Magnézium-hidroxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magnézium-hidroxid
Hydroxid hořečnatý.PNG
IUPAC-név Magnesium hydroxide
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1309-42-8
ATC kód G04BX01
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Mg(OH)2
Moláris tömeg 58,33 g/mol
Megjelenés fehér por
Sűrűség 2,4 g/cm3
Olvadáspont 350 °C, elbomlik
Oldhatóság (vízben) 1,2 mg/100 mL
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
-925 kJ/mol
Standard moláris
entrópia
So298
63 J/mol/K
Veszélyek
MSDS External MSDS
Főbb veszélyek Nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok Nincs R-mondat[1]
S mondatok Nincs S-mondat[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Magnézium-oxid
Azonos anion Berillium-hidroxid
Kalcium-hidroxid
Stroncium-hidroxid
Bárium-hidroxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A magnézium-hidroxid egy szervetlen vegyület, melynek képlete Mg(OH)2. A magnézium vagy a magnézium-oxid és víz reakciójában keletkezik. A természetben megtalálható ásványként, az ásvány neve brucit.

A különféle gyomorsavmegkötőkben és hashajtókban gyakran megtalálható. A folsav (B9 vitamin), és a vas felszívódását gátolja. A magnézium-hidroxid által kiváltott hasmenés során a szervezetből nagy mennyiségű kálium távozik, így ha az nem kerül pótlásra, extrém esetekben akár izomgörcsöket is okozhat. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Magnesii hydroxidum néven hivatalos.

Vízben nagyon rosszul oldódik, valamint kevéssé válik ionjaira, ezért gyenge bázis.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben ásvány formájában előfordul, ezért iparilag nem szokták előállítani. Laboratóriumi körülmények között általában a következő előállítási mód szerint szintetizálják magnézium és nátrium-hidroxid, kálium-hidroxid, vagy ammónium-hidroxid segítségével:

Mg2+ (vízben oldva) + 2OH (vízben oldva) → Mg(OH)2

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • gyomorsavmegkötőként alkalmazzák;
  • enyhe hashajtó hatású;
  • szennyvizek tisztításánál a savas vegyületek semlegesítésére alkalmazzák;
  • néhány dezodorban is megtalálható;
  • élelmiszerek esetén elsősorban savanyúságot szabályozó anyagként, valamint konzerv zöldségek és gyümölcsök színének tartósítására használják, E528 néven. Előfordulhat sajtokban, valamint egyes konzervekben. Napi maximum beviteli mennyisége nincs meghatározva. Nagy töménységben hashajtó hatású.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]