Georg Heym

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georg Heym
Georg Heym.jpg
Élete
Született 1887. október 30.
Hirschberg
Elhunyt 1912. január 16. (24 évesen)
Berlin
Nemzetiség német
Pályafutása
Jellemző műfajok költészet
Irodalmi irányzat expresszionizmus
Fontosabb művei Der ewige Tag (1911)
Heym Signature.gif
Georg Heym aláírása

Georg Heym (Hirschberg[1], 1887. október 30.Berlin, 1912. január 16.). német költő.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja államügyész volt, aki fiát hivatalnoki pályára szánta. Ő azonban jogi tanulmányainak befejezése (1911) után inkább tolmácsiskolába, majd katonának jelentkezett, hogy ezt elkerülje. Bevonulása előtt egy költőtársával, Ernst Balckkal a Havelen korcsolyázás közben beszakadt alattuk a jég, és vízbe fulladtak.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Verseiben a naturalista leírások rémálomszerű jelenésekké alakulnak át. Emiatt az expresszionizmus korai képviselőihez tartozik – hasonlóan Georg Traklhoz, bár tőle eltérően nem a (szabad) természet, a falusi környezet, hanem inkább a modern nagyváros és a technika költészetének fő témája, ihletője (A város istene, A városok démonai, Lázkórház). A kopár, pusztulásra érett nagyvárosokat az emberi társadalom kitaszítottjai (őrültek, vakok, süketek) népesítik be.
Az idill csak néhány versében, kivételképpen (Április; Vidáman) bukkan fel – de gyakran ez is sötét látomásba merül (Printemps).

Georg Heym verseinek többsége – a húszas évek expresszionista költészetével szemben – kötött formájú: Szinte kizárólag négysoros strófákból álló versek és szonettek alkotják.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életében egyetlen verseskötete jelent meg: Der ewige Tag (1911.) (Az örök nap). Halála után jelent meg Umbra vitae (1912.) (Az élet árnyéka) című kötete, e kötetét Ernst Ludwig Kirchner német képzőművész illusztrálta.

Magyarul 1966-ban „Ködvárosok” címmel jelentek meg válogatott versei.

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alsó-Sziléziában (Lengyelország) - lengyelül: Jelenia Góra

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
  • Lay Béla utószava a „Ködvárosok” című kötethez