Ugrás a tartalomhoz

Leonhard Frank

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 6., 09:16-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Leonhard Frank
Született1882. szeptember 4.[1][2][3][4][5]
Würzburg[6][7][8]
Elhunyt1961. augusztus 18. (78 évesen)[1][7][2][3][4]
München[9][7][10][8]
Állampolgárságanémet
Házastársa
  • Charlott Frank
  • Elena Frank
GyermekeiAndre Gunder Frank
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Kleist-díj (1918)
  • Prize of the city of Nuremberg (1953)
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja (1955)
  • a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje (1957)
  • a Humboldt Egyetem díszdoktora (1957)
SírhelyeNordfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Leonhard Frank témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Leonhard Frank (Würzburg, 1882. szeptember 4. – München, 1961. augusztus 18.) német drámaíró.

A 20. század első felének egyik legmeghatározóbb német írója. Elsősorban tárgyilagos és lényegre törő stílusa miatt lett elismert a korabeli írói világban. Írásaira nagy hatással volt kritikus gondolkodása és világszemlélete. Az írói munka mellett foglalkozott a társadalmat érintő kérdésekkel, összefüggésekkel, valamint a politika is központi helyet foglalt el érdeklődési körében. Műveiben gyakran pszichológiai alaptételekkel dolgozik, a pszichológia tárgykörében elemzi és ábrázolja az adott műben szerepeltetett figuráit, emellett gyakran megjelenik maga a társadalom is ebben az összefüggésben. Alkotásait leggyakrabban az expresszionizmushoz, illetve az „új tárgyilagossághoz” (Neue Sachlichkeit) sorolják.

Élete és munkássága

Leonhard Frank szerény körülmények között nevelkedett egy négygyermekes családban. Apja asztalosmesterként dolgozott, hogy fenn tudja tartani a családot. A Majna folyó mentén megélt szegényes gyermekkor, a tény, hogy a munkásosztály alsóbb rétegeihez tartozott a család, és hogy nem várt gyermekként született, kihatással voltak egész életére. Általános iskolai tanulmányait a helyi evangélikus iskolában folytatta, az ott szerzett tapasztalatairól később igencsak negatívan számolt be. Ekkoriban több szakmával is megismerkedett, mint például a lakatos mesterséggel, de dolgozik kerékpár műhelyben is.

1904 és 1910 között Münchenben tanul, azzal a céllal, hogy festő válhasson belőle. 1905-ben felveszik a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára, ahol festészetet és grafikát tanul. Az egyetemen töltött éveit is mély szegénység és nélkülözés jellemzi, különböző segédmunkákból próbálja magát fenntartani.

1910-ben Berlinbe megy, ahol belecsöppen a fiatal berlini írók világába, és megismeri első feleségét Lisa Ertel-t. Ebben az időszakban pozitívan alakul az élete; szerves tagja egy feltörekvő, többek között Kurt Hiller, Jakob van Hoddis, Georg Heym és Ernst Blass által képviselt írói csoportosulásnak, írásban megjelennek első elbeszélései.

1914. fordulópontot jelent számára szakmailag: megjelenik első könyve Haramiák bandája (Die Räuberbände) címmel. A könyv mind az olvasóközönség, mind az irodalomkritikusok körében nagy sikert arat, még ebben az évben Fontane-díjjal is megjutalmazzák az ekkor 32 éves Leonhardot. Magánélete azonban gyors fordulatot vesz, mikor egy berlini kávézóban tettlegességig fajuló vitába keveredik egy szociáldemokrata újságíróval, akit nyilvánosan megüt nézetei miatt. (Leonhard elkötelezett szocialista.) Emiatt kénytelen Svájcba emigrálni. Itt fejezi be Ursache című novelláját, valamint aktívan ír kisebb elbeszéléseket, novellákat a háború borzalmairól. 1917-ben ezek az alkotások megjelennek Der Mensch ist gut címmel, novelláskötet formájában. Németországban betiltják a munkáinak a kiadását, mégis nagy az olvasottsága a háborúellenes mozgalmak ill. csoportok körében.

1918-ban visszatérhet Németországba, és Münchenben csatlakozik az újonnan alakult Tanácsköztársasághoz, és aktív szereplője a politikai közéletnek. Nem sokkal később súlyosabban megsérül egy utcai zavargásban. Ezután Berlinbe megy, ahol 1920 és 1933 között íróként és forgatókönyvíróként dolgozik. A berlini tartózkodása alatt első felesége meghal, ami lelkileg igencsak megviseli az írót. 1929-ben azonban újra nősül, és megszületik fia, Andreas.

A hitleri hatalomátvétel után azonban ismét menekülésre kényszerül, így 1933-ban Zürichet és Londont érintve Párizsba megy családjával. Németországban tiltólistára kerül, könyveit a náci rezsim el is égeti. A második világháború kitörése után nem sokkal azonban megint csak menekülnie kell a Gestapo feljegyzései miatt. Eközben a francia kormány többször is letartóztatja és fogságban tartja. Végül 1940-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. A menekülés és az átélt meghurcoltatás emlékeit a Mathilde és a Baloldalt dobog a szívem c. könyveiben írja meg.

