Tatárlakai lelet

A tatárlakai lelet a világ egyik korai írásos kultúrájának emléke. A három, piktografikus jelekkel díszített táblácska 1961-ben került elő Erdélyben, Alsótatárlaka (Tărtăria) faluban (Alsócsóra község, Fehér megye). A leletet a Nicolae Vlassa által vezetett román régészcsoport fedezte fel.

Leírása

A táblácskák korának meghatározását megnehezíti, hogy bolygatott rétegből kerültek elő. A táblácskák mellett talált kerámialeletek alapján keletkezésüket egyesek a középső neolitikum idejére, az I. e. 5. évezredben Erdélyben virágzó Vinča–tordosi kultúra idejére tették.

A kutatók egy része úgy gondolta, hogy amennyiben a lelet 7000 éves, akkor a világ legrégebbi "írásos" emléke került elő Tatárlakán. Mások a badeni kultúra I. e. 3. évezredbeli időszakát jelölték meg valószínűnek.

A Maros mentén kialakuló Vinča–tordosi kultúra körben már korábban is ismert, az agyagedényeket díszítő geometrikus jelek a tatárlakai lelet szenzációs felfedezése óta új megvilágítást kaptak. A táblácskákon ugyanis nagy valószínűséggel írás található, és ez alapján elképzelhető, hogy a kultúra többi agyagemlékén lévő jelek is részben írásjelek, amint azt egyébként néhány kutató már korábban is gyanította.

A megfejtetlen írású agyagtáblák komoly dilemmát jelentenek az írás poligenezisén (több, egymástól elszigetelt központban való keletkezésén) alapuló elméleteket követő nemzetközi történettudomány számára. A táblákon látható írásjelek meglepően hasonlítanak a korai elámi és korai sumer ékírásos táblákhoz, valamint a székely-magyar rovásírás jeleihez, de van párhuzam a kínai írásban is. A távoli területek közötti kapcsolat azonban - a poligenezis elmélet talaján állva - nagyon is kérdéses, nemcsak a nagy távolság miatt, hanem egyrészt azért, mert a mezopotámiai írás első emlékei legalább 1000 évvel később jelentek meg, másrészt mivel a korai vonalas-geometrikus írások egymástól függetlenül is hasonlóak.

Az írásrendszerek monogenezise (egyetlen, igen régi központból való elterjedése) alapján azonban a tatárlakai táblák jeleinek távoli párhuzamai jól magyarázhatók. Ezt az elméletet - Karl Faulmann és mások gondolatát követve - Varga Géza dolgozta ki és alkalmazta a tatárlakai táblák esetére. E szerint a sumer jelpárhuzamok nem jelentik azt, hogy a táblákat sumerek készítették; az elámi párhuzamok sem jelentik azt, hogy a táblákat elámiak készítették; a székely párhuzamok pedig nem értékelhetők úgy, hogy a táblákat a magyarok vagy a székelyek készítették volna, stb. A tatárlakai jelek széles körben kimutatható párhuzamainak az a magyarázata, hogy a csillagképek jeleit az emberiség már a kőkorszakban megalkotta s ezek általánosan ismertek voltak a kőkori Eurázsiában.

A tatárlakai leletek önmagukban nem értékelhetők úgy, mintha a Maros mentén valamikor az I. e. 5. évezred végén kísérlet történt volna az írás bevezetésére. Egyes szerzők értékelése szerint a tatárlakai táblákon ugyanis nem írást, hanem csupán csillagtérképet (egyfajta világmodellt) látunk. Ezért nem volt ennek az "írással való kísérletezgetésnek" folytatása.

A neolitikumból azonban ismerünk hasonló jelekkel (székely-magyar rovásjelek előképével) karcolt agyagtárgyakat (ilyen pl. a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor). Azaz a környezet írásemlékeivel együtt már biztosan megállapítható, hogy az ember a neolitikumban már tudott írni is, meg csillagtérképet rajzolni is.

A Vinča-tordosi kultúra karcolt jeleit a kutatók többféleképpen értelmezik. Egyesek szerint - akik megfeledkeznek arról, hogy a fazekasjelek is egyfajta jelentést hordoznak - a főleg agyagedényekre karcolt jelek afféle fazekasjelek lehetnek. Mások szerint a jelek talán a pre-sumer kultúrákban a korai gazdasági elszámolásokban használt „agyagzsetonok” (tokens) agyagba karcolt megfelelői. Többen (köztük legutóbb Záhonyi András) azt állapították meg, hogy a tatárlakai jelek csillagképek jelképei.

Kételyek a leletek korával kapcsolatban

Az amulett retusált képe.

A táblácskákat a Gura Luncii régészeti lelőhelyen kevéssel a munkaidő előtt találták meg az ott dolgozók, amikor a régészeti ásatások vezetője, Nicolae Vlassa professzor már nem volt a helyszínen. A táblácskák eredeti fekvéséről a feltáró árokban nem készült fényképfelvétel. Később az eredetileg égetetlen agyagtáblácskákat a Kolozsvári Régészeti Múzeum kemencéjében kiégették, így a későbbi kormeghatározás lehetetlenné vált. A leletek eredetiségével kapcsolatban Vlassa professzor visszautasít mindenféle vitát, emiatt egyes kutatókban kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy valóban az i. e. 5. évezredből származnak-e.

