Nagymesteri palota (Rodosz)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rodosz városa
Világörökség
Detail of the courtyard-3.jpg
A nagymesteri palota udvara
Adatok
Ország Görögország
Típus Kulturális helyszín
Felvétel éve 1988
Elhelyezkedése
Nagymesteri palota (Rodosz)  (Görögország)
Nagymesteri palota (Rodosz)
Nagymesteri palota (Rodosz)
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 36° 26′ 44″, k. h. 28° 13′ 27″Koordináták: é. sz. 36° 26′ 44″, k. h. 28° 13′ 27″

A Nagymesteri Palota Rodosz város a világörökségi védelem alatt álló óvárosában található épületegyüttes.

A Nagymesteri Palota története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palota az óváros központjában, a Collachium nevű városrész magaslatán helyezkedik el. Előterétől ereszkedik a kikötő felé a Lovagok utcája.

A 14. században építtette a Szent János lovagrend akkori nagymestere, Hélion de Villeneuve. Addig a helyén egy Héliosz napistennek szentelt ősi templom állott.[1] Az egymást követő nagymesterek folyamatosan bővítették, szépítették. A palota egyben a város erődítményeinek legbelső része is volt, pincéiben hadfelszerelést és élelmiszert is tároltak.[2]

A törökök 1522 után börtönként, lóistállóként és lőporraktárként is használták. Az 1851-es földrengés jelentős károkat okozott benne, majd 1856-ban villám csapott az épületegyüttesben kialakított minaretbe, a lőporraktár felrobbant és a palota nagyrészt megsemmisült.[3]

Mai formáját az 1930-39-es átépítésekor Mario de Vecchi kormányzósága alatt kapta. Az olasz építészek a középkori tervrajzokat is felhasználva, de azokat meglehetősen szabadon értelmezve állították helyre az épületet, hogy királyi rezidenciát hozzanak létre III. Viktor Emánuel olasz király számára, amit aztán Benito Mussolini is használt. Az épület új megjelenése számos vitát váltott ki. A belső tér csak kevéssé hasonlít a lovagok stílusára. Az olaszok Kosz szigetéről szállították ide a római és korai keresztény padló-mozaikokat.[4]

Miután Görögország 1948-ban a szigetet visszakapta az olaszoktól, a palota múzeum lett. Az emeleti termek az olasz újjáépítés állapotában tekinthetők meg, a földszinten egy gazdag kiállítás dolgozza fel Rodosz 2400 éves történelmét.[4]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Davies 38. oldal
  2. Mavromataki 85. oldal
  3. Mavromataki 88. oldal
  4. ^ a b Davies 39. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Davies: Davies, Paul Harcourt. Rodosz. Békéscsaba: Booklands 2000. 978 963 9613 40 9 (2006) 
  • Mavromataki: Mavromataki (ed), Maria. Rhodes (angol nyelven). Athens: Haitalis 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]