Mellerné Miskolczy Eugénia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. május 16., 10:06-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
Mellerné Miskolczy Eugénia
1914 körül
1914 körül
SzületettMiskolczy Eugénia
1872. január 14.[1]
Pest[2]
Elhunyt1945 (72-73 évesen)
Magyarország
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaMeller Artúr
(h. 1896–1937)
SzüleiMiskolczy Adolf
Weisz Laura
Foglalkozása
  • békeaktivista
  • nőjogi aktivista
KitüntetéseiMagyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata
Sablon • Wikidata • Segítség

Mellerné Miskolczy Eugénia (Pest, 1872. január 14.[3] – 1945) az egyik legaktívabb feminista és nőjogi aktivista volt Magyarországon a századfordulótól a két világháború közti időszakig. A Feministák Egyesületének egyik alapító tagja volt, számos szervezet bizottságában és rendezvényén vezetőként tevékenykedett, a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők választójogának egyik szószólója volt. A Nők Nemzetközi Ligája a Békéért és a Szabadságért (WILPF) mozgalom támogatójaként a leszerelés mellett érvelt, és sürgette az állampolgári szabályokat kodifikáló nemzetközi törvények elfogadását a nők védelme érdekében. Bár 1920-ban áttért az evangélikus hitre, letartóztatták, amikor a nácik 1944-ben megszállták Magyarországot és eltűnt. 1946-ban posztumusz kitüntették elismerve humanitárius munkáját.

Fiatalkora

Miskolczy Adolf (1840–1924)[4][5] gépkereskedő és Weisz Laura (1850–1883)[6] gyermekeként született magyarországi zsidó családban.[7][8] Ő volt a család egyetlen gyermeke, aki megélte a felnőttkort. Öccse háromévesen vesztette életét, 1876-ban; húga, Irén háromévesen halt meg 1879-ben; négyéves korú nővére, Laura pedig 1883-ban halt meg.[9] Apja Hódmezővásárhelyről származott, míg anyja Budán született. Zenei és nyelvi tanulmányait követően 1896-ban Budapesten feleségül ment Meller Artúrhoz (1859–1937), a Magyar Nemzeti Bank ellenőréhez.[9][10][11] A házaspárnak négy gyermeke született: Vilmos (1896–1973), Laura, Erzsébet és Rózsa.[7]

Karrier

Mellerné 1904-ben egyik alapítója volt a Feministák Egyesülete nőjogi szervezetnek, amelyet a nemek közötti egyenlőség elérése érdekében hoztak létre.[7] 1906-ra már a szervezet elnökségében dolgozott és előadásokat tartott a szervezet által támogatott szülői konferenciákon. Az előadások különféle témákat öleltek fel, többek között az oktatást, az egészségügyet, beleértve a szexuális felvilágosítást, illetve a munkaügyi képzést. Emellett cikkeket írt és publikált olyan folyóiratokban, mint A Nő és a Társadalom és A Nő - feminista folyóirat, amelyek a férfiak és nők közötti polgári egyenlőtlenségek kezelésére szólítottak fel.[12] Mellerné A Nő szerkesztője lett, valamint előadóként bejárta egész Magyarországot és a nőket érintő kérdésekről beszélt. 1909-ben részt vett Londonban a Nők Nemzetközi Ligája a Békéért és a Szabadságért (WILPF) kongresszusán.[13] Már 1912-ben több alkalommal helyettesítette Bédy-Schwimmer Rózsát, aki a választójoggal foglalkozó politikai bizottságot vezette, amikor Schwimmer nem tudta ellátni elnöki feladatait. 1913-ban kritikát írt a magyar Polgári törvénykönyv házassági szabályairól, s ugyanebben az évben tagja volt a Budapesten megrendezett Nők Nemzetközi Választójogi Szövetsége (IWSA) kongresszusának előkészítéséért felelős bizottságának.[12] Amikor Schwimmer 1914-ben Londonba költözött, ő lett a politikai bizottság tényleges vezetője.[14]

Az első világháború alatt a pacifista mozgalomban tevékenykedett, és egyike volt azoknak, akik a Feministák Egyesületét (FE) a pacifizmus támogatására ösztönözték, miközben más feminista szervezetek továbbra is a háborús erőfeszítések támogatására összpontosítottak. Ez az álláspont A Nő cenzúrájához vezetett és a hatóságok megakadályozták az 1916-os Feminista Kongresszust, amelyet Mellerné a háború elleni nyilvános demonstrációnak szánt volna.[15] Amikor a háború véget ért, újból harcolt a női választójogért, s amikor 1919-ben biztosította a kormány a részleges választójogot, sürgette a Feministák Egyesületének tagjait, hogy támogassák az 1920-as parlamenti választásokon induló egyetlen női jelöltet, Slachta Margitot annak ellenére is, hogy Slachta nézeteit antifeministának tartották.[16] Ugyanebben az évben Mellerné és családja áttért az evangélikus hitre és részt vett a genfi WILPF konferencián.[13] Emellett szorgalmazta a nők oktatási lehetőségeit, és 1923-ban memorandumot küldött a kormánynak, amelyet más FE-tagok is aláírtak, és amelyben elítélte a Budapesti Orvostudományi Egyetem azon döntését, amellyel megtiltotta a női hallgatók felvételét.[14] Meller cikkeket is írt, amelyekben hangsúlyozta a férfiak és a nők egyenlő fizetésének és a munkanélküli segélyekhez való hozzáférésének fontosságát.[17]

