Nyílfarkú gébics
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Lanius sphenocercus Cabanis, 1873 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyílfarkú gébics témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyílfarkú gébics témájú kategóriát. |
A nyílfarkú gébics vagy kínai őrgébics (Lanius sphenocercus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjén belül a gébicsfélék (Laniidaee) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Jean Cabanis német ornitológus írta le 1873-ban.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Lanius sphenocercus giganteus Prjevalsky, 1887
- Lanius sphenocercus sphenocercus Cabanis, 1873[2]
Előfordulása[szerkesztés]
Oroszország, Mongólia, Kína, Észak-Korea és Dél-Korea területén honos, kóborlásai során eljut Japánba is. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek és sivatagok, szubtrópusi és trópusi gyepek és cserjések, valamint legelők és szántóföldek. Vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 31 centiméter, testtömege 85-100 gramm.[5]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
