Mindorói bivaly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mindorói bivaly
Mindorensis.jpg
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Nem: Bubalus
Faj: B. mindorensis
Tudományos név
Bubalus mindorensis
(Heude, 1888)
Elterjedés
Tamaraw distribution map.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mindorói bivaly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mindorói bivaly témájú kategóriát.

A mindorói bivaly vagy tamarao (Bubalus mindorensis) a szarvasmarha rokonfajainak egyike.

A legtöbb nyelven a Fülöp-szigeteken használt tamarao néven ismerik, illetve ennek különböző változataival jelölik (tamaraw, tamarau, tamarou).

Rendszertana[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mindorói bivaly rendszertani besorolása sokáig viták tárgyát képezte. A vízibivaly alfajának is vélték és egyes kutatók szerint a celebeszi anoa fajok rokona. A DNS elemzésen alapuló vizsgálatok bebizonyították, hogy a mindorói bivaly valódi, teljes értékű faj, amelyik sokkal közelebbi rokonságban van a vízibivallyal, mint az anoákkal.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mindorói bivaly jelentősen kisebb, mint a vízibivaly, viszont nagyobb, mint az alföldi anoa. Testhossza 220 centiméter, marmagassága egy méter, súlya 220–300 kilogramm. Szőrzete sötétbarna vagy fekete. Mint minden tuloknál, a mindorói bivalynál is mindkét ivar visel szarvakat. Szarvai igen vastagok, hosszuk 35–50 centiméter. A bika nagyobb, mint a tehén, szarvai is hosszabbak.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fülöp-szigetekhez tartozó Mindoró szigetén honos. Elsősorban esőerdőkben előforduló faj, de olykor nyíltabb füves térségekre is kimerészkedik.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Napi ritmusa a zavarás mértékétől függ, ha nem zaklatják nappal is mozog, de ahol erősen üldözik, ott alapvetően éjszakai életmódra tér át. A tamarao, mint a tulkok többsége elsősorban fűevő faj.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstény 276–315 napos vemhességi idő után egyetlen borjút ellik. A fiatal állatok a felnőttektől eltérő színezetűek, többnyire barnás-vörösek. A felnőttekre jellemző sötét szín három-négyéves korukban alakul ki. Nagyjából ebben a korban hagyják el az anyjukat. Várható élettartam 20–25 év.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tamarao a tulkok egyik leginkább veszélyeztetett faja. élőhelye, Mindoro szigete csupán 9735 km² nagyságú, a Mindorói bivaly azonban ebből is csak a sziget középső területein található két védett területen fordul elő, amelyek összterülete nem haladja meg a 100 km²-t. A faj korábban az egész szigeten elterjedt volt, sőt a pleisztocén korban a szomszédos Luzon szigetén is előfordult. Innen feltehetően a Fülöp-szigetekre érkező első emberek irtották ki. Mindorón is nagyon megritkult, elsősorban a vadászat, az élőhelyét jelentő esőerdők kiirtása és a házi szarvasmarhák által terjsztett fertőző betegségek miatt. A faj összegyedszáma nem lehet több 200 állatnál, holott 1900-ban állományát még nagyjából 10 000 egyedre becsülték. A Természetvédelmi Világszövetség emiatt a fajt a „kihalással közvetlenül veszélyeztetett” kategóriába sorolta.

A mindorói bivaly a Fülöp-szigetek legtermetesebb őshonos emlősfaja. 1936 óta hivatalos védelemben részesül és a szigetország egyik szimbólumának számít. Ezért mindent elkövetnek megóvása érdekében.

Állatkertekben a Fülöp-szigetek kivételével nem tartják sehol.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. The Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999, ISBN 0-8018-5789-9

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]