Ugrás a tartalomhoz

Michael Robinson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. május 3., 16:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Michael Robinson
2016-ban
2016-ban
Személyes adatok
Teljes névMichael John Robinson
Születési dátum1958. július 12.[1]
Születési helyLeicester, Anglia
Halálozási dátum2020. április 28. (61 évesen)[1]
Halálozási helyMarbella, Spanyolország
Halál okabőrrák
Állampolgárságbrit
Magasság182 cm
Posztcsatár
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
19751979Anglia Preston North End004800(15)
19791980Anglia Manchester City0300(8)
19801983Anglia Brighton & Hove Albion0011300(37)
19831984Anglia Liverpool03000(6)
19841986Anglia Queens Park Rangers0048000(5)
19871989Spanyolország Osasuna0058000(12)
Válogatottság
19801986Írország Írország0240(4)
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
SablonWikidataSegítség

Michael John Robinson (Leicester, 1958. július 12.2020. április 28.) ír válogatott labdarúgó, televíziós személyiség.

Pályafutása

Klubcsapatokban

Robinson az angliai Leicesterben született. Fiatalkorában szülei Blackpoolba költöztek, hogy egy panziót vezessenek, ő pedig a Preston North Endben kezdte pályafutását.[2] 1979 augusztusában a Manchester City szerződtette 750 000 font átigazolási díj ellenében. Mindössze egy szezont töltött a csapatnál, harminc bajnokin nyolc gólt szerzett, ezt követően pedig a Brighton & Hove Albion csapatához igazolt.[3]

Pályára lépett az 1982–1983-as FA-kupa-sorozat döntőjében.

1983 nyarán 250 000 fontért cserébe a Liverpoolhoz igazolt, ahol Kenny Dalglish és Ian Rush voltak a riválisai a posztján. Egyetlen ott töltött szezonjában Ligakupát, bajnoki címet és Bajnokcsapatok Európa-kupáját nyert a klubbal, harminc bajnoki mérkőzésen hatszor volt eredményes. A BEK-döntőben csereként lépett pályára az olasz AS Roma ellen,[4] csapata pedig 1–1-es döntetlent követően büntetőpárbajban győzött 4–2-re.

1984 végén a Queens Park Rangershöz igazolt, akikkel 1986-ban Ligakupa-döntőt játszott és vesztett 3–0 arányban az Oxford United ellenében.

1987 januárjában Spanyolországba igazolt az Osasunába, ahol újra egy csapatban játszhatott volt liverpooli csapattársával, Sammy Lee-vel.[5] Ötvennyolc élvonalbeli mérkőzést játszott a klub színeiben, ezeken tizenkétszer volt eredményes. 1989 nyarán fejezte be pályafutását.[6]

A válogatottban

Az ír válogatottban 1980 és 1986 között 24 alkalommal lépett pályára, összesen négy gólt szerzett címeres mezben.[7]

Sikerei, díjai

Anglia Liverpool FC

Televíziós pályafutása

Visszavonulása után anyanyelvi szinten megtanult spanyolul, majd televíziós pályafutását a Radio Televisión Española adójánál kezdte és közreműködött az 1990-es világbajnokság kommentátoraként is.[8] Később kommentátorként és műsorvezetőként dolgozott a Cadena SER és a Canal + csatornánál, ahol 14 éven át (1991–2005) házigazdája volt az El día después című televíziós shownak.[9][10] A show befejezését követően a csatorna vasárnapi labdarúgó-mérkőzéseinek kommentátora volt és Informe Robinson címmel saját műsora is volt a társaságnál.[11]

Rögbirajongóként az Ibériai Szövetség, az Ibériai-félszigetet lefedő rögbi szakszervezet bajnokságának elnöke volt,[12] a Canal + megbízásából rendszeresen részt vett a világbajnokságok vagy a Hat Nemzetek Kupája eseményein is.[13]

Reklámokban és sorozatokban is szinkronizált, a Shrek spanyol nyelvű változatában is hallható volt.[14]

Televíziós elismerése

Halála

2018 decemberében diagnosztizáltak nála gyógyíthatatlan melanómát. 2020. április 28-án hunyt el, 61 éves korában.[16][17]

Jegyzetek

  1. a b Michael Robinson. Eurosport. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  2. Michael Robinson: A complete chapter from 'Red Machine: Liverpool FC in the '80s: The players' stories'. The Anfield Wrap, 2017. július 12. (Hozzáférés: 2018. április 26.)
  3. Players - Michael Robinson. lfchitory.net . lfchistory. (Hozzáférés: 2020. április 28.)
  4. Lambea, Alberto. „Michael Robinson: "Me dejé olvidada la Copa de Europa en el 'duty free'"”, El Mundo , 2018. április 24. (Hozzáférés: 2018. április 26.) (spanyol nyelvű) 
  5. Díaz, Pablo. „Sammy Lee, el amigo leyenda de Robinson”, Marca , 2012. március 30. (Hozzáférés: 2018. április 26.) 
  6. La Era Robinson en Osasuna: 58 partidos, 12 goles y un quinto puesto”, Diario de Navarra , 2018. február 20. (Hozzáférés: 2018. április 26.) 
  7. Viner, Brian. „From teenage flop at City to Spanish 'Des', the opinionated life of Robinson”, The Independent , 2002. május 10. (Hozzáférés: 2018. április 26.) 
  8. Sámano, José. „Canal + contrata a Michael Robinson como comentarista de fútbol”, El País , 1991. augusztus 29. (Hozzáférés: 2018. április 26.) (spanyol nyelvű) 
  9. 'El Larguero': Michael Robinson, el "tapado" de la SER para sustituir a De la Morena (spanyol nyelven). PR Noticias, 2016. május 19. (Hozzáférés: 2018. április 26.)
  10. Michael Robinson: "La muerte de 'El Día Después' me dolió casi tanto como mi retirada del fútbol" (spanish nyelven). Diarios de Fútbol, 2007. március 14. (Hozzáférés: 2008. október 13.)
  11. Movistar+ celebra los 10 años de 'Informe Robinson'. Europa Press, 2017. október 26. (Hozzáférés: 2018. április 26.)
  12. Michael Robinson: "No podíamos aceptar las exigencias de los lusos"”, El Día de Valladolid , 2009. március 5. (Hozzáférés: 2018. december 18.) 
  13. Canal Plus cumple 20 años retransmitiendo el rugby”, La Vanguardia , 2014. január 30. (Hozzáférés: 2018. április 26.) (spanyol nyelvű) 
  14. From North End to the West End”, The Garstang Courier , 2014. május 29.. [2019. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. április 26.) 
  15. 'Informe Robinson' de Canal+, Premio Ondas 2009 al mejor programa de actualidad”, Diario AS , 2009. október 16. (Hozzáférés: 2018. április 26.) 
  16. Michael Robinson: Former Liverpool, Man City and QPR striker dead at 61”, i newspaper 
  17. Gyász: elhunyt a Liverpool BEK-győztes ír válogatott csatára”, Nemzeti Sport Online 

További információ