Nitroxil
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| Nitroxil | |||
 A nitroxil pálcikamodellje | |||
| IUPAC-név | Azanon | ||
| Szabályos név | Oxidánimin[forrás?] | ||
| Más nevek | hidrogén-oxonitrát(I) Nitronous oxide | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 14332-28-6 | ||
| PubChem | 945 | ||
| ChemSpider | 920 | ||
| MeSH | Nitroxyl | ||
| |||
| InChIKey | ODUCDPQEXGNKDN-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 1200689 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | HNO | ||
| Moláris tömeg | 31,01 g/mol | ||
| Megoszlási hányados | 0,74 | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Koordinációs geometria |
Digonális | ||
| Molekulaforma | V-alakú | ||
| Termokémia | |||
| Standard moláris entrópia S |
220,91 J K-1 mol-1 | ||
| Hőkapacitás, C | 33,88 J K-1 mol-1 | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A nitroxil egy kémiai vegyület, képlete HNO. IUPAC-neve azanon.[1] Gázfázisában jól ismert.[2] Vízben oldva savként viselkedik, konjugált bázisa az NO−, pKa = 11,4.[3] Redukált formája a nitrogén-monoxid (NO). Izoelektronos a kétatomos oxigénmolekulával. A nitroxil keletkezhet reakciók köztitermékeként.
A HNO nagyon könnyen reakcióba lép a nukleofilekkel, különösen a tiolokkal. Gyorsan H2N2O2-vé dimerizálódik, aminek a dehidratálásával dinitrogén-oxid (N2O) keletkezik. Rendszerint in situ állítják elő Angeli-sóból (Na2N2O3) és Piloty-savból (PhSO2NHOH).
A nitroxil képes lehet a szívelégtelenség kezelésére. Jelenleg folyik egy kutatás olyan vegyület előállítására, ami HNO-t ad le.[4] Az egyik vizsgálatban ciklohexanon-oxim és ólom-tetraacetát szerves oxidációjával 1-nitrozociklohexil-acetát keletkezik, amiből nitroxil keletkezik:
Majd a HNO-t hidrolizáljuk bázikus környezetben foszfát-pufferben ecetsav és ciklohexanon mellett.
Jegyzetek
- ↑ Nitroxyl (azanone) trapping by metalloporphyrinsDoctorovich, F., Bikiel, D., Pellegrino, J., Suárez, S.A., Larsen, A., Martí, M.A.2011Coordination Chemistry Reviews255(23-24), pp. 2764-2784
- ↑ N. N. Greenwood – A. Earnshaw: Az elemek kémiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004. ISBN 963-19-5255-X
- ↑ Egon Wiberg, Arnold Frederick Holleman (2001) Inorganic Chemistry, Elsevier ISBN 0-12-352651-5
- ↑ Hydrolysis of Acyloxy Nitroso Compounds Yields Nitroxyl (HNO) Xin Sha, T. Scott Isbell, Rakesh P. Patel, Cynthia S. Day, and S. Bruce King J. Am. Chem. Soc.; 2006; 128(30) pp 9687 - 9692; (Article) doi:10.1021/ja062365a
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Nitroxyl című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
