Lady Chatterley szeretője (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lady Chatterley szeretője
SzerzőD. H. Lawrence
Eredeti címLady Chatterley’s Lover
Ország Egyesült Királyság
Nyelvangol
Műfajregény
ElőzőJohn Thomas and Lady Jane
DíjakA Le Monde listája az évszázad 100 legemlékezetesebb könyvéről
Kiadás
KiadóAmereon
Kiadás dátuma1928
SablonWikidataSegítség

A Lady Chatterley’s Lover című regényt D. H. Lawrence írta 1928-ban, ugyanebben az évben egy firenzei magánnyomdában jelent meg.[1] Az Egyesült Királyságban 1960-ig nem jelent meg nyomtatásban, ekkor viszont a megjelenés napján elfogyott mind a 200 000 példány.[2]

Magyarul először a Nova Irodalmi Intézetnél jelent meg a mű, Dr. Braun Soma fordításában, 1933-ban, Lady Chatterley és a kedvese címmel,[3] majd a Magvető Könyvkiadónál , Falvay Mihály fordításában, 1983-ban.[4] Harmadik fordítását Simonyi Ágnes végezte, 2008-ban és az Ulpius-ház adta ki.[5]

Lawrence először a Tenderness címet akarta adni a könyvnek,[6] és az eredeti kéziraton jelentős változtatásokat hajtott végre, hogy megfeleljen az olvasók igényeinek. Három különböző változatát adták ki.[forrás?]

A könyv kiadása botrányt kavart a szexuális tartalmú jelenetek kendőzetlen ábrázolása miatt, és a vulgárisnak és tabunak tekintett fuck és hasonló szavak nyomtatott formában való megjelenése miatt, de főleg azért, mert a két szerető közül a férfi munkásosztálybeli volt, a nő pedig arisztokrata.[1] 1960-ban Londonban pert indítottak a regény kiadója ellen pornográfia címén az előző évben életbe léptetett pornográfiaellenes törvény (Obscene Publications Act) alapján. Az esküdtszék a kiadót nem találta bűnösnek.[7]

Magyar nyelvű kiadások[szerkesztés]

  • Lady Chatterley és a kedvese; ford. Braun Soma; Nova, Bp., 1933
  • Lady Chatterley szeretője; ford. Falvay Mihály; Magvető, Bp., 1983 (Világkönyvtár)
  • Lady Chatterley szeretője; ford. Simonyi Ágnes; Ulpius-ház, Bp., 2007

Filmfeldolgozások[szerkesztés]

1955-ben filmesítették meg először Franciaországban. Marc Allégret rendező a női főszerepet Danielle Darrieux-re bízta. E változat magyar vonatkozású érdekessége, hogy zeneszerzője Kozma József (Joseph Kosma), díszlettervezője pedig Trauner Sándor (Alexandre Trauner) volt.

1981-ben Just Jaeckin, az Emmanuelle (1973) című világsikerű erotikus botrányfilm rendezője forgatott filmet a regényből (Lady Chatterley szeretője). A főszerepeket Sylvia Kristel és Nicholas Clay játszották. A kritikusoknak nem tetszett különösebben az adaptáció, ám a közönség körében sikeres volt.

2006-ban Pascale Ferran angol–francia–belga koprodukcióban újabb, több mint két és félórás filmváltozatot készített a Lady Chatterley szeretője regényből. (A tévéváltozat 220 perces!) A Lady Chatterley-t 2007-ben kilenc kategóriában jelölték César-díjra, és ebből öt kategóriában (legjobb film, legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb operatőr, legjobb jelmez, legjobb színésznő) győzedelmeskedett is. Ezzel Ferran alkotása Lawrence regényének szakmailag legelismertebb filmadaptációja lett.

Az 1976-ban bemutatott A köz szemérme című film negyedik fejezetében a díjnyertes német színésznő, Ingrid Streissberg (Dagmar Lassander) nem hajlandó szodómiajelenetet forgatni a mű filmadaptációjában, amelyet a forrófejű Giuseppe Costanzo (Philippe Noiret) készít. A rengeteg pénzt befektető filmrendező mindent elkövet, hogy meggyőzze a sztárt, sőt, még egy „szakértői csoportot” is felbérelt – köztük egy magát progresszívnek nevező papot –, hogy bizonygassa a jelenet jelentős társadalmi és kulturális jelentőségét.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b A botrányos D. H. Lawrence. cultura.hu (2015. március 2.) (Hozzáférés: 2018. április 2.)
  2. 1960: Lady Chatterley’s Lover sold out. news.bbc.co.uk (Hozzáférés: 2018. április 2.)
  3. Kassák Lajos: Csavargók, alkotók. Munka, 33. sz. (1934)
  4. David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője. Budapest: Magvető. 1983. ISBN 963 271 923 9  
  5. David Herbert Lawrence: Lady Chatterley szeretője. www.regikonyvek.hu (Hozzáférés: 2018. április 2.)
  6. Sally Minogue: Lady Chatterley’s Lover: Did D H Lawrence and his gamekeeper really dislike women? New Statesman, (2015. szeptember 6.)
  7. Pruzsinszky Sándor: Erkölcsi perek — A művészet és a jog viszonya. Jog, állam, politika, VIII. évf. 2. sz. (2016) 23–56. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]