Max Picard

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Max Picard
Született
1888. június 5.[1]
Schopfheim[2]
Elhunyt
1965. október 3. (77 évesen)[1]
Neggio
Foglalkozása orvos

Max Picard (Schopfheim, Németország, 1888. június 5.Neggio, Lugano, Svájc, 1965. október 3.) svájci orvos és kulturfilozófus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Picard 1888-ban született Joseph Picard és Margareth Goldstrom gyerekeként[3]. Orvosi tanulmányait Freiburg im Breisgauban, Berlinben és Münchenben végezte. Először Heidelbergben gyakorló orvosként, majd Münchenben orvosként dolgozott. Heidelbergi tartózkodása alatt Ernst Troeltsch és Heinrick Rickert filozófiaelőadásait hallgatta[4]. 1918-ban, alig harminc évesen otthagyta az orvosi pályát és Tessinben telepedett le. Műveinek fő témája a kulturfilozófia és -kritika. Munkájának elismeréseként 1952-ben megkapta a Johann-Peter-Hebel-díjat és tagja volt a Pen-Clubnak is. Max Picard 77 éves korában, egy baleset következtében hunyt el [5].

Filozófiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Max Picard gondolatiságának középpontjában a tömegtársadalom és az egyén konfliktusa áll. A modern kor embere ki van szakítva a hagyományok által teremtett összhangból, a világot egyre inkább csak a médián keresztül ismeri. Ez a fajta kommunikáció pedig nem enged teret a személyes találkozásnak és megismerésnek[6]. Írásainak stílusa nem érvelő, hanem inkább aforisztikus, lényegre törő[7].

Legnépszerűbb művében, „A csend birodalmában“ amellett érvel, hogy a szüntelen információáramlás, szóörvény közepette az ember a csendben találja meg önmagát. A csend az egyetlen jelenség, aminek nincs közvetlen gyakorlati haszna, ezért ellenáll a technicizálódott társadalom haszonelvű gondolkodásának[8].

Művei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A csend birodalma / Max Picard ; ford. Szabóné Révész Mária. - Budapest : Kairosz, 2002.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 26.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 11.
  3. Historisches Lexikon der Schweiz, 9. kötet, Basel : Schwabe, 2010, p. 722.
  4. Deutsche Biographische Enzyklopädie, 7. kötet, München : Saur, 1998, p. 660
  5. Walter Abendroth: Max Picard in. Die Zeit, 1965. október 15.
  6. Klaus Weigelt: Max Picard (1888-1965) und Ernst Wiechert (1887-1950)
  7. Koczinszky Éva: Max Picard: A csend birodalma in. BUKSZ, 2003/3, 260
  8. Biographisch-Bibliographisches Kirchenlexikon, 7. kötet, Nordhausen : Bautz, 1994, 563. hasáb