nagykövetség kulturális attaséja, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója, alapítványtévő és a Kazinczy-díj megalapítója, érdemes művész. Péchyről díjat nevezett el a Kazinczy-díj alapítvány 1994-ben.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Greiner Blanka néven látta meg a napvilágot.[1] 1914-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát,[1] Bajor Gizi évfolyamtársaként. Első szerződése a Vígszínházhoz szólt, melyet két év után a Magyar Színház és a Belvárosi Színház követett. Péchy Blanka kortársai közül kiemelkedett versmondó képességével. Ő volt Ady költészetének egyik első népszerűsítője.

1928-tól 1934-ig a bécsi Max Reinhardt társulatánál szerepelt,[1] majd hazatérése után a főváros szinte összes drámai színházában játszott. 1945 után a Nemzeti Színház tagja. 1948-ban három évre ismét az osztrák fővárosba költözött. A bécsi magyar követség kulturális attaséja, illetve a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója lett.[2] 1952-től újra pesti színházakban játszott és 1959-ben megkapta a megtisztelő érdemes művész címet. 1962-től a Zeneművészeti Főiskolán a színpadi beszédet tanított.

1964-től, nyugalomba vonulása után vállalt még fellépéseket, ami mellett a rádióban nyelvművelő sorozatot indított Beszélni nehéz címmel, melyet több mint 300 alkalommal sugároztak, de azóta megszüntettek.[3] 1964-ben SZOT-díjjal jutalmazták. 1942-ben kezdett szépirodalommal foglalkozni, akkor jelent meg első novellája a Magyar Nemzetben. A színpadtól való visszavonulása után elsősorban írói tevékenységet folytatott, s emellett a rádióban folytatta nyelvművelő sorozatát. A művésznő először Magyar Lajos író, újságíró, majd Relle Pál újságíró felesége volt.[4] 1979-ben Győr díszpolgára lett.

1988. július 6-án hunyt el Budapesten. Végső nyugalomra július 15-én helyezték a Kerepesi temetőben.

Nyelvőrzési tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Péchy Blanka 1960-ban díjat hozott létre a szépen beszélő hivatásos előadók jutalmazására. 1986-ban, elhunyt férje, Magyar Lajos író, újságíró emlékére díjat alapított újságírók számára. 1994-től a Kazinczy-díj alapítvány Péchy Blanka-díjat oszt általános és középiskolai tanárok elismerésére.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécsett teret neveztek el róla.[1]

Díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Pécs Lexikon  II. (N-ZS). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 82. o. ISBN 978-963-06-7920-6
  2. www.mommo.hu
  3. www.sulinet.hu, Péchy Blanka
  4. www.kislexikon.hu

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Péchy Blanka témájú médiaállományokat.