Alternatív elméletek

Adam Falkensteinnek, a Heidelbergi Egyetem asszirológus professzorának 1965-ös tanulmánya szerint Tatárlakán egy olyan írásbeliség létezett, amely sumer hatásra jött létre. Mások szerint a Kárpát-medence népessége már a kőkorszak óta rendelkezett írásbeliséggel (vö. Varga Csaba: A kőkor élő nyelve), amelyet a székelyek, illetve a kunok őriztek meg az elmúlt századig (székely-magyar rovásírásunk).

Colin Renfrew szerint a sumer jelekhez való hasonlóság csupán véletlen. Ugyanakkor írásról beszélni valószínűleg helytelen, mert nem lehet tudni, hogy a jelek beszédbeli kapcsolat nélkül is érthetőek voltak-e egy másik személy számára.

A korongon lévő jelek párhuzama a székely-magyar rovásírással.

Az ősi rovásírásunknak legalább négy betűje az F, Z, NY és Gy felismerhető.

• A korong által alkotott kör és az azt négy részre osztó kereszt megfelel a rovásírás F betűjének, egyúttal a Föld jelének.
• A bal felső negyed következő jele megfelel a rovásírás Z betűjének.
• A bal felső negyed harmadik jele a rovásírás NY betűjének felel meg.

A fésűszerű rajzolat alatt két rovás NY-hez hasonló jel (párhuzamai a bal felső negyed NY jelénél) és két kisebb karika van. Mind a rovásírás NY betűhöz hasonló jelek, mind a karikák megtalálhatók sumér és elámi számjegyek között.

• A bal alsó negyedben alul látható jel megfelel a rovásírás GY betűjének.

f	z	ny	gy

Olvasat

• A szár szójele az egyik tatárlakai táblán
• Az atya szójele egy tatárlakai táblán

Lásd még

Vinča–tordosi kultúra

Források

• Friedrich Klára: Tatárlaka titka.
  • Illusztrált dolgozat: 1.-8. rész [1] , [2] , [3] , [4] , [5] , [6] , [7] , [8] )
  • Képek nélküli dolgozat [9].
• Szakács Gábor: Tatárlaka titka [10]
• Záhonyi András:
  • A tatárlaki korong 7000 éves? [11];
  • Rovásjeleink és a mezopotámiai jelkészlet [12]
• Makkay, J. 1969 The Late Neolithic Tordos Group of Signs. Alba Regia 10, 9-50
• Makkay, J. 1984 Early Stamp Seals in South-East Europe. Budapest
• Makkay, J. 1990 A tartariai leletek. Budapest
• Maxim, Z. 1997 Neo-eneoliticul din Transilvania. Bibliotheca Musei Napocensis 19. Cluj-Napoca
• Milojcic, Vl. 1963 Die Tontafeln von Tartaria (Siebenbürgen), und die Absolute Chronologie des mitteeeuropäoschen Neolithikums.Germania 43, 266-268
• Falkenstein, Adam 1965 Zu den Tafeln aus Tartaria. In: Germania. Anzeiger der Römisch-Germanischen Kommission des Deutschen Archäologischen Instituts, Jg. 43, 269–273.
• Varga Géza: A tatárlakai táblák új értelmezése (Így írtok ti magyar őstörténetet, Írástörténeti Kutatóintézet, 2010.) http://tudos.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=56467
• Vlassa, N. 1962 --- (Studia UBB 2), 23-30.
• Vlassa, N. 1962 --- (Dacia 7), 485-494;
• Vlassa, N. 1965 --- (Atti UISPP, Roma 1965), 267-269
• Vlassa, N. 1976 Contributii la Problema racordarii Neoliticul Transilvaniei, p. 28-43, fig. 7-8
• Vlassa, N. 1976 Neoliticul Transilvaniei. Studii, articole, note. Bibliotheca Musei Napocensis 3. Cluj-Napoca
• Winn, M. M. 1973 The Signs of the Vinca culture: An Internal Analysis. Their Role, Chronology and Independence from Mesopotamia. Ann Arbor
• Winn, M. M. 1981 Pre-writing in Southeastern Europe: The Sign System of the Vinca Culture ca 4,000 BC. Calgary

Külső hivatkozások

• Marco Merlini: Milady Tărtăria and the riddle of dating Tărtăria tablets
• Echotv
• Írástudomány (írástörténeti linkgyűjtemény) http://www.linksite.hu/lapok/irastudomany/index.php
• Melyik a korábbi írásemlék: a szentgyörgyvölgyi tehénszobor, vagy a tatárlakai tábla?
• Tordos-Vincsa írás linkgyűjtemény
• Grandpierre Attila beszél a leletről (DunaTV)