Nea Moni-kolostor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Hosziosz Lukasz-kolostor, a Nea Moni-kolostor és a Daphni-kolostor
Világörökség
Nea Moni (general view).jpg
A kolostor épületegyüttese
Adatok
Ország Görögország
Típus Kulturális
Kritériumok I, IV
Felvétel éve 1990
Elhelyezkedése
Nea Moni-kolostor (Görögország)
Nea Moni-kolostor
Nea Moni-kolostor
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 22′ 26″, k. h. 26° 03′ 20″Koordináták: é. sz. 38° 22′ 26″, k. h. 26° 03′ 20″
A belső tér részlete mozaikokkal
Krisztus megkeresztelése

A Görögországhoz tartozó Híosz szigetén található Nea Moni-kolostor a közép bizánci templomépítészet három leggazdagabb alkotása közé tartozik. A korszak másik két jelentős megmaradt temploma a sztiriszi Hosziosz Lukasz-kolostoregyüttes, és az Athén mellett található Daphni-kolostor. 1990-ben a három épület egyszerre került fel az UNESCO világörökségi listájára.

A kolostort császári parancsra alapították a 11. században, az épület szerkezetét és a dekorációt feltételezhetően Konstantinápolyban tervezték. Eredeti refektóriumában körülbelül 50 ember foglalhatott helyet, ebből következik, hogy a kolostor a jelentősebbek közé tartozott. A hajó és a narthex mozaikjainak központi témája Jézus élete az Angyali üdvözlettől a Feltámadásig. Nea Moni összes mozaikjára jellemzőek a környezetükkel éles ellentétben álló, ragyogó színes alakok, és az, hogy a figurák ruhájánál is használták az aranyat, ugyanúgy, mint a háttérnél, ezért a jelenetek fényesen ragyognak. A mozaikképeken összesen 16 jelenetet és 80 szentet ábrázoltak.[1]

Háttér, története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bizánci császárok a képrombolás korszaka után a képtisztelet védelmezőiként léptek fel és a korábban sokat szenvedett szerzetesek bőkezű pártfogóivá váltak. A szerzetesség gyors fejlődésnek indult, és sorban épültek a gazdagon díszített templomok és kolostorok. A bizánci mozaikművészetre jellemző, hogy az archaizálással és a stilizálással szemben időről időre feltűnik egy klasszicizáló irányzat, ami jobban ragaszkodik a harmonikus arányokhoz és természethűbb ábrázolásokhoz.[2] A két irányzat közül adott esetekben az játszik nagyobb szerepet, hogy mennyire érvényesül az udvari művészet hatása. A császári udvarhoz közel álló művészek a klasszikus formarend felé orientálódnak, míg a vidéki kolostor központokban a formák sokkal elvontabbak.[3] A makedón korszak utolsó éveinek vallásos tárgyú mozaikművészetéről az elpusztult fővárosi emlékek helyett a Nea Moni-templom mozaikciklusa nyújt képet, amely IX. Kónsztantinosz bizánci császár idejében készült.

A Nea Moni-kolostort császári parancsra alapították a 11. században.[4] A hagyomány szerint néhány évvel a kolostor alapítása előtt három remete egy környékbeli leégett erdőben egy érintetlenül maradt mirtuszbokrot talált, rajta egy Szűz Máriát ábrázoló ikonnal.[5] A képet elvitték az akkor száműzetésben élő Kónsztantinosz Monomakhoszhoz, a későbbi IX. Kónsztantinosz császárhoz, aki megfogadta, hogy ha egyszer császár lesz belőle egy templomot építtet Híosz szigetén.[5] Koronázása után a remeték emlékeztették fogadalmára és nemsokára elkezdődött a templom építése, amit csak Theodóra császárnő idejében fejeztek be.[5]

1049-ben az uralkodó engedély adott a szerzeteseknek, hogy maguk közül válasszanak apátot, aki a templom felszentelésekor rendezett ünnepségen a házigazda szerepét töltötte be.[6] Az épület a következő évszázadok során súlyos károkat szenvedett. 1822-ben a törökök elleni harcok során kifosztották a levéltárát és felgyújtották a könyvtárat, majd 1881-ben egy földrengés károsította.[4]

Szerkezete, mozaikdíszítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nea Moni esetében, mivel egy császári templomalapításról van szó az épület szerkezetét és a dekorációt feltételezhetően Konstantinápolyban tervezték. Mivel díszítése az uralkodó felügyelete alatt történt, a művészeket a fővárosból küldték az építésszel együtt.[7] A külső narthexet három kupolával fedték le, két végében abszidiolákat alakítottak ki. Az összhatásában monumentális, nagyméretű exonarthexel ellátott belső térben a csegelyes kupolát nyolc oszlop tartja. A kereszthajók hiányoznak. A falak kétszintes, a lapokat keretekkel egymástól elválasztó márványborítása is császári ajándék.[8] Eredeti refektóriumában körülbelül 50 ember foglalhatott helyet, ebből következik, hogy a kolostor a jelentősebbek közé tartozott.[6]

