Monogenezis-elmélet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A monogenezis-elmélet a poligenezis-elmélet ellenpárja. Monogenezis-elméletnek nevezzük, ha egy elmélet azt állítja, hogy a hasonló jelenségek mind egy közös bölcsőből sugároztak szét.

Etimológiája[szerkesztés]

Görög eredetű szóösszetétel, aminek az első tagja a „mono” jelentése egy. A második tagja, a „genezis” jelentése eredet, keletkezés, származás.

Nyelvészetben[szerkesztés]

A nyelvészeti kutatás egyik feladata a különböző nyelvek eredetének a megfejtése. Jelenleg is vita tárgyát képezi, hogy a ma ismert nyelvek és nyelvcsaládok egyetlen közös nyelvből alakultak-e ki, vagy a nagyobb nyelvcsaládokat párhuzamos fejlődés eredményének kell tekintsük. Ezért azokat az elméleteket, melyek szerint egyetlen ősnyelv létezett, monogenezis-elméletnek nevezik.

Íráskutatásban[szerkesztés]

A különböző írások kialakulása szintén a múlt ködébe vész. Néhány írásrendszerről tudjuk, hogy a többitől függetlenül alakult ki, sőt sok esetben lehet tudni alkotójának nevét is, de a legelterjedtebb, ősi írásokról egyes kutatók azt feltételezik, hogy kulturális kapcsolatok révén terjedtek egyik néptől a másikig (például az egyiptomi hieroglifák, a kínai írás, a maja írás), majd ezekből váltak ki a legfontosabb, ma is ismert írások. Hasonló kérdések vetődtek fel például a tatárlakai lelettel kapcsolatban is.

Biológiában[szerkesztés]

Az emberi faj kialakulását általában egyetlen hominidához kötik, tehát minden embertípus egyazon emberi fajhoz tartozik, és közös ősöktől származik. Korábban politikai megfontolásból az emberi rasszokat külön fajoknak állították be, ami a rasszizmushoz vezetett. Ma már hangsúlyozottan elfogadott az az álláspont, miszerint minden ember a Homo sapiens fajhoz tartozik. Viszont léteznek olyan elméletek is melyek szerint a neandervölgyi ember is hozzájárult a mai ember kialakulásához.

Vallásban[szerkesztés]

A vallásban olyan elméletet nevezünk monogenezis-elméletnek, mely szerint az egész emberi nem egyetlen ősember-pártól származik. Például a kereszténységben Ádámot és Évát tekintik minden ember ősének.

Források[szerkesztés]