A két világháború közötti időszakban az angolul és franciául is folyékonyan beszélő Mellerné a Társadalmi Múzeumban, valamint nyelvtanárként dolgozott.[12] 1923-ban tanácsadóként vett részt a WILPF Drezdában tartott vezetőségi ülésén[18], majd 1926-ban a párizsi békekongresszus küldöttjeként szolgált.[19] A következő évben, amikor Glücklich Vilma, a Feministák Egyesületének elnöke meghalt, Mellerné lett a szervezet vezetője.[20] 1920-tól 1935-ig részt vett az IWSA és a WILPF nemzetközi kongresszusain, sürgetve a leszerelést, lobbizott azért, hogy a nők ügyei bekerüljenek a Nemzetek Szövetsége programjába, és nemzetközi törvényhozást sürgetett a hontalanság és a nők jogi védelmének hiánya miatt.[12] Az egyik utazás alkalmával, 1924-ben az Egyesült Államokba érkezett, és részt vett a WILPF több megbeszélésén.[21][18] 1932-ben ő volt a felelős kiadója annak a tiltakozó röplapnak, amelyet József Attila 1932-ben Illyés Gyulával együtt írt az illegális kommunista párt vezetői, Fürst Sándor és Sallai Imre, halálbüntetése ellen.[19][22] Amikor 1938-ban a náci vezetés annektálta Ausztriát, Mellerné egyik kollégája, Bédy-Schwimmer Rózsa megpróbálta rávenni Carrie Chapman Catt-ot, hogy írjon alá egy olyan nyilatkozatot, amely lehetővé teszi, hogy Mellerné és Steinberger Sarolta is kivándorolhasson az Egyesült Államokba. Catt elutasította ezt életkorára és az ilyen nyilatkozatból fakadó felelősség miatt.[12]

1941-ben a hatóságok feloszlatták a Feministák Egyesületét, és Meller a Gestapo célpontjává vált, négy alkalommal is tartóztatták.[20] Amikor 1944 márciusában a németek megszállták Magyarországot, letartóztatták és júliusban a Kistarcsai Internálótáborba vitték.[12]

Halála és öröksége

Mellerné halálának időpontja nem ismert. Egyes források szerint 1944 végén halt meg a kistarcsai táborban.[16][23] Pető Andrea bizonyítékot talált arra, hogy Mellerné túlélhette a háborút. 1945. augusztus 13-i újjáépítési hitelért folyamodott, amely nem volt „hitelesíthető", mert nem volt rajta Mellerné aláírása. 1945. október 12-én „papíron” gondnokság alá vették és fia, Meller Vilmos lett édesanyja gondnoka, aki végül 1948-ban saját nevében kérvényezte az ingatlan helyreállítását.[24] 1946 decemberében a Magyar Közlönyben megjelent egy közlemény, miszerint Mellernét a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesítették a demokratikus eszme ápolása körül szerzett kimagasló érdemeinek elismeréséül.[25]

Jegyzetek

  1. ↑ Frauen in Bewegung 1848–1938 (német nyelven). Osztrák Nemzeti Könyvtár
  2. ↑ születési anyakönyvi kivonat
  3. ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 57/1872. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. május 7.)
  4. ↑ Miskolczy Adolf halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 455/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. május 7.)
  5. ↑ Miskolczy Adolf sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található (17-31-39)
  6. ↑ Weisz Laura halotti bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség halotti akv. 272/1883. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. május 7.)
  7. ↑ a b c Papp & Zimmermann 2006, 331. o.
  8. ↑ Pető 2007, 116. o.
  9. ↑ a b Pető 2014, 304. o.
  10. ↑ Pető 2016.
  11. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 21/1896. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. május 7.)
  12. ↑ a b c d e f Papp & Zimmermann 2006.
  13. ↑ a b Federal Bureau of Investigation 1924, 25. o.
  14. ↑ a b Papp & Zimmermann 2006, 332. o.
  15. ↑ Wernitznig 2015, 107. o.
  16. ↑ a b Wernitznig 2015, 108. o.
  17. ↑ Acsády 2011, 323. o.
  18. ↑ a b Federal Bureau of Investigation 1924.
  19. ↑ a b Pető 2007.
  20. ↑ a b Wernitznig 2015.
  21. ↑ The Chicago Daily Tribune 1924.
  22. ↑ Ignotus 1966.
  23. ↑ Kollonay-Lehoczky 2012, 430. o.
  24. ↑ Pető 2007, 110. o.
  25. ↑ Papp & Zimmermann 2006, 335. o.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Eugénia Miskolczy Meller című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mellerné_Miskolczy_Eugénia&oldid=23870265”