Nagy őrgébics
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 50 000 Ft |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Lanius excubitor Linnaeus, 1758 |
||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagy őrgébics témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy őrgébics témájú médiaállományokat. |
.jpg)
A nagy őrgébics (Lanius excubitor) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj. Az őrgébics onnan kapta nevét, hogy régebben a solymászok kalitkában tartották, mert más-más hangokkal hívta fel figyelmüket a különböző ragadozó madarakra. Ez megkönnyítette a sólymok befogását. Az őrgébics jóval előbb felfedezte a sólymot, mint ahogy a solymász észrevette volna.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Európa nagy részén, Ázsia északi felén, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában fészkel. Nem válogatós madár, fás, bokros területeken, gyümölcsösökben és mocsarakban is megtelepszik.
Alfajai [szerkesztés]
- Lanius excubitor bianchii
- Lanius excubitor borealis
- Lanius excubitor excubitor
- Lanius excubitor funereus
- Lanius excubitor homeyeri
- Lanius excubitor invictus
- Lanius excubitor leucopterus
- Lanius excubitor mollis
- Lanius excubitor przewalskii
- Lanius excubitor sibiricus
Megjelenése [szerkesztés]
Testhossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-35 centiméter, testtömege 48-81 gramm. Szemsávja fekete.
Életmódja [szerkesztés]
Táplálékának jelentős része apróbb gerincesekből áll, de megeszi a rovarokat is. Pockot, egeret, tücsköt és lótetűt a földön zsákmányol, a kisebb madarakat a levegőben kapja el. Az állomány egy része állandó, egy része kóborol. A tövisszúró gébicshez hasonlóan tüskés ágakra szúrja fel a tartalék élelmet.
.jpg)
|
|
|
Szaporodása [szerkesztés]
Növényi szálakból épített csésze alakú fészkét tollakkal béleli ki. Fészekalja 5-7 tojásból áll, melyen 15-18 napig csak a tojó kotlik, s a párja eteti. A fiókák még 20 napig vannak a fészekben, ahol néha kakukkot is nevel.
Kárpát-medencei előfordulása [szerkesztés]
Magyarországon rendszeres és gyakori téli vendég, 2000-ben bizonyítottan egyszer fészkelt. Homeyeri alfaja rendkívül ritka alkalmi vendég, első bizonyított hazai előfordulását 2002. november 15. és december 9. között Hortobágyon észlelték.[1]
Védettsége [szerkesztés]
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján szerepel, még mint nem veszélyeztetett. Európai állománya csökkenő, Magyarországon védett, pénzbeli értéke 50 000 Ft.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Az MME Nomenclator bizottság 2002. évi jelentése a Magyarországon ritka madárfajok előfordulásáról (pdf). birding.hu. (Hozzáférés: 2012. július 22.)
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 3.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 6.)
- ITIS szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. június 6.)
- Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2010. június 6.)
- Tar.hu - a magyarországi fészkelése
- Charlie Bood: A természet csodái 1. Interprint Kft 1990. ISBN 963-02-7705-0
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Képek az interneten a fajról
- Internet Bird Collection - videók a fajról
- Xeno-canto.org - a faj hangja
