Lechner Gyula (festő)
| Lechner Gyula | |
| Született | Lechner Gyula Károly János 1841. február 5. Pest |
| Elhunyt | 1914. június 10. (73 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | |
| Foglalkozása | szobrász, festő, iparművész, pedagógus, író |
| Iskolái | Pesti Királyi Tudományegyetem ( – 1860-as évek, jogtudomány) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lechner Gyula, von der Lech (Pest, 1841. február 5. – Budapest, 1914. június 10.)[1] jogász, festőművész, grafikus, szobrász, iparművész, rajztanár, műfordító, író. Lechner Ödön építész testvére, Lechner János Ödön festő nagybátyja.[2]
Élete
A délnémet származású pesti patrícius családok egyikének sarja. A Lechner család már a 17. század végén élt Pestben. Lechner Nepomuk János (1812-1884), hites ügyvéd, fővárosi főadószedő, téglagyár-tulajdonos,[3] és Schumayer Terézia (1817-1895) fiaként született.[4] Apai nagyszülei idősebb Lechner Nepomuk János (1774-1845) építőanyag-gyáros, pesti királyi szépítőbiztos és Hupf Erzsébet 1786-1853) voltak.[5]
A gimnáziumot Pesten és Szegeden végezte és a pesti egyetem hallgatója volt. 1864-től 1874-ig ügyvédkedett és szülővárosa politikai életében tevékeny részt vett. 1874-ben művészi hajlamainak engedve a festészet és szobrászatra adta magát és a terracottagyártást honosította meg hazánkban. Részt vett a Magyar Királyi Operaház, a városligeti jégcsarnok, a budaörsi templom, az államvasúti nyugdíjintézeti palota és a kecskeméti ház díszítési munkálataiban. Később a festészetre adta magát és arcképeivel állat- és tájfestményeivel gyakran lehetett találkozni a budapesti Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1878-ban középtanodai és tanítóképezdei oklevelet nyert. 1879-ben a budapesti VIII. kerületi reáliskolában alkalmazták rajztanár gyanánt, majd 1880-ban a fővárosi iparrajziskolához helyezték át, ahol 1912-ig működött. Költészettel is foglalkozott és versei, melyek többnyire álnév alatt jelentek meg, összegyűjtve Régi emlékek cím alatt jelentek meg egy kötetben. Mint műfordító nagy érdemeket szerzett Madách Imre: Az ember tragédiájának német fordításával. Egyéb műfordításai közül megemlítendők a Neue ungarische Dichter című antológia és Beöthy Zsolt Ráskai Leajának, Bartók Lajos Thurán Annájának és Zemplényi Árpád Thuráni dalainak, valamint saját költeményeinek német fordítása. Az 1881. évi nőiparkiállítás alkalmával aranyéremmel, az 1885-ös országos kiállításon közreműködési éremmel tüntették ki. Testvérével, Lechner Ödönnel egyazon napon hunyt el, 1914. június 10-én. A Kerepesi úti temetőben nyugszik (J.129).
Házassága és gyermekei
Felesége a római katolikus polgári származású Uhink Mária Antónia (1841-1916) volt.[6] A házasságukból született:
- Lechner Margit. Férje, Zemplényi Tivadar.
- Lechner Gabriella. Férje, dr. Wonaszek Antal.
- Lechner Tibor
- Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962) magyar építész, építészettörténeti író.
- Lechner Ilma. Férje, Liska Béla.
- Lechner Lóránd
Jegyzetek
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 1428/1914. folyószáma alatt.
- ↑ familysearch.org Lechner Gyula gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Lechner János gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Lechner Jánosné Schummayer Terézia gyászjelentése
- ↑ familysearch.org idősebb Lechner Jánosné Hup Erzsébet gyászjelentése
- ↑ familysearch.org Lechner Gyuláné Uhink Mária Antónia gyászjelentése
Források
- Krónika Művészet (Szerk.: Lyka Károly), Tizenharmadik évfolyam, 1914, Hetedik szám, p. 383-384
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
