Méhészborz
Méhészborz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Mellivora capensis (Schreber, 1776) | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Méhészborz témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Méhészborz témájú médiaállományokat és Méhészborz témájú kategóriát. |
A méhészborz (Mellivora capensis) az emlősök (Mammalia) osztályába a ragadozók (Carnivora) rendjébe a menyétfélék családjába és a Mellivorinae alcsaládba tartozó Mellivora nem egyetlen faja.
Elterjedése
[szerkesztés]Afrika nagy részén, Ázsia déli és nyugati területein honos.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 60-100 centiméter, marmagassága körülbelül 30 centiméter, testtömege pedig 5,5-14 kilogramm. Homloka, tarkója, nyaka, háta, vállai és farka hamvasszürke. Orra, pofája, füle, nyaka alsó része, melle, hasa és végtagjai feketésbarnák. Karmai hosszúak és erősek.
Életmódja
[szerkesztés]Mindenevő állat, éjszakai életmódot folytat, s napközben csak nagy ritkán indul vadászatra. Megeszi a rovarokat, a vadgyümölcsöket, a madártojásokat és a gerincteleneket is, de a kedvenc eledele a vadméhek lárvái és a lépesméz.
Sűrű bundája és vastag bőre megvédi a vadméhek fullánkjaitól. A méhészborz különleges kapcsolatban áll a mézkalauz madárral, amely kifürkészi a méhek fészkét, majd hívja a méhészborzot. Amikor a borz odaér, felmászik a fészekhez, és feltépi. Először alaposan belakmározik, majd átengedi a terepet a mézkalauz madárnak.
Szaporodása
[szerkesztés]A nőstény méhészborz 6-7 hónapig vemhes. Egy alom 1 vagy 2 utódból áll.
Kapcsolata az emberrel
[szerkesztés]A méhészborz gyakran veszélyt jelent a mezőgazdaság egyik fontos ágára, az állattenyésztésre, mivel erőssége és kitartása miatt nehéz elrettenteni. Megfigyelések alapján képes szétrombolni a tyúkólak vastag falát, valamint képes alagutat ásni a kőből készült épületek alatt. A tyúkól-szindróma általános a méhészborznál is, így egy eset során 17 pézsmaréce és 36 tyúk pusztult el.
A méhészborzot bőre vastagsága és lazasága miatt szinte lehetetlen kutyákkal elpusztítani. A bőrüket nehéz átharapni és a bőr lazasága engedi, hogy támadójuk rángathassa, miközben tartja. A méhészborzot a tarkóján lehet a legbiztonságosabban megfogni. Bőre eléggé masszív ahhoz, hogy több bozótvágó-ütést is kibírjon. A leggyorsabb mód, hogy elpusztítsuk: egy gyors ütés a fejre vastag bottal, vagy a fejlövés, mivel a bőre képes ellenállni a nyilaknak és a lándzsáknak is.
Az Irakban található Bászra angol megszállása során a helyi lakosság "emberevő méhészborzokról" beszélt, ami szerintük az angol megszállók szabadítottak rájuk, amit az angol vezetés teljes egészében elutasított. Az angol haderő szóvivője kijelentette, hogy a borzok elterjedtek a régióban, de ritkán fordulnak elő Irakban, és csak akkor veszélyesek, ha az ember provokálja őket. A bászrai állatkórház igazgatója, Mushtaq Abdul-Mahd megerősítette, hogy a méhészborzok valóban előfordultak a térségben 1986-ban. A basrai állatorvosi főiskola dékánja, Dr. Ghazi Yaqub Azzam azzal érvelt, hogy a méhészborzok továbbvonultak a városba, az áradás miatt Észak-Bászra területéről. Az esetről egy 2007-ben megjelent cikk számolt be a sajtóban.
India sok részéről érkezett jelentés, hogy a borzok az emberi környezet közelében élnek, így sokszor a rideg állattartás állományát támadják meg, olykor gyerekeket is. Ha megtámadják őket, akkor kíméletlenül visszatámadnak. Egy 1941-es The Fauna of British India könyv kiadása azt írja, hogy a méhészborzok emberi holttesteket ásnak ki Indiában.
Kenyában a méhészborz a veszettség legfőbb hordozója, valamint lehetséges hordozói lehetnek a sárgaláznak is.
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 21.)
- Brehm: Az állatok világa
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Menyétfélék
- Emlősfajok
- Monotipikus taxonok
- Afrika emlősei
- Ázsia emlősei
- A Dél-afrikai Köztársaság emlősei
- Lesotho emlősei
- Szváziföld emlősei
- Botswana emlősei
- Namíbia emlősei
- Zimbabwe emlősei
- Mozambik emlősei
- Malawi emlősei
- Zambia emlősei
- Angola emlősei
- Tanzánia emlősei
- Kenya emlősei
- Uganda emlősei
- Ruanda emlősei
- Burundi emlősei
- A Kongói Demokratikus Köztársaság emlősei
- A Kongói Köztársaság emlősei
- Gabon emlősei
- Egyenlítői-Guinea emlősei
- Kamerun emlősei
- A Közép-afrikai Köztársaság emlősei
- Szomália emlősei
- Etiópia emlősei
- Eritrea emlősei
- Dzsibuti emlősei
- Szudán emlősei
- Csád emlősei
- Nigéria emlősei
- Niger emlősei
- Benin emlősei
- Togo emlősei
- Ghána emlősei
- Elefántcsontpart emlősei
- Burkina Faso állatvilága
- Libéria emlősei
- Sierra Leone emlősei
- Guinea emlősei
- Bissau-Guinea emlősei
- Szenegál emlősei
- Gambia emlősei
- Mali emlősei
- Mauritánia emlősei
- Nyugat-Szahara emlősei
- Marokkó emlősei
- Algéria emlősei
- Jemen emlősei
- Omán emlősei
- Az Egyesült Királyság emlősei
- Szaúd-Arábia emlősei
- Katar emlősei
- Jordánia emlősei
- Izrael emlősei
- Kuvait emlősei
- Irak emlősei
- Irán emlősei
- Türkmenisztán emlősei
- Pakisztán emlősei
- India emlősei
- Nepál emlősei
- Üzbegisztán emlősei