Az Amerikában töltött idő alatt is állandó megfigyelés alatt állt, ugyanis az FBI nem nézte jó szemmel a hírhedten kommunista nézeteiről ismert Frank jelenlétét. Ekkoriban is forgatókönyvíróként dolgozik, majd 1947-ben megjelent Jézus Tanítványai című híres regénye, ami a háború utáni Németország nyomorúságát mutatja be.

1950-ben visszatér Münchenbe, ahol haláláig marad. Harmadjára is megnősül, ezúttal az amerikai színésznőt, Charlotte Londont kéri meg. Élete ezen szakaszában számos kitüntetéssel jutalmazzák az írót, könyvei azonban már nem jelennek meg, kivéve az 1952-es megjelenésű Baloldalt dobog a szívem című regényt, ami utolsó nyomtatásban megjelent műve is egyben.

Művei

Regények

  • Die Räuberbande, 1914
  • Der Bürger, 1924
  • Das Ochsenfurter Männerquartett, 1927
  • Bruder und Schwester, 1929
  • Von drei Millionen drei, 1932
  • Traumgefährten, 1936
  • Mathilde, 1948
  • Die Jünger Jesu, 1947
  • Links, wo das Herz ist, 1952

Novellák

  • Die Ursache, 1915
  • Der Mensch ist gut, 1917
  • Der Vater, 1918
  • Die Mutter, 1919
  • An der Landstraße, 1925
  • Die Schicksalsbrücke, 1925
  • Karl und Anna, 1926 (1928 von Joe May unter dem Titel Heimkehr verfilmt)
  • Der Streber u. a. Erzählungen, 1928
  • Die Entgleisten, 1929
  • Deutsche Novelle, 1954
  • Das Portrait, 1954
  • Berliner Liebesgeschichte, 1955
  • Michaels Rückkehr, 1957
  • Kurzgeschichten, 1961

Rövid történetek

  • Der Hut
  • Jahrmarkt
  • Atmen
  • Das Porträt
  • Fünf Pfennige
  • Emil Müller
  • Der Heiratsvermittler
  • Berliner Liebesgeschichte
  • New Yorker Liebesgeschichte, 1946

Magyar fordításban

  • A polgár. Regény; ford. Fábry Zoltán; Korunk folyóirat (Kolozsvár), 1927–1928[11][12][13][14][15][16][17][18][19]
  • Az elsodort testvérek. Regény; ford. Nádass József; Prager, Bratislava-Pozsony, 1936 (Az Új Európa könyvesháza)
  • Jézus tanítványai. Regény; ford. Gergely Erzsébet; Európa, Bp., 1957
  • Baloldalt dobog a szívem; ford. Gergely Erzsébet; Európa, Bp., 1958
  • Michael visszatér. Kisregény; ford., utószó Fáy Árpád; Európa, Bp., 1958 (Modern könyvtár)
  • Német novella; ford. Fáy Árpád, Lányi Viktor, vál. Paulinyi Zoltán; Európa, Bp., 1960 (Benne: Az Apa, Az utolsó kocsiban, Karl és Anna, New York-i szerelmi történet, A házasságközvetítő, A tömbparancsnok, Az arckép, Az asztalos, Berlini szerelmi történet)
  • Haramiák bandája. Regény; ford. Homoródy József; Egyetemi Ny., Bp., 1969 (Kozmosz könyvek)

Kitüntetések

  • 1914: Thedor-Fontane Díj (Haramiák bandája)
  • 1918: Kleist-Díj (Der Mensch ist gut)
  • 1928: A Porosz Tudományos Akadémia tagjává választják
  • 1950: Megválasztják tagnak: Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung
  • 1952: Würzburg város ezüst plakettel tünteti
  • 1953: Nürnberg város díja
  • 1955: Az NDK nemzeti díja (Irodalom és Művészet)
  • 1957: Dísztoktori cím (Dr. phil. h. c.) a kelet-berlini Humboldt Egyetemen
  • 1960: Tolstoi-Medál

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Encyclopædia Universalis (francia nyelven). Encyclopædia Britannica Inc.. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Франк Леонхард, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ a b http://www.aufbau-verlag.de/media/Upload/pdf/Modern_Classics_Aufbau_Fall_2013.pdf
  9. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  10. ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/217188/Leonhard-Frank
  11. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00215/korunk_EPA00458_1927_09_4411.html
  12. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00216/korunk_EPA00458_1927_010_4422.html
  13. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00217/korunk_EPA00458_1927_011_4456.html
  14. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00218/korunk_EPA00458_1927_012_4469.html
  15. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00219/korunk_EPA00458_1928_01_4504.html
  16. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00220/korunk_EPA00458_1928_02_4532.html
  17. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00222/korunk_EPA00458_1928_04_4562.html
  18. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00223/korunk_EPA00458_1928_05_4580.html
  19. ↑ http://epa.oszk.hu/00400/00458/00224/korunk_EPA00458_1928_06_4592.html

Források

  • Világirodalmi lexikon IX. (N–O). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1984. ISBN 963-05-3263-8  
  • Leonhard-Frank-Gesellschaft (német nyelven). leonhard-frank-gesellschaft.de. (Hozzáférés: 2018. december 13.)
  • Leonhard-Frank-Archiv (német nyelven). easydb.archive. (Hozzáférés: 2018. december 13.)
  • Leonhard Frank (német nyelven). Autorinnen & Autoren. (Hozzáférés: 2018. december 13.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Leonhard_Frank&oldid=22923140”