Kállay Kristóf (diplomata)
| Kállay Kristóf | |
 | |
| Kállay Kristóf, máltai lovagi templomi öltözetben | |
| Született | 1916. december 7. Nyíregyháza |
| Elhunyt | 2006. április 26. (89 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | osztrák |
| Házastársa | Vásárhelyi Vera |
| Gyermekei | András; Miklós |
| Szülei | Kállay Miklós; Kállay Helén |
| Foglalkozása | diplomata, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének tisztviselője |
| Tisztsége | Szuverén Máltai Lovagrend vatikáni nagykövete; Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke. |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagykállói Kállay Kristóf (Nyíregyháza, 1916. december 7. – Budapest, 2006. április 26.) az ősi Nagykállói Kállay család leszármazottja, Kállay Miklós miniszterelnök fia, magyar diplomata, a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének elnöke és előmozdítója, a Szuverén Máltai Lovagrend vatikáni nagykövete, a nyíregyházi Jósa András Múzeum Kállay Gyűjteményének alapítója, szülővárosa díszpolgára.
Élete
Kállay Miklós későbbi miniszterelnök és Kállay Helén (†1945) elsőszülött fia volt. A nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban érettségizett 1934-ben. 1934 őszétől egy évig önkéntesként szolgált a budapesti m.kir. Bem József 1. lovas tüzéreknél, hadnagyi rangban szerelt le. 1939-ben vette át államtudományi doktori diplomáját a Pázmány Péter Tudományegyetemen, közben 1937-ben Bécsben konzulárakadémiai oklevelet szerzett, és a Lille-i Katolikus Egyetem újságírói szakán is tanult.
1940-től a m.kir. külügyminisztérium állományában volt; 1942-ben átkerült apja mellé, mint miniszterelnökségi magántitkár. Apját elkísérte számos jelentős találkozóra, pl. Hitlerhez 1942-ben, Mussolinihez 1943-ban, emellett saját visszaemlékezései szerint a számos, főleg Szabolcs megyéből érkező mindenféle kérvénnyel és problémával foglalkozott.
1942-ben feleségül vette kézdivásárhelyi Vásárhelyi Verát (1920–2000),[1] Sík Sándor-díjas írónőt, akitől két fia – András[2] és Miklós[3] – született.
1946-ban családjával Olaszországba menekült, ahol apja tartózkodott. Hat nehéz év után (munkanélküliség, felesége tüdőbaja, ami miatt nem vándorolhattak ki az Egyesült Államokba), 1952-ben fölvették az Európai Állattenyésztési Szövetséghez. Itt 1967-ig maradt, amikor is magas beosztásban átkerült az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetébe (FAO). Onnan ment nyugdíjba 1978-ban. Közben 1965-től 1967-ig az Állattenyésztési Világszövetség (WAAP) főtitkára volt, 1958-tól 1967-ig pedig az Európai Duna Bizottság főtitkára.
Főfoglalkozása azonban egész életében a magyar ügy és a máltai lovagrend volt, saját jövedelmének jó részét is erre fordította. 1956-ban a máltai rend megbízásában, az osztrák nagyperjelség égisze alatt, a határon dolgozott, a menekültek fogadásában és az adományok szétosztásában. 1957-től dolgozott a rend szentszéki követségében, eleinte mint titkár és tanácsos, 1978-tól meghatalmazott miniszter, és 1985-től mint nagykövet. Ugyanakkor a Magyar Máltai Lovagok Szövetségének oszlopos tagja volt: 1954-től kezdve a főtitkára, 1969-től 1995-ig pedig az elnöke. Búcsúztatójában így ír róla utódja, O'sváth György:
"Kállay Kristóf volt a Szuverén Máltai Lovagrend történetének legjelentősebb magyarországi lovagja. (…) A MMLSZ-nek nem csak főtitkára/elnöke, hanem megszemélyesítője is volt Kállay Kristóf. Ő volt a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége. Az emigrációban fenntartotta a szövetség szerkezetét, kiválasztotta és felavatta új tagjait, biztosította a lelki vezetést és a lelkigyakorlatokat, megszervezte azt a hatalmas karitatív munkát, melynek keretében évtizedeken keresztül özönlöttek a máltai gyógyszer-, ruha-, élelmiszer- és egyéb küldemények hazánkba."
A család 1997-ben hazatelepült. Itthon a család történelmének és emlékeinek ápolásával is foglalkozott, és kapcsolatain keresztül támogatta szülőföldje fejlesztését. Megalapította a nyíregyházi Jósa András Múzeumban a Kállay Gyűjteményt. Nyíregyháza, Nagykálló és Kállósemjén díszpolgárává választotta.
2006-ban hunyt el Budapesten. A kállósemjéni családi kriptában temették el.
Kitüntetései
- A Szuverén Máltai Lovagrend nagykeresztes tartománynagya
- a Máltai Érdemrend, a pápai Nagy Szent Gergely-rend, Szent Szilveszter-rend és Pius-rend Nagykeresztese;
- a portugál Dom Henrique Infáns Rend és a luxemburgi Nagyhercegség Érdemrendjének nagy tisztikeresztese
- az Osztrák Köztársaság Arany Díszjelvényének tulajdonosa
- a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztese
- Nyíregyháza, Nagykálló és Kállósemjén díszpolgára.
Jegyzetek
- ↑ A Kállay család genealógiája Archiválva 2009. április 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés ideje: 2018. május 26.
- ↑ "In memoriam Kállay András", Máltai Hírek 2013. iv., 12-ik oldal. [2019. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
- ↑ Kövesi Péter: Kállay miniszterelnök dédunokái olasznak vallják magukat – A korral megjön a magyarság. Vasárnapi Hírek (2016. február 16.) (Hozzáférés: 2018. május 26.)
Források
- Vajay Szabolcs: A Máltai Rend magyar lovagjai 1530–2000. Mikes Kiadó Kft., Budapest, 2000
- Kállay Kristóf búcsúztatója, Máltai Hírek (2006) XII. évf. 2. szám
- Okolicsány Lajos és Révay Péter, szerk.: Életsorsok - magyar máltai lovagok száműzetésben (2017) - MMLSZ, Budapest. ISBN 978-963-12-9654-9
- Nemzeti Portrétár: A nagykállói Kállay család portréi, 2016
- PIM[halott link]
További információk
- Magyar katolikus lexikon VI. (Kaán–Kiz). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2001.
- Soós Ferenc: Magyar numizmatikusok panteonja, Argumentum, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, Magyar Numizmatikai Társulat, Budapest, 2010
- Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5.