Lendvai Ervin
| Lendvai Ervin | |
| Született | Löwenfeld Ervin 1882. június 4.[1][2][3][4] Budapest |
| Elhunyt |
Epsom |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Lőwenfeld Albert Kohn Paulina |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Zeneakadémia (1901–1904) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lendvai Ervin (idegen nyelveken Erwin Lendvai) (Budapest, 1882. június 4.[6] – London (vagy Epsom, Surrey, 1949. március 31.) magyar zeneszerző és karnagy. Lendvay Kamilló zeneszerző nagybátyja volt. Kórusművei[7] nagy hatással voltak más zeneszerzőkre is.
Életpályája
Löwenfeld (Lendvai) Albert és Kohn Paulina fia. A Zeneakadémián Koessler János tanítványa volt. 1906-ban Giacomo Puccininál tanult Milánóban. Ezután Németországban élt ott kezdődött tanári pályafutása. 1913–1914 folyamán a helleraui Jaques-Dalcoroze iskolában (J.-Dalcroze Institute tanított, Drezda környékén. Itt vette feleségül Erna Dircksen fotográfust. 1914 és 1920 között[8] a Klindworth-Scharwenka konzervatóriumban tanított Berlinben. 1923 és 1924 folyamán Hamburgban a Volksmusikschule kórustanára, ezzel egyidejűleg az altonai Lehrergesangverein karnagyaként is dolgozott. 1925-ben San Remóba költözött. 1926 - 1927 között Koblenzben egy zenei társaság igazgatója lett, majd 1928- 1929-ben Münchenben egy énekkar-egyesület élén állt. 1929-ben ő mutatta be Arnold Schoenberg Glück című kórusművét.[9] 1926-ban Budapesten házasságot kötött Stapelfeld Adolf és Brummer Anna lányával, Margittal.[10] 1930-van elváltak.
A náci hatalomátvétel után 1933-ban előbb Svájcba, majd Angliába emigrált. Ezután az angliai Kenninghallban[11] működött zenetanárként. A második világháború után egy ideig ő vezette a győri zenei konzervatóriumot. Halálának pontos helye (London vagy Epsom) bizonytalan.
Főbb művei
- Elga (opera Gerhart Hauptmann librettójára, 1916; bemutatója Mannheimben volt),
- Völkerfreiheit (fesztiválzene, 1930),
- e-moll vonósnégyes, Op.8.
- D-dúr szimfónia Op.10.
- Archaikus táncok (Archaische Tänze), kamarazenekarra, Op. 30.
- Masken (zenekari scherzo),
- Stimmen des Seele (kettős kórusra, Op. 25.)
- Szvit kamarzenekarra op. 32.
- Nippon (női karok)
- Minnesiegel (7 vegyeskar, Op. 22.)
- Komische Kantate, kamarazene kórussal, Op. 52
- Psalm der Befreiung, zenekari mű, Op. 75.
- Monumenta gradualis (kórusművek) Op. 37. és dalok.
Források
- Zenei lexikon (1935) II. kötet
- Zenei lexikon (1965) 2. kötet 439. old.
- Erwin Lendvai, Dictionnaire de la musique, Grand Larousse encyclopédique (franciául)
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2019. december 12.)
- ↑ Születési bejegyzése a pesti izr. hitközség születési akv. 923/1882. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. július 19.)
- ↑ főleg férfikarai
- ↑ A Zenei lexikon (1965) szerint 1919 és 1922 között
- ↑ Op. 35, No. 4.
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 822/1926. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
- ↑ Norwich mellett
További információk
- Hugo Leichtentritt, E. Lendvai. Berlin 1912.
- Gesine Schröder, Zum Streit der Männerchöre in den Zwanziger Jahren: Eine Erinnerung an Erwin Lendvai", in: 4. Tagung AIM Gender in Stuttgart-Hohenheim, 2.-4.2.2006 (pdf (németül))
- Gesine Schröder, The Decline of Men’s Choir in 20th Century Germany: An Homage to Erwin Lendvai; 2010/2013 (pdf)