Onychogalea
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Holdkarmú kenguru
(Onychogalea lunata) | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Onychogalea témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Onychogalea témájú kategóriát. |
Az Onychogalea nem vagy karmosfarkú kenguru a Diprotodontia rendhez, ezen belül a kengurufélék (Macropodidae) családjához tartozó nem.
Élőhelye[szerkesztés]
A karmosfarkú kenguruk Ausztráliában élnek
Rendszerezés[szerkesztés]
Az Onychogalea nembe három fajt sorolnak.
- Nyergeskenguru (Onychogalea frenata)
Egykor Ausztrália keleti részén széles körben elterjedt faj volt. A faj élőhelyét jelentő erdők irtása és a vadászat miatt súlyosan veszélyeztetett fajjá vált, emellett a szarvasmarha és juhcsapatok elpusztították az erdők aljnövényzetét, ahol a kenguruk a nappalt töltötték. 1937-től 1973-ig egyetlen egyedet sem észleltek és feltételezték, hogy a faj kihalt. A fajt 1973-ban Queensland egy eldugott vidékén újra felfedezték. Egy viszonylag kis méretű (115 km²-es) területen fordul elő kizárólag, melyet azóta nemzeti parkká nyilvánítottak. Elindultak fogságban való tenyésztési programok is a faj megmentése érdekében.
- Holdkarmú kenguru (Onychogalea lunata)
Korábban Ausztrália száraz belső területein élt, de mára nagy bizonyossággal állítható, hogy kihalt. Utolsó egyedét 1930-ban Nyugat-Ausztrália államban látták.
- Északi karmoskenguru (Onychogalea unguifera)
A nem leggyakoribb faja. Ausztrália északi részén még viszonylag széles körben elterjedt.
Források[szerkesztés]
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999. ISBN 0801857899
