Magyary-Kossa Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyary-Kossa Ferenc
Született1826. november 13.
Tiszaroff
Elhunyt1890. szeptember 17. (63 évesen)
Budapest
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaügyvéd,
állatorvos
SablonWikidataSegítség

Nagysarlói Magyary-Kossa Ferenc (Tiszaroff (Nagy-Kun-Szolnok megye), 1826. november 13.Budapest, 1890. szeptember 17.) földbirtokos, állatorvos, irodaigazgató, honvédhadnagy, 1848/49-es huszárszázados, hites ügyvéd.

Élete[szerkesztés]

Magyary-Kossa István földbirtokos és Kenessey Erzsébet fia. Iskoláit a szülői háznál, majd Komáromban, Gyönkön és Pápán végezte; a jogot Pozsonyban és Pesten hallgatta; ügyvédi censurát tett 1847-ben. A szabadságharcban mint hadnagy, később mint százados vett részt. A függetlenség kimondása után visszavonult. Beutazta 1858-59-ben Német-, Francia-, Angol-, Olaszországot, Belgiumot, Hollandiát, Dániát. 1858. június 15-én megnősült. Amikor 1858-ban gazdálkodni kezdett magán kedvtelésből, állatorvosi oklevelet szerzett. Tiszaderzsi birtokán telepedett le és kiváló szenvedéllyel foglalkozott a természettudományokkal. A szerencsétlen évek és a többszöröi árvíz kényszerítették, hogy birtokait eladja; ennek folytán Budapestre költözött és a minisztérium államépítészeti osztályánál hivatalba lépett. A budapesti Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomra 1890. szeptember 19-én.

Cikke a Gazdasági Lapokban (1863. 40. sz. Ujabb kisérletek a Mac-Cormik-féle arató és kaszáló géppel.)

Munkái[szerkesztés]

  • A keleti marhavész terjedésének beoltás és állatbiztosító egyletek általi gátlása. Pest, 1862.
  • Egy pár őszinte szó a tisza-abád-szalóki képviselőválasztó kerület gazdatársaimnak. Uo. 1869.
  • Böngészet a természetből. Uo. 1874. Rajzokkal.
  • A nagy világ. Bpest, 1881.
  • A teremtés korszaka és jelene. Gyakorlati közlemények a mult és a jelenből. Természetkedvelők, mezei gazdák, iparosok számára. Uo. 1881. Öt füzet.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp., Heraldika, 1998-1999.