Kubiláj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kubiláj kínai császár szócikkből átirányítva)
Kubiláj kán
kínai császár
YuanEmperorAlbumKhubilaiPortrait.jpg

Mongol Birodalom nagykán
Kubiláj
Uralkodási ideje
1279 – 1294
Elődje Möngke
Utódja Temür
Életrajzi adatok
Született
1215. szeptember 23.
Elhunyt
1294. február 18.
(78 évesen)
Édesapja Tolui
Édesanyja Sorghaghtani Beki

Kubiláj kán (1215. szeptember 23.1294. február 18.), kínai császár, mongol hadvezér, a Mongol Birodalom nagykánja (12601294), a kínai Jüan-dinasztia alapítója és első császára (12791294). Korábban a mongol kánok egyszerűen birtokolták Kínát, míg Kubiláj deklarálta a Jüan-dinasztia létrehozását.

Nevét Kubláj, Kublaj és Hubilai kánként is említhetik, a török nyelvben Kubilay Han-nak ejtik. Tolui és Sorghaghtani Beki második fiaként jött a világra, Dzsingisz kán unokájaként. Bátyja, Möngke örökébe lépett 1260-ban. Kubilaj kán testvére, Hülegü, elfoglalta Perzsiát és megalapította az Ilhánida Birodalmat.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Möngke 1259-ben meghalt a Déli Szung elleni háborúban, de a helyére lépő Kubiláj kán folytatta a támadásokat. Ekkorra már darabokra szakadt a mongol világbirodalom, Kubiláj uralma alatt csak Mongólia és Észak-Kína, a volt Csin területe állt. Kubiláj 1264-ben a mai Pekingbe helyezte székhelyét, a várost Tatunak (Daidu, "Nagy Főváros") nevezte el. 1271-ben császárnak kiáltotta ki magát, dinasztiájának pedig a Jüan ("Kezdet") nevet adta. Eközben 1268 óta folyamatosan háborúzott a Déli Szung ellen, amelyet végül hosszú és elkeseredett harc után 1279-ben megsemmisített. Kína tehát a mongolok uralma alatt egyesült.[1][2]

Kubiláj kán uralkodása alatt utazott Kínába Marco Polo, a velencei kereskedő, aki 17 évet töltött Kubiláj birodalmában, s még magas hivatali rangot is kapott. Visszaemlékezéseiben lenyűgöző – és kortársai számára hihetetlen – képet festett a gazdag és fejlett kínai világról, amelynek Szung-kor végi virágzását még nem pusztította el a mongol uralom. Megjegyzendő, hogy Polo csak egy volt az ekkoriban Kínába látogató számos európai közül. Ugyancsak a Jüan-korban érkezett Kínába a pápa küldötte, Montecorvin, aki 1307-től Peking érseke lett, valamint a ferences rendi György barát (ő az első magyar, akiről tudjuk, hogy eljutott Kínába). A mongol uralkodók, akiknek nem volt felhőtlen a viszonyuk az általuk kormányzott kínaiakkal, előszeretettel alkalmaztak idegen származású hivatalnokokat, megnyitották Kínát a külföldi kereskedők előtt, és engedték, sőt, sokszor támogatták, hogy a legkülönbözőbb idegen vallások megtelepedjenek a birodalmukban. A Jüan-kor volt a kínai császárság utolsó olyan időszaka, amikor a kínaiakra nem a befelé fordulás volt a jellemző.[1]

A Jüan-kori felkelések közül a legjelentősebb a buddhista Fehér Lótusz szekta által szervezett mozgalom volt, amelyet a résztvevők fejfedőjéről "vörösturbánosok" felkelésének neveznek. Az északon kitört, 1351-től 1363-ig tartó lázadást a mongolok végül leverték, de uralmuk véglegesen meggyengült.[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b A Mongol Birodalom utódállamai. tatárjárás.hu. (Hozzáférés: 2010. július 22.)
  2. Daniel C. Waugh: The Pax Mongolica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 30.)
  3. Mi a hatása az orientális kultúrának a harcművészetekben. tar.hu. (Hozzáférés: 2010. szeptember 23.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubiláj témájú médiaállományokat.


Előző uralkodó:
Möngke
Mongol nagykán
12601294
Szojombó jelkép
Következő uralkodó:
Temür (Jüan-dinasztia)