Georg Heym
Georg Heym (Hirschberg[1], 1887. október 30. – Berlin, 1912. január 16.). német költő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Apja államügyész volt, aki fiát hivatalnoki pályára szánta. Ő azonban jogi tanulmányainak befejezése (1911) után inkább tolmácsiskolába, majd katonának jelentkezett, hogy ezt elkerülje. Bevonulása előtt egy költőtársával, Ernst Balckkal a Havelen korcsolyázás közben beszakadt alattuk a jég, és vízbe fulladtak.
[szerkesztés] Költészete
Verseiben a naturalista leírások rémálomszerű jelenésekké alakulnak át. Emiatt az expresszionizmus korai képviselőhez tartozik – hasonlóan Georg Traklhoz, bár tőle eltérően nem a (szabad) természet, a falusi környezet, hanem inkább a modern nagyváros és a technika költészetének fő témája, ihletője (A város istene, A városok démonai, Lázkórház).
[szerkesztés] Művei
Életében egyetlen verseskötete jelent meg: Der ewige Tag (1911.) (Az örök nap). Halála után jelent meg Umbra vitae (1912.) (Az élet árnyéka) című kötete.
Magyarul 1966-ban „Ködvárosok” címmel jelentek meg válogatott versei.
[szerkesztés] Jegyzet
- ↑ Alsó-Sziléziában (Lengyelország) - lengyelül: Jelenia Góra
[szerkesztés] Forrás
- Világirodalmi kisenciklopédia I–II. Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-184-9
