Orvosi pióca
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett       |
||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 20000 Ft |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Hirudo medicinalis Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Orvosi pióca témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi pióca témájú médiaállományokat. |
Az orvosi pióca (Hirudo medicinalis) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának a piócák (Hirudinea) rendjéhez, ezen belül az állkapcsos nadályok (Hirudidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Az orvosi pióca eredetileg egész Közép- és Dél-Európában előfordult. A környezeti változások következtében, és feltehetően az orvosi célokra végzett túlzott begyűjtése miatt mindenütt erősen megfogyatkozott.
Megjelenése [szerkesztés]
Az orvosi pióca teste 10-15 centiméter hosszú. Színe a piszkos-, olykor sárgásbarna és sötét olajzöld között változik. Az alapszínen 6 feltűnő, vöröses hosszanti sáv látható, közülük néhányat sötét foltok tarkítanak. Hasa sárga, egyenlőtlenül elosztott fekete foltokkal. A fejtájék nem határolódik el élesen, a 10 kis szem felül, az elülső szelvények oldalain helyezkedik el. A test elülső és hátulsó végén egy-egy tapadókorong van. A szájnyílásban 3 félhold alakú, finoman fogas állkapocs található. Testének kígyózó fel-le mozgatásával gyorsan képes úszni.
Életmódja [szerkesztés]
Az orvosi pióca túlnyomóan lápos, mocsaras vizek és dús növényzetű tavak lakója. Melegvérű állatok – köztük az ember – vérével táplálkozik. Parazita életmódot folytat.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 28.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
