Lotus 107

Lotus 107
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Team Lotus
Előző	Lotus 102
Következő	Lotus 109
Műszaki adatok
Vázszerkezet	Karbonszálas
Első felfüggesztés	vonórudas aktív felfüggesztés
Hátsó felfüggesztés	mint az első
Motor	Ford 3,5L V8 szívómotor Mugen-Honda 3,5 V10 szívómotor
Váltó	Lotus Xtrac 6 sebességes félautomata
Üzemanyag	BP, Castrol, Mobil1
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Team Lotus
Pilóták	11. Mika Häkkinen 11. Johnny Herbert 12. Alessandro Zanardi 12. Pedro Lamy
Első verseny	1992-es Formula–1 San Marinó-i nagydíj
Utolsó verseny	1994-es Formula–1 kanadai nagydíj
Futott versenyek	34
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Lotus 107 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett, eredetileg az 1992-es Formula-1 világbajnokságra, de áttervezett változatát használták 1993-ban, sőt 1994 első néhány versenyén is. Ez volt az utolsó olyan Lotus-versenyautó, amely versenyképes volt és pontokat szállított a csapatnak.

Tervezése

Habár Chris Murphyhez köthető az autó, de mégis a Gustav Brunner által tervezett Leyton House CG911 volt az alapja. Amikor a Leyton House csapat vezetőjét, Akagi Akirát letartóztatták, a tervezők egy részét szélnek eresztették. Murphy is így került a Lotushoz, így a Brunner által tervezett alapokra felhúzta a saját konstrukcióját.

Kétségtelen, hogy az előd Lotus 102 bumfordinak ható, és elavult felépítéséhez képest a 107-es modell áramvonalasra sikeredett. Motorja a Ford V8-asa lett, amely kis különbségekkel megegyezett a Benetton csapatnak szállítottal.

Versenyben

Először az 1992-es San Marinó-i nagydíjon mutatkozott be a típus, Mika Häkkinen és Johnny Herbert vezetésében. Az bebizonyosodott, hogy gyors autó, és tudja tartani a lépést az élmezőnnyel - viszont rendkívül megbízhatatlan volt. Herbert a 12 versenyéből csak hármat fejezett be. A csapat ebben az évben 13 gyűjtött ponttal az ötödik lett a bajnokságban.

Az 1993-as szezonnak ugyanezzel az autóval futottak neki,107B néven. A csapat ekkoriban az 1987-es idényben általuk már bemutatott technológia, az aktív felfüggesztés továbbfejlesztésével kacérkodtak. Sajnos a fejlesztés nem sikerült tökéletesre, és mivel ez volt az elsődleges céljuk, másra már nem jutott lehetőség. Ez visszaeséssel járt együtt, 12 pontjuk a konstruktőri 6. helyre volt elég.

Mivel a Lotus ekkoriban már komoly anyagi problémákkal küzdött, 1994 elején is kénytelenek voltak ezt az autót használni, mert az új modell késlekedett. Az első versenyeken így 107C variáns néven nevezték az autót, melyből a szabályváltozások miatt kiszerelték az aktív felfüggesztést, és a motort is lecserélték a Mugen-Honda erőforrásaira. Nem értek el vele jó eredményeket, pontot nem szereztek.