A templom mozaikdíszítése feltehetőleg 1049 és 1055 között készült.[6] A hajó és a narthex mozaikjainak központi témája Jézus élete az Angyali üdvözlettől a Feltámadásig. A főhajó felett egy nagyméretű kupola magasodik, alatta nyolc kagyló alakú bemélyedésben Krisztus életéből mutatnak be jeleneteket. A kupolában a mára elpusztult mozaikborítás Krisztust ábrázolta angyalokkal körbevéve. Az apszisban az imádkozó (orans) Mária képét helyezték el. Ezen kívül szokásos módon számos szentet jelenítettek meg, közülük többeket medalionokban, ami a képrombolás előtti hagyományokra vezethető vissza.[9]

A kupola díszítése elpusztult, de az evangélista- és angyalábrázolásokból az következik, hogy mozaikja a Pantokrátort, Krisztust ábrázolta, és ennek folytatásaként jelenik meg az apszisban Mária imádkozó alakja.[10] A templom narthex részében ábrázolták a szenteket, de nem teljesen egyértelmű, hogy mi alapján választották ki őket. Mivel a templomot Szűz Máriának szentelték logikus, hogy Szent Anna is megjelenik a szentek között, de ezenkívül például számos harcos szentet is ábrázoltak. A legfurcsább az, hogy a szentek legnagyobb részének napja a szeptembertől januárig terjedő időszakra esik.[10]

Az Anasztaszisz, a Leszállás az alvilágban jelenet felépítésében közeli rokona a korábbi sztiriszi Hosziosz Lukasz-templomban ábrázolt hasonló mozaikképnek, de kompozíciója zártabb. Krisztus testtartása a korábbiakhoz képest megváltozott, és az egyik oldalon Ádám és Éva, a másik oldalon Dávid és Salamon mögött mások is feltűnnek. A színhatások kontrasztosak, Krisztus sötétkék ruhájával szemben egyik oldalon Éva aranyszövésű vörös köpenye lángol, míg másik oldalon égszínkék, szürke, zöld, barna és fehér ruhás uralkodók állnak. A jelenetek a korábbiakhoz képest részletesebbek, például a töredékesen fennmaradt Keresztrefeszítést ábrázoló képen mindhárom Mária látható és Keresztelő Szent János mögött egy centurió áll. Míg a Keresztrefeszítés nőalakjain a klasszikus hagyományok stílusjegyei figyelhetők meg, addig a feltámadt Krisztus figurája azt bizonyítja, hogy a mozaikművészek még a sztiriszieknél is messzebb jutottak a stilizálás terén. A lábmosás jelenetén az apostolok egy hosszú padon ülnek, testtartásuk változó. A mozaikciklust Pünkösd ünnepének ábrázolása zárja le, amelynek kompozíciója gazdagabb, de nem olyan egységes, mint ami a Hosziosz Lukasz-kolostorban látható.

A képeken az alakok körvonalai és testük formája hangsúlyos, az arcokra az ünnepélyes arckifejezés, a vastag szemöldök és a szemek alatti mély árnyékok jellemzőek. A férfiak haja és szakálla sötét, arcvonásaik erős közel-keleti hatást mutatnak.[9] Nea Mori összes mozaikjára jellemzőek a környezetükkel éles ellentétben álló, ragyogó színes alakok, és az, hogy a figurák ruhájának kialakításakor is használták az aranyat, ugyanúgy, mint a háttérnél, ezért a jelenetek fényesen ragyognak. A fényekre és a színekre nagyobb figyelmet fordítottak, mint a figurák körvonalaira, ez különösen a narthexben szembetűnő, ahol egyes szereplők kissé alaktalannak tűnnek.[10] Az arany bőséges használata és a ragyogó színek a templom teljes díszítését egységbe foglalják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Byzantine art (Oxford history of Art), i. m. 171. old.
  2. Bizánci művészet, i. m. 113. old.
  3. Bizánci művészet, i. m. 114. old.
  4. ^ a b Byzantine art (Oxford history of Art), i. m. 168. old.
  5. ^ a b c Early Christian and Byzantine Art (Pelican History of Art), i. m. 234. old.
  6. ^ a b c Byzantine art (Oxford history of Art), i. m. 169. old.
  7. Early Christian and Byzantine Architecture (Pelican History of Art), i. m. 363. old.
  8. Early Christian and Byzantine Architecture (Pelican History of Art), i. m. 365. old.
  9. ^ a b Early Christian and Byzantine Art (Pelican History of Art), i. m. 235. old.
  10. ^ a b c Byzantine art (Oxford history of Art), i. m. 173. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nea Moni-kolostor témájú médiaállományokat.
  • Zoltán, Kádár. Bizánci művészet. Corvina Kiadó. ISBN --- (1987) 
  • Cormack, Robin. Byzantine Art (Oxford history of Art). Oxford University Press. ISBN 0-190284211-4 (2000) 
  • Maggi, Stefano. Az antik Görögország képes kalauza. Geographia Kiadó. ISBN 963-9547-02-6 (2005) 
  • Beckwith, John. Early Christian and Byzantine Art (Pelican History of Art). Yale University Press. ISBN 0-300-05296-0 (1993) 
  • Krautheimer, Richard. Early Christian and Byzantine architecture (Pelican History of Art). Yale University Press. ISBN 0-300-05294-7 